Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Péter egy cipőjavító műhelyben látta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, amit főnökének adott tovább. A fiú még egy bizakodó pillantást vetett rá, mielőtt átlépte volna a küszöböt.  Hazaért. Leült. Egyre csak arra gondolt, hogy miként beszélhetne a […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]

Posted by
Posted in

Barnabás a tréfamester

    Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben.  Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a […]

Posted by
Posted in

Puszi és a béka

    Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy öklömnyi labda! […]

Posted by
Posted in

Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly Szelíden búg fenn az ágon Szelíden búg fenn az ágon Búg a gerle, búg, magányos Ráhajol a messzi távol Visszhang sehol, párja távol Felhők súrolják a földet Szelek érik, tépik őket Szaggatják a zöld mezőket Ömlik eső, ömlik bőven Fenn olvadnak a csillagok Lenn a tavasz úgy harsog, Mint rakoncátlan kisgyerek Futna […]

Posted by
Posted in

Szelíden lebben “Vers a karanténból”

Szelíden lebben Szelíden lebben a sóhajod reggel végleg tova illan az ébredő meleggel A tested még forró, nyújtózik, álmos, puha karok között ébredni vágyik, Kacag rajtad a sokszínű tavasz, a hímes szőnyegű, az éretlen kamasz, Kacag a fény, a boldogság, a remény, az erdő illata, a ház meg a rét, Erről eszedbe jut hangja, bársony […]

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]