Posted by
Posted in

Elindulok

Csak úgy, elindultam a kihalt utcán, Nézem, sehol nem látok senkit. Egyedül ballagok az üres utcán, Én úgy megölelnék mindenkit. Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem, Utcán én mért nem látok senkit? Csak ballagok, magam előre viszem, Nem tudok átölelni… nincs kit. Emberbaráti szeretet dúl bennem, De utcákon nem látok senkit. A szeretet […]

Posted by
Posted in

Múló életem, mint egy várrom…

Múló életem, mint egy várrom, csak málladozik, Az ember ebben a korban már csak álmodozik. Régen, magas tornyom tetején, büszkén lengett a zászlóm, Hirdette, hogy a várat lakják, ma már csak nézek… vádlón. Csak ülök egy korhadó farönkön… falakon belül, De itt minden korhad, kívül-belül és alul-felül. Sajog ez az érzés, de az őszi levél […]

Posted by
Posted in

Ránk tört az ősz

Az avarlakók, már nem dúlásra, nyugalomra vágynak, Gyorsuló ütemben verekszik az ősz! Eső lesz… mának. Sárga és színes leveleket sodor mindenfelé az ősz, A horizont tele van ilyen-olyan felhővel. Te meg, nősz. Gyönyörű és új tavasz sincsen minden alkalommal, Ősz miért lenne mindig szép? Vagdosok fakardommal… Hűlő időben mindenféle történetekről hallani, Ernyőt is cipelni kell, […]

Posted by
Posted in

Írom a levelem

Edit Szabó : Írom a levelem fiam neked . Írom a levelem messzire távolba, kérem szeretetem érezd a városba . messzire kerültél, alig-alig látlak, más tájba merültél, pedig sokszor várlak . várom, hogy felnézzek, arcod tekinthessem, ölelő két kézzel megölelhesselek . halljad a szavamat, szeret édesanyád, hangomat hallgatva szemed csüng ajakán . kölcsönös szeretet ami […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Avar

Rózsa Iván: Avar (Húsz haiku) Színes temető: Ősszel minden mulandó; Még az avar is… Sünt avar takar; Téged ápol, eltakar: Szülőföld, nyughely. Kutya avart túr, Szarvasgombát keresgél; Kincset rejt az ősz. Színes avarágy: Alvóhely sündisznónak; Téli üzemmód… Állandó vita: Magyar volt-e az avar? Tudós-kurzusok… Erdőben sétálsz, Kicsit zavar az avar; Kárpótol a táj… Színes avarágy; […]

Posted by
Posted in

MÁSOK VÉLEMÉNYE

MÁSOK VÉLEMÉNYE Mások véleményét kéretlenül is kapjuk, de, hogy hogyan hat ránk, azt befolyásolhatjuk.   Dönthetünk úgy, hagyjuk, hogy lehúzzon, és újra egy mély gödörbe taszítson.   Figyelm kívül is hagyhatjuk őket, mert lehet, hogy csak bántani akarnak minket.   De építő jellegű is lehet néhány, ami megmutatja mi a helyes irány.   Ha már […]

Posted by
Posted in

Szirmok

A bíborvörös rózsa bársonyos szirmán a derűt felém árasztja. Leveleit széttárja csalogatóan, lelkem mámorban áztatja.   Szirmokra írva küldöm az üzenetem, szellő szárnyán ér el hozzád. Tudd, már előre érezheted az árját, örülnék, ha befogadnád.   Rászínezve láthatod szívem szavait, hű érzésekből erednek. A magány letisztította a szándékom, érted módfelett epedek.   Te vagy a […]

Posted by
Posted in

Aranyló levelek

Szendén sompolygott, színezve a tó partját, ellopva az évnek erős napsugarát. Erőtlen fényben fakította a zöldet, zizegős avarral töri meg a csöndet.   Földig hajol a fűz mézszínű vesszeje, mintha színével az ősznek tisztelegne. Aranyló levelét ringatja a szellő, hódolóan mosolyog hozzá a felhő.   A tó hulláma is lendít olykor rajta, mikor a fejét […]

Posted by
Posted in

Egy csillagra ültem

Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]

Posted by
Posted in

Szeretném, ha szeretnétek

Hegyezte a füleit, várta a csodát, hátha valaki felbukkan. De nem bukkant. Senki. A zár nem kattant, a kilincs nem nyikkant. Nem igyekeztek megmentésére, és ez iszonytatóan fájt neki ott belül. Valahol. Még a páfrány is inkább kirohadt, minthogy vele legyen jóban, rosszban. Mindörökkön örökké, míg a halál el nem. A macska sem bírta tovább […]