Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, hogy megtépje a fákat, Elvitt mindent, ami megtetszett neki, Útra kélt vele öröm és bánat. Útnak indult a tenger felé, A tengert szerette, a tengerrel játszott, Vidáman feküdt a hullámok közé, Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott. Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, […]
Hibáink nincsenek… Hibáink nincsenek megírva a csillagokban Hibáink mindig és mindenütt Belőlünk erednek. Az alázat is hiányzik, ez mardossa lelkünket Már a csapból is szitokszó hallatszik S emeletes hazugságok mitől minden sejtünk fázik Mi dőre a szabadság, ha ránk zúdul eza kórság Így könnyen elveszítjük embertársaink bizalmát A türelem az idős korban nagy ajándék,ha élsz […]
Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt, Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat. Vadonatúj hóember eladó, És házilag összeállítandó! Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik, A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik… Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi, Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire […]
A hazugság virágot terem, de nem hoz gyümölcsöt Gonosz lett az egész világ Vajon milyen volt az ezer éves múltunk Hozott-e jellemváltozást időszámításunk Vagy talán az első emberig kell visszanyúlnunk? Eddig a múltat, saját múltunkat sohasem Akarták a hazáját szerető magyarok Lelkükből végképp eltörölni A liberális szájharsonák, a globalizáció hívei Feladva önérzetük, mi a nemzethalál […]
Rózsa Iván: Magányos tömeg Fürtökben lógnak Emberek villamoson – Test-magányillat. 2018. január 18. Rózsa Iván: Szüret Szőlőfürtökben Rejlik nedű csodája – Villány varázsa… 2018. január 18. Rózsa Iván: Rejtelem Szemedbe lógó Hajfürtök rejtelmessé Teszik arcodat. 2018. január 21. Rózsa Iván: Napfürdő Fürtökön fürdő Napfény érleli nedűd, Munka gyümölcsét. 2018. január 18. Rózsa Iván: Sampon Zsíros […]
Bánat szele a szív dobbanása, Nehéz teher az élet mostohája. Üresnek, nehéznek tűnik minden Sikertelen magányos az élet. Régóta nyílik a bánat virága, Felemészti az emberi báját. Könnyek hullnak minden percbe, Szikla gördül végig a testen. Nincs kiút ebből a helyzetből, Bánat virága nyílik a lélekből. Fohászkodva szól az Urhoz, De ő nem szól […]
(Anaforás) Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől, Még tán’ jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből. Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol, Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol? * (Senrjú) Nem is én döntök, Körülményirányítás! Sors, rég’ elhagyott… * Fekete fátyol Megmaradt, csak az enyém! Rég’ elhagyott sors… […]
Rózsa Iván: Ott fent az élet A csillagok közé akarok szállni, Úgy unok itt lent erre várni… A magasból akarom szemlélni a Földet: Igen, ott fent egészen más lehet az élet… Budakalász, 2020. április 20.
Rózsa Iván: Az Úr és mi Az Úr jó; megteremtette a világot: Benne a Földet, a mi világunkat ott. Az Úrnak köszönhetjük a napvilágot: Az éltető Napot; s mindent, mi világot látott. Az Úr megértő; átérez bánatot, szomorúságot: Megért félelmet, aggodalmat, gyarlóságot. Az Úrhoz képest mi kis porszemek vagyunk: Hozzáfoghatók nem lehetünk, nem is akarunk. […]
Érintők A párhuzamok kecses ívekké válnak a végtelenben
