Ha fejbe csap az ihletem, nem sokáig bírom, Úgysem hagy az nyugodni, amíg meg nem írom. Átköltöm még milliószor, mire idekerül, Ha nem tetszik, összegyűröm, dobom el oszt’ repül. Ez a munka olyan, mint a gyémántgyártás, Nyers anyagból készül, s kell hozzá kis várás, Gondolatim nagy része csak versek körül forog, Az én kicsi […]
Szép arcodról minden könnycsepp Zivatarként hull reám, Én okozok minden vihart, Kevés vagyok én, netán. Két kezed most úgy remeg, Mintha fáznál, virágom, Bárcsak tudnád, mennyit érsz, Hogy Te vagy az én világom. Szépen szóló ajkacskád sem Hívogat most engem, Gyere inkább, bújj hozzám, S melegítsd át lelkem. Úgy szeretem a szemedet, […]
Hajtsd le a leplet a legnagyobb harcodról, Told el azt a tincset onnan, a szép arcodról. Bocsáss meg neki, ki nem érdemli meg, Majd meglátod, az élet nem mindig rideg. Vond meg a vállad, ha valaki majd megszól, Válts valóságot a legmerészebb vágyból. Öleld meg Őket, kik sosem kaptak eleget, Főzzél azoknak, kik még nem […]
A Nap letér a végtelen nagy égnek színpadjáról, Az ősz létét megismered a szélnek haragjáról. A Te neveden kívül el más nem hagyja a számat, Gyere ide, s adj rá csókot, egyet-kettőt-hármat. Göndör hajad olyan nekem, mint virágnak a víz, Mit ajkamon érzek, csókodat, az a legjobb íz. A két kezednek érintése végig rázza […]
Előző életedben egy tündér voltál, A tavaszi szellővel harangoztál. Csillámport szórtál a felhők tetejéről, Virágokat szedtél Isten mezejéről. Világra jöttél az új életedbe, Nem tudtad hol, hogy és mibe kezdj bele. Elszállt az idő, teltek-múltak az évek, Egyenetlen lépteidből tánclépések lettek. Mosolyogj és nevess, a világ ennyit ér, Amit a szemed kíván, és szívedbe fér. […]
Te vagy nekem az a szín, mely színezi a világot, Te vagy nekem az a víz, mi élteti a virágot. Te vagy nekem az a fény, mi megtöri a sötétet, Te vagy nekem az a kéz, mi megsegít, ha én félek Te vagy nekem az az egy, ki úgy szeret, mint senki más, Te […]
A két szemedben látom azt, mit nem mindenki láthat, Látok szépet, s látok könnyet, látom, hogy mi fájhat. Ha belenézek, érzem azt, hogy lám jó helyen vagyok, Remélem, a Te szívedben jó emléket hagyok. Ha a szavaidra gondolok, most is hallom őket, Mindegyik csengése bennem reményt szőhet. Bennük hallom mindazt, mire szükségem lehet, Ez […]
Aki ételt, italt adott… Aki ételt, italt adott, kiért kezed összefonod, telt tányérod, ha kiapad érte töröd az ujjadat. Aki kimért egy darabot a napból és lángot adott. Majd összegyúrt száz felleget, hogy uralja a vizeket. Aki benned érik majd meg, ha a térded már nem tart meg. Bizonyságért reszket agyunk, pedig csupán álmok vagyunk. […]
Edit Szabó : Utolsó találkozás az élővel . Nincs attól soha nagyobb kínszenvedés, Anya elveszti egyetlen gyermekét, Áldott teherként mindig simogatta, Saját véréből vérével táplálta, Életét mindennap védte és óvta, Szeme fényeként ragyogott csillaga. Jóslatok jelezték megszületését, Birodalmak akarták az Ő vesztét, Felső hatalmak gyermekként keresték, Míg oly féltő szeretettel nevelték. Édesanya, szemed előtt vezetik, […]
Búcsú Itt állva csak meredten nézve. nem értve, hogy történhetett ez meg? Felgyúltadnak a gyertyák szomorú fénye a fájdalom tépi öröké a szíveket. Merengünk, gondolatunk messze reppen, a fájdalom könnye arcunkon gördül le. Hallatszik messze a fájdalom hangja könnybe lábadt szemmel hívunk haza! A búcsú néha nagyon nehéz, mi az életben fájó […]
