Posted by
Posted in

Házassági évfordulóra

A nő és a férfi, -két szív eggyé válik-, párját óvja, félti szereti halálig. Csókolja, öleli, -szép szerelmük lángol-, hű társként követi, legyen is ő bárhol. Támaszt nyújt, ha baj van, -együtt jóban-rosszban-, mellette áll abban, osztozik bánatban. Életük boldogság, -színtiszta szeretet-, ilyen egy házasság, szebb már nem is lehet.

Posted by
Posted in

Vasárnap

Vasárnap, vagy vásárnap? Ki tudja ezt, a mai világban? Nem divat a templomba járni, A családot és Istent tagadjuk, Szépségszalon, welnesz, ez a menő! Utazás, buli, túra, ez is kell! Ezt mind Isten nélkül? Hol van már, a reggeli, esti, ima? Honnan várod a segítséget? Ha bajba kerülsz, Szidod az égieket! Miért figyeljen rád őrangyalod? […]

Posted by
Posted in

Körforgás

Körforgás Estefelé, amikor heve hűl a határban a Napnak, és ragyogó csuda csillagaink szaporodva kigyúlnak, állok az udvaromon, hunyorogva az égre tekintek, átölelem puha fényeit, abban a lét tüze lüktet. Átutazó vagyok én is e távolodó, hideg űrön, sejtjeimet tovaszórja az elsiető vad időkön majd az örökkön örök, dacoló megemészteni vágyás, álmaimat betakarja az esteli […]

Posted by
Posted in

Kegyelmi állapot

Kegyelmi állapot Ma pilleszárnyon érkezett a béke, a kerti padra szállt le billegőn, körötte zsongva jött ezer reménye, szívekbe költözött be délidőn. Már langy meleg terült a lusta tájra, szuszogva megpihent az ágakon, csupán a hűvös éjszakára várva, amely majd mindent bűvkörébe von. Csodálatos madár e déli béke, talán marad, s nem illan el soha, […]

Posted by
Posted in

Nekem a könyv…

Életünk felezőpontján túl, már halványulnak emlékképeink a gyerekkoról. Egyre gyakrabban kutakodunk a múltba, próbálunk belekapaszkodni foszladozó, picinyke darabkájába. Ránézek egy régi fényképre, nagyanyám imádságoskönyvére, anyám horgolta terítőire, vagy a szobám polcán szép rendbe sorakozó könyveimre. Mind közül szívemnek a legkedvesebbike az 1969-ben, akkor már tizennegyedik alkalommal megjelent könyv. Viseltes már a borítója, de tisztán látszik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tükör

Rózsa Iván: Tükör (Húsz haiku) Tükrök tükrében Láttatod önmagadat: Ki vagy igazán? Az utolsó nap Tükröt tart eléd Isten: Most dől el sorsod… Titkolt tükör-tánc, Pávatánc, menekülés… Sorsod utolér! Fáj az igazság? Tükröd sosem hazudik: Az vagy, aki vagy! Tükörbe néztem, Nem-én nem önmagamra: S tudom, ki vagyok… Letisztult tükör: Egy ego nélküli lény Önmagába […]

Posted by
Posted in

Mohácsnál

Mohácsnál Elült a harc a végeken, ezernyi harcosunk pihen, nem ám a sátra rejtekén, csupán a harcmező füvén, nem alszik és nem álmodik, a vére festi földjeit, töröknek kardja vágta át hazáját féltő mellkasát. De sok vitéznek vége lett, legyűrte őket napkelet, levágva fekszenek, hazát nem védenek biz ők tovább, kinyílt az ellen útja már, […]

Posted by
Posted in

Esti mélázás

Esti mélázás Bekandikált a hold az ablakon, és súgott számtalan pajzán gondolatot. Fényével ölelt millió csillagot, kacsintott nagyot és csak ragyogott. Fejemben táncoltak játékos mókusok és összekuszáltak minden gondolatot. Nagy lett a zavar s csak bámultam a holdat, közben töprengtem, a királyfim hol van? Így múlt az idő, szemem lecsukódott, szabadon engedtem minden gondolatot. Aludni […]

Posted by
Posted in

Útravaló

Bordakosárba pakolok mindent, mi számomra fontos innen. tüdőbe szívott pesti levegő, rekeszben tárolt szerető; szív alakú dobozban lüktető, változás ellen tüntető régi szerelem; (Meglellek-e majd Szegeden?) két pitvar között folyó vén Duna, vitorlás billentyűk véres otthona. Lánc(híd) köt ide, kosaramat a város zaja tölti meg. Szegycsonttal lezárva, bőrbe takarva helyezem biztonságba: kulcscsont a folyóba, emléke […]

Posted by
Posted in

Ismerős ismeretlen

Árnyékként követsz mindenhová, talán sosem állsz már innen tovább. Összetartozunk. Te vagy a látkép, a gát, ahol a Tisza medréből a szívembe átlép. Kőből faragott arcodon jégcsappá fagynak a pillanatok: élő szobra vagy önmagadnak, emléket állítasz a szívemben vívott csatának, határtalanságomnak lettél megfestett határa.