Rózsa Iván: Fordított kasztrendszer A „jó” emberek valójában nem jók: Sokkal inkább pokolra valók! Fent vannak most az átoksori sudrák: Míg az emberek meg nem unják… Budakalász, 2018. október 18.
Rózsa Iván: A nagy utazás Indulás és érkezés között az utazás… Kik utaznak, többnyire révbe is érnek… Születés és halál között a nagy lavírozás… Sokan csak vegetálnak, s azt hiszik: élnek… Halál után az igazi, nagy utazás… Az örök célt elérik, kik hisznek Benne… Az öröklét már nem gyermekded ábrándozás… Úgy érzed, mintha minden élet […]
Megy az olló vándorútra A politika csak társasjáték Hol hamis lapokat osztanak Hol pénz vándorol zsebből zsebbe Hogy a hatalommal essél szerelembe Ha kevesebb jut a zsebedbe Rágalmat szórsz majd mérgedbe A hamis hírérték itt nemesit A bulvár-sajtóban majd népszerüsít Az igazság nem ellenszere A cáfolat már nem fegyvere Ha puszta szemlélő maradsz A gyomirtó […]
A szélütötte! A gólem megpakolva dollármilliókkal kihányta Egyre sürgetőbben a patronálásáért háláját várja Összefogást sürget a múlt s a jelen ördögével Csak ne lézengjen ide-oda pusztán üres kézzel Ámítja a népet kommunista népmesékkel Kicsordul a kosár a töméntelen igéretekkel Őskövületek gyermekeit mind begyüjtötte Az amnéziás ember igéreteit gyorsan bevette Miniszterelnök jelöltként, hogy mire jutotta Orbán […]
Másnak főttek a vad pörköltök… Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó… Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó. Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek, Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek. Nem voltam kapzsi, Sem rámenős sohasem. Mindig sorvégén álltam…. Távol állt tőlem: Mohóság, haszonlesés. Bankszámlám üres maradt… * Vadásznak ropog a […]
Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg. Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek. Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok. Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]
Közelit a tél az életemben. A nappalok rövidülnek Egyre jobban érzem Az őszben az idő múlását Apró foltok a kezemen arcomon S a reggeli torna árulkodása, Az öregedés lassú felvillanása A közelgő tél fehér ruhája Nem ms, mint előfutára A végső búcsúnak Mit jelez éltem naptára Addig szeretnék csak élni, Mig dolgozni tudok Mig népes […]
Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros fénye, tündököl az ég kékjébe, őszi fények andalognak, az égboltján is játszanak. Tengeröböl kissé kopár, nem virul már a sok virág, pompáznak még zöldben színek, ám változik a természet. Barna […]
Edit Szabó : Nem kérdem magamtól… Nem kérdem magamtól, mi lesz velem ? legyen béke sorsommal, megérdemlem, a mindennapokban ébredjek fel, hiszen az életet megélni kell. Nem kérdem magamtól, boldog vagyok ? hiszen a boldogság bennem ragyog, életem szépsége nem csak enyém, két kedves gyermekem,s unokámé. Nem kérdem magamtól, mi a célom? veletek vagyok én […]
A hűvös kéz, mely megérinti Baráti, egyben személytelen, Csak ketten vannak a szobában, Szerelmük mégis reménytelen, A szokások sokkal erősebbek Minden ósdi tilalomnál, Így nem kell többé szégyellniük Érzéseiket minden találkozásnál, Szemben állnak, egymáshoz közel, Ők az érinthetetlen kapcsolat, Várnak anélkül, hogy megvallanák Béklyóba zárt üres sorsukat. A hallgatás szépségében járnak, Féltik […]
