Posted by
Posted in

Átok

Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én […]

Posted by
Posted in

Testdobok

Nincs taktus adalban, sem kéz a kezemben nem töri könnyed a fényt a szemedben. Nem löki álom az éjszaka csöndjét, Nem dudorászik hajnalig önként. Nem kaparászgat a gátakon túlra, Nem hamujában alszik a múltban. Nem teritetlen már az az asztal, Nem heverészik a tűzben a katlan. Hangokat tépő új idők lantja Torkodon meg-meg akad ma. […]

Posted by
Posted in

Te légy

Te légy Te oltsd a szomjam újra még, neked repülni semmiség, begyedben hozz nekem vizet, az Isten érte megfizet. Te küldj szememre álmokat, hibátlan égi táltosat, a lázam éget, hűtsd le azt, sebemre tégy ma gyógytapaszt. Te húzz az égre fényeket, emelj fölé, ahogy lehet, vigyél el engem messzire, s taszíts le majd a semmibe. […]

Posted by
Posted in

Jeremiád

A magyar nép lelke mint az üveg lapja Sok tízmillió ember koszos keze tartja Nyomja a magasba a múlt s jelen S a jövőre gondolni lassan esélytelen Van e ott folyó, s völgye jó Ki van itt még, aki érti e szót Lassan kigyalogol minden gyermekünk Mint oldott kéve széthull nemzetünk Nincs egy százasod? kisfröcsre […]

Posted by
Posted in

Peronon

Ma minden nincs, s holnap se  lesz. Az elhagyott tegnap már rám nem talál. Véget ér a rím, s e teher leteper, Peronokon lelket zabál a halál Mennyek országában mindenki szegény. Gazdagodj! Örömbe áztatott magány. Csak az Úrral mérhető az erény, A bor vérre, kenyér testre, élet létre vált. Hányok az arcomba ként máztól, A […]

Posted by
Posted in

Holdudvar

Kényes hold lepi be a  hazánkat Nem terem, nem marad senki sem itt El hazudot jelenek közt araszol, aki él S a múltból gyökerünk elenyész. Holvan már az a büszke kiállás? Hol van a szépért lángoló szív? Merre tanyázik az égbe kiáltás? Hol van a nemzet, melynek lelke az ép? Némák közt, ki szólni ha […]

Posted by
Posted in

Fiamnak

Szél, szavaknak szende szárnyán, Túlra fújja vérem átkát. Víz, viharnak vemhes vágya Verelytékkel átitattva. Túrivadékomon ősök tánca, Egy fiamon másnak arca. Szerteveti fehér fényét, Hej! Regéli létem végét! Örökvalót hagyd meg nekem, Földi másom porrá legyen. Elveti a föld a magvát, Feldicséri fa az árnyát. Ágainak lombos fodra, Szinte felér a napokra. Eljövend ám mostohák […]

Posted by
Posted in

Ima

Tiéd volt az első szavam Első tettem és önmagam Sosem voltam más fényképen Csak az örök Istenképben Ragyogsz bennem ide haza Érted élek érted hala Meg ha majd én gyarló lélek Szabadulok hozzád végleg Én istenem, jó istenem! Egyre rosszabb az én szemem Egyre nyitva, egyre fáj is Az élettel szemben állni Csak te hozzád […]

Posted by
Posted in

Digitális oktatás

Digitális oktatás Digitális oktatás: nincs látás, csak vakulás. Dübörög az online óra, ráZoomolsz a hangszóróra. Meet van, és nem találka, internetes kaláka. Sok feladat csippan, reppen, s a szem már meg sem rebben azon, hogy még egy héttel tovább eszed a képernyő előtt a vacsorát… Lesz ez még így se… Ne tovább…

Posted by
Posted in

Prizma

Mostoha ágyon, fedetlen hájon, Gördül a könnycsep megtöri fény, Prizma kalandom mesélem álmom, Rajt földi kabátom s nem vagyok én. Elköszönőben a férfi a könyvben, Nem keres ő már miértre szót. Csukva a szempár, izzad a párnám, Erre vezet ma be a pokolba út? Mind aki látja szívét kitárva Ölelve várja s utána csók. Nagy […]