Posted by
Posted in

Avarszag a levegőben

Avarszag a levegőben Őszi ködök gomolyognak A szél füst csípős szagát hozza Lábam holt levelet tapos   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! A szél füst csípős szagát hozza Szemem lassan könnybe lábad   Lábam holt levelet tapos Nem erdőben, csak egy parkban! Hogy hiányzik az az erdő! Torkom sírás fojtogatja   […]

Posted by
Posted in

Pálinkás elvtárs

Pálinkás elvtárs ! A hiúság vására birtokba vette hazánkat Meghalt az erkölcs? Vagy pucér lett a világ Összekeveredett sajnos az álom,s a valóság A szeretetlenség tűnik köztünk barátnak Pálinkás elvtárs is gyorsan színre lépett Őszülő koponyájában sorvadnak a giruszok Vagy birtokába vette a vénség-amnézia Vagy vizelni ingerli a duzzadt prosztata Talán nagyon fáj királyi felségének […]

Posted by
Posted in

A nyár kincsei

A nyár kincsei   Egy kis marék kavics Mit az őszbe magammal hoztam. A folyó közepén voltak. A zátony most alacsonyabb. Felettük úsztál, míg én csak vártalak.   Egy kis marék kavics A markomban a jövőre várnak Kilátót kerestem, rátaláltam . Körbefolyt az áramló idő Míg te a távokokat hasítottad benne.   Egy kis marék […]

Posted by
Posted in

TŐLÜNK FÜGG

TŐLÜNK FÜGG El kellene már fogadnunk végre, hogy csak tőlünk függ az utunk vége! Ha nem csak várunk nagyokat sóhajtva, hanem haladunk előre a helyes utat kutatva, biztosak lehetünk a csodás végeredményben, és elérjük mindazt, mit kitűztünk az Életben. Büszkeséggel tölt majd el minket a tudat, hogy tettünk azért, hogy learathassuk a babérokat. Ki mindig […]

Posted by
Posted in

Valamikor a szobámat…

Valamikor a szobámat, amelyik telis-tele van könyvekkel, ó mennyire szerettem! Büszke voltam a több száz kötetre, s arra: belőlük választ kaphatok tenger kérdésemre.   Ám a legbüszkébb azokra a kötetekre voltam, melyek nagy költőink verseit rejtették, akiket mindig is olvastam, és akiket neked is, míg a párom voltál, gyakran felolvastam.   Felolvastam, mert te is […]

Posted by
Posted in

Esik kinn, csak esik…

Esik kinn, csak esik, és újra csak esik. Szürke és szomorú az égbolt felettünk. Szomorú és szürke, ilyen vagyok én is, az én életem is, eltűnt a vidámság.   Fog még a Nap sütni, nem kell keseregni, biztatnám magamat,  és biztatgat más is… Ám az a Nap nem a rég lesz az égen, hisz Rád […]

Posted by
Posted in

Álmok tüzében

Álmok tüzében Jönnek az álmos, fázós reggelek, nesztelen suhanó ködfellegek, összebújva a meleg szobában reménykedünk egy újabb csodában. Kandalló vörös fényei lesnek, bűvöletbe ejtve feleselnek, kígyókként tekergő lángnyelvei szökő szerelmek rejtekhelyei. Ne menj! – maradj még, te röpke mámor, kell a remény – hogy megtört az átok, újra rám találhat a boldogság, jóleső, szívtájéki borzongás. […]

Posted by
Posted in

Alkonyat

Alkonyat Karmazsin ruháját ölti az alkony, a lemenő nap simogatja arcom, remegő páraként száll fel a sóhaj, betakar az éj puha takaróval. Gyöngykönnyek peregnek égi lajtorján, lelkünk kitárul varázsos éjszakán, gyógyító balzsam, virágok illata, pislogva jő az ég első csillaga. Néha megrebben egy-egy alvó madár, álmában még újra dúdolja dalát, bársonyos éj figyel fátyolos szemmel, […]

Posted by
Posted in

A régi pad

A régi pad Vérvörös alkonyban ősz gomolyog magányos padon bús emléknyomok, égbe szöknek kopár fák árnyai, rozsdás percek az idő szárnyai. Szitáló köd ezüst fátylat terít, a szenvedély újra hozzád repít, szél suttogja fülembe dallamát, lelkem érzi gyógyító balzsamát. Elfeledett múlt, és az ígéret követ álmokban, mint bús kísértet, elhaló sóhaj, régi vallomás, szívünkben örökös […]