RosaMaria B.: Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, […]
A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár Hol az állatidomár? Merre van? Nem látták? Az előbb még a tigrissel játszott, majd az oroszlánra vadászott. A leopárd előtt elidőzött egy kissé, míg Leónk fogát javította, s karját a leopárd fejében tartotta. Ugye látták? Na látják! Jön is már, mit jön! Rohan, s mögötte […]
Rosamaria B. Bohóc a porondon (Szív) Szívemre zsebet varrnék, szerelmem beletenném, mélyre, mint a kút, hogy ne lássa más, milyen nagy bennem a szomorúság. A zsebbe én is belebújnék, melletted én is elférnék, szívünk így együtt dobogna, zsibongva, egy ritmusra. A zsebből néha kinéznék, aztán melléd visszatérnék, szívem tovább dobogna, szerelmem átölelve, dalolva. […]
Kopogtat már a zord hideg az ajtón, apró pelyhekben szállingózik a hó. Készülget a család apraja – nagyja, eljött megint csak advent első napja. Az idén a fa alá mi kerüljön, hogy mindenki egyformán örüljön? Mi a szíveteket megdobogtatná, szenteste az ünnepi asztalnál. Színpompás, csillogó csodák villognak, kelletik magukat, folyton mozognak. A szemet […]
A fiamnak most a sors úgy hozta, el kell repülni más országokba. Örömmel hozna kis csecsebecsét, de gondosan beosztják idejét. Hiába gondol a családjára, nem jut szabad idő vásárlásra. Kávéskanalat vesz a reptéren, hogy maradjon valami emlékben. Odahaza izgatottan várjuk, érkezéskor kávéval kínáljuk. Ő akkor mellé tesz egy kanalat, min az adott országcímer […]
Viharsüvítés fonja be a házat, didergő lelkem melegségre vágyik. Hasztalan fűti bent testem a kályha. „Hűvös van, talán még a szél is fázik.” Hiányod kimondhatatlan űrt ásott, számomra a helyzet felfoghatatlan. A szemem is hulló könnyekkel szántott, úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban. Estében idő épp hogy csak poroszkál, a szívem újra […]
Csodálatos volt a múlt, örömteli, nem ismertünk soha akadályokat. Jutott idő egymást forrón ölelni, átérezni hihetetlen csókokat. Telt az idő, hozta a nagy bajokat, elviselhetetlen lett szenvedésben, emésztett véget nemérő napokat, rohanásunk volt sokszor szembe szélben, mint a futótűz a folyó vizében, erőtlenül mélyebbre rogyadoztunk. Tartottál engem a remény fényében, tudtam, veled ezen […]
Irigyen nézem a madarakat, kik a légben szabadon szárnyalnak. A kék égen boldogan cikáznak, kecsesen magasabbra felszállnak. Szabadok! Szabadok? Nincs könnypatak. Ők is tagjai egy nagy csapatnak. Egymáshoz hűen alkalmazkodnak, megvan az oka minden dolognak. Miért lehet így féltékenykedni? Az ember is tudhat szabad lenni, csak meg kellene nagyon tanulni, néha megfelelően lazulni. […]
Télanyó megrázza a dunnáját, hó lepi a világ útját, házát. Csizmák pucolása folyt naponta, a télapót várják álmodozva. Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Mindenfelé nagy már az izgulás. Ablakokban tisztán álló cipők, függöny mögött nem szalad az idő. Siess Rudi! Repítsd a Mikulást! Remekül megy erre a tanulás. Példamutatóan viselkednek, megdicsérhetőek a gyerekek. […]
Látom ismét kacsintgatsz már felém, észreveszlek, egyre figyelek én. Tudom nincs elég törődés veled, de én is küldök üzeneteket. Te nem tudsz felvilágosítani, én tudok neked újat mutatni. Csak gyere ide, kezdj el nyugodni, világ összes ajtaját nyitom ki. Itt más életeket is megélhetsz, sohasem, egy percre sem tévedhetsz. A sorok közt rejtőznek […]
