Posted by
Posted in

Költői apevák

Költői apevák   Én Hittel A mában Megtaláltam A vers Istennőt.   A Költő Alkotó Maradandó Örökkévaló.   A Költő Élete Hitvallását Versben mondja el.                         Cserepka István  

Posted by
Posted in

Csipi „tizesek”

Csipi „tizesek”     A magány rabja Az, Aki, Nem szeret, Igaz ember, Sohasem lehet, Szíve lassan dobog, Lelke a sötétben él, Testében hideg lakozik. Az ördöggel sem barátkozik, Magánya a fénnyel hadakozik. Egy új világ Hit, Remény, Szeretet, Isten léte, Tengerek kékje, Az emberek érte, Imádkoztak Őt féltve, Reményekkel egyetemben, Szeretni egymást kéz a […]

Posted by
Posted in

De vágyom…

De vágyom, társaságod Ivett! Ezzel, elmondtam a lényeget. Persze kén’ ölelni, Veszetten csókolni. Ruhádat lerángatni lehet? Legott magam alá gyűrnélek Kihunynának bennem a fékek. Tennék a kedvedre, Csókolnék kebledre. Élvezném… izzadt ölelések. Veled lenni, olyan jó lenne, Meglásd, válik ez majd kedvedre. Jó összeforrásban, Sok-sok orgazmusban. Ivett, Te vagy vágyunk kényszere! Vecsés, 2019. január 15. […]

Posted by
Posted in

A kis gyümölcs testvér

A kis gyümölcs testvér     Megbújik a levelek között földi az Eperke, kedvesen hív téged játszani a kiskertbe.   Az illatos barátod, Málnácska feléd integet, a kettőtök jövője varázsol majd hírnevet.   Parányi tüzes kis gömböcskék a Ribiszkék, nevetgélve várják, hogy őket is szeressék.   A piros Meggyecskék úgy lógnak a fán, mint piciny […]

Posted by
Posted in

Aludj el szépen kis Balázs

Aludj el szépen kis Balázs. / József Attila emlékére / Forog a világ, ma is gyakran álmodunk S bele rejtjük megvalósulatlan vágyaink Bár nem sokat változtak kívánságaink S nagyon nem is növekedtek kilátásaink Krisztus kereső volt, kereste az igazságot „ Bár kezén csalán – mart hólyag ült „ Csak a szegény ember a munkás sorsa […]

Posted by
Posted in

Hátha

Az én legjobb barátom a Hátha, Messzi földről érkezett, mégis jól megvagyok vele, Ha itt van velem, őt senki sem látja, Csak én látom őt mindig, az utcán én futok bele.   Az én legjobb barátom a Hátha, De ha meglát engem, sohasem köszön, Csak mesélni kezd, persze mi mást is csinálna, Arról, hogy hátha […]

Posted by
Posted in

Fényem, árnyékot vet…

Amióta élek, fényem árnyékot vet a földre, Emberek észreveszik, látom: borzadnak hőkölve… Félek én, mint édesanyját vesztett kis kölyök… Már egyedül vagyok, minek, kinek hőbörgők? Ráemelem másokra arcomat… őszinte tekintetű. Emberek! Nagyon rosszul látjátok! Nem én vagyok a tetű… Bennem csak támad, régi gondolat… Persze milyen emlékű? Úgy születtem, hogy lettem fénye csak követte gyermek, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ez kérdés?

Rózsa Iván: Ez kérdés? Fény-lánc-tenger… Égi lány-tender… Mondd, te mit választanál? Inkább élet, mint halál! Budakalász, 2020. június 19.

Posted by
Posted in

Az én apám !

Edit Szabó : Az én apám ! . Apám sokáig titok volt, elment, csizmája kopogott, bőrből volt annak mindene, fénylőn csillogott viselve. . Kamasz lányként súgta meg titkát, el ne mond senkinek ,jól vigyázz, fegyveres őr volt egy nagy gyárban, műszakot cserélve vigyáztak. . Emberek gyártották a fegyvert, kapun kívülről se nézhettem, rendszerváltás vetett véget, […]

Posted by
Posted in

Régen, szeretett Apám!

Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak, Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak! Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat. (Septolet) Odavoltam érted, Szerettél, nem mérted. Jó legyek, kérted. Felséged, Emléked Gyermekként kivételem, Felnőttként mocsárvidékem… (Sedoka) Elváltatok értettem, Életem, közösen törtétek. Én, mint ellenség? Bizony ez érthetetlen, Mind ketten szembe fordultatok… Gyűlölted lettem. Ez bíz’ új […]