Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, E tudattal kacagok a vezetékszár végen… Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc
Itt a tavasz, hahó-, halihó! Bízom benne, már nem lesz több hó. Szépen virágzik a cseresznyefánk, Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk. Már napoztam is, tán’ harminc percet, Ez jól szolgálja az egészséget. Nő a fű és leveleznek a fák, Látom, jönnek az udvari zabák. Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc
Előttem új célok lebegnek, Régi barátok rendre felednek. Lelkem dala szárnyalna ormon át, De életem, hogy nélkül… delikát. Vecsés, 2003. szeptember 14. – Kustra Ferenc
Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint, Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt. Barátságban tartozzunk már ketten együvé, Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé… Hmm… életemben volt nekem is barátom, nem is egy… De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy… Ma már tudom, élet nem mese… nincsen üveghegy. Vecsés, 2014. február 15. – Kustra […]
Vízióm az időről… az élet vége felé. Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok! Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok… Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok… Sokszor […]
Mi az a létező valami, Aminek a neve a semmi? Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi. Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi? Ha már a vágyad, üldözi a semmid, Akkor úton vagy, hogy legyen valamid. Ha szegény vagy és nincsen semmid, Akkor a vagyonod a semmid. Ha semmid nincsen, nálad úr […]
Te nem eltűntél, hisz sosem voltál, szelíd esőként bár rám hajoltál; éji káprázat szülte képzelet, hol szakadt szívem üres képkeret. Nincs történeted, bár Te vagy az ok, megannyi emlék, mely sosem ragyog.
Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]
Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]
Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)
