Megérkezett a tél a lelkünkbe Megérkezett a tél a lelkünkbe De a szívünket örök tavasz köszönti? Még ringatózunk egyszer a természet ölében Talán még sütkérezünk a szeretet melegében Ám lassan a Kárpátok bércei is lefagynak Eljön az idő.hogy egyszer majd leolvadnak Félek:addigra csontjaim is jégheggyé válnak Várhatom a tavasz hirnökének érkrzését? A hóhegyektől síró erdők […]
Tél Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul Szán nyomain suhanó por hava fellege kél Lábam alatt ropogón porzik, a pelyhe zenél Fagynak a tél, violát rajzol a jég üvegén Rügy didereg ma, havas fának az ága hegyén Felveszi ködsüvegét, táncol a fény, velem él Zúzmara izzik a földön, szeretőt […]
Gyűlölet 2 Mi szülte az Orbán gyűlöletet? A neokommunista internacionálé A Kádári nosztalgia Mint évszázados amnézia A gyűlölet a tudatlanság apotheozisa Mert születtek hamis próféták És születtek hamis Krisztusok Kik a teremtő Istentől elrugaszkodtak Az eltévelyedtek,s megtévesztettek Sajnos késő lesz, mire megdöbbennek megdöbbentek Ezért virrasszatok,s tereljétek nyájatok Lelkiismeretetekre hallgatva harcoljatok Mert a gyűlöletet a hazugság […]
Még ma Velem leszel a Paradicsomban Milyen furcsa világban élünk Hol a két világvallás azzal méltatja tetteink, Hogy földi útunk zárásaként Mérlegre téve: hogyan éltünk törvényei szerint A Biblia és a Korán sorait idézve Még ma Velem leszel a Paradicsomban Krisztus és Allah igéretét magáévá téve S ezen kinyilatkoztatással benne reményt keltve Nagy hatással bír […]
Lépteim koppannak az elhagyott parkban Lépteim koppannak az elhagyott parkban, Öregszik az ősz szíve a rőt avarban, Pillekönnyű szellő futkároz az ágon, Elmúlt éveimbe újra visszavágyom. Könnybe lábadt szeme az indián nyárnak, Mint régi kedvesemnek, annak a lánynak, Kinek emlékét takargatja az ősz, Emlékezetem nála mégis elidőz. Emlékszem a fűzre, patak fölé […]
A nyers valóság nem álomjáték, nem képlékeny sötét árnyék. Szavainknak rabszolgája árnyát hinti, Őt szolgálja. Felnőtt létben gyermek lélek; szürke világban véres léptek. Sebeket ejt a való élet, illúziót tör tükörképed.
Rózsa Iván: Künn, a fák… (Téli kánon) Künn, a fák mind csupaszok, rajtuk néhány veréb. Jégvirágos minden ablak, melegből immár elég! Tél van, tél! De az ember röpke lepkét, új nyarat remél! Ám most fagyott földön varjú károg és henyél… Tél van, tél van; varjú károg kakukk helyén: „Kár, kár! De tré a tél!” Budakalász, […]
Rózsa Iván: Harmadik kerület Nem kell már messze Menni – új vásárcsarnok: Békásmegyeri! Rómaifürdő, Csillaghegyi Árpád-strand: Megannyi élmény! Aquincum, Fő tér, Krúdy-negyed és Kéhli: Óbuda régi! Eshet itt eső Varga Imre esernyős Hölgyecskéinek! Trófeát szerez, Meg pompás ételt-italt A vendégsereg! Nemhiába állt Meg anno postakocsi, Bécs felé menet! Történelem és Lakótelep összefér: Ez Flórián tér! […]
Haikuban és apevában írva. Idő van! Ébredj! Az idő, halad, pereg… Feleszmélés kell. * Jó Magyar Hazafi! Mondj le erről: Végtelen közöny! * Lét, mesebeli? Akkor minek a remény? Ó! Mily’ a világ… * Álomvilágban Élni: az önbecsapás! A nagy rossz közelg… * Te még várod jót? Napocskát… felhő takar! Ébredj már ember! * Most […]
Halk nesz, lassan téblábol az erdő fái között, Kíváncsi holdfény mutat utat, a liget mögött! Halk nesz, lassan téblábol az erdő fái között. Szél Nem zúg, Zizegés Sem hallatszik. Rejtélyes nesz… van. A tébláboló föltehetően sánta, Hallani, hogy kissé raccsol a járása, A tébláboló föltehetően sánta. A nesz nem fél éjjel sem, csak megy erre-arra […]
