Posted by
Posted in

Még egy pohárral

Edit Szabó : Még egy pohárral . Piros bort nem ittam este, mert nem volt arra nékem gondom munkával birkózott testem, helyére kerüljön minden dolog. . Őszi idő későn ébreszt, minden állat bizony éhes, a nap keltéje is lustább lett, magyar ember gyerünk ébredj! . Végezz mindent magad körül, a természet adott jó munkát, siss, […]

Posted by
Posted in

A tihanyi belső tó

A tihanyi belső tó. A tihanyi belső tó a magyar tenger édes gyermeke Az Úr csodás ajándéka, az ország szíve s lelke Az őszi szélben hullámok indulnak csendesen S a part menti nádas-füzér köszönt szemérmesen Ha megszólal az Apátság vecsernyére hívó szava A tó kis halai körtáncot járnak összekapaszkodva Számtalan kis ürge körbe tekintett fejét […]

Posted by
Posted in

Mivel bűvöltél el

Megmondjam, hogy mivel bűvöltél el? Mi volt az, ami annyira megragadott engem? Az a tétova kis integetés a pesti vonatnak!   Hogy az első, avagy a harmadik szolnoki utam után történt, nem tudom. Tény, mindig kikísértél. Ha százszor mentem volna, százszor megteszed!   Pedig már akkor sem ment neked olyan könnyen a járás, a lépcsőmászás, […]

Posted by
Posted in

Az égi telefon

Telefonoddal a kezemben csak állok, bárki azt hihetné, egy hívásra várok. De nem, azt nézem csak, azon gondolkodom, mikor volt, hogy még hallottam a hangod, hogy még hívni tudtál, még volt erőd hozzá, megnyugtatásomra hogy hazatelefonálj. Hogy hiányozhatsz így, drága, kedves párom!   Hónapok óta nem hívsz már fel engem, nézem a telefont, de más […]

Posted by
Posted in

Az elkótyavetyélt örökség

Tizenkét éve nem jártam arra, most is csak egy közeli program miatt kanyarodtunk oda, pedig régen sokat meséltem róla gyerekeimnek. A nagyszüleim háza egy békés megyei kis faluban volt, két órányi unalmas és zötyögős útra a lakóhelyünktől. Amikor néhány hónap különbséggel mindketten eltávoztak, sajnos nem volt kérdés, hogy a házat és mindent, ami vele járt, […]

Posted by
Posted in

A János – hegyen

Ismerkedem a szédítő Budapesttel, néhány családtagom itt él élvezettel. Epekedem a János – hegyi tetőre, legyen a képzeletnek megfelelője.   Változatokban feljuthatunk a csúcsra, nem lehet elcsábítani gyalogútra. Előttünk a népszerű drótkötélpálya, ez lesz a mai utam vezetőszálja.   Összefont, rugalmas acél az anyaga, a kaptatón számottevő oszlop tartja. A sínpár kíméletesen emelkedik, no para, […]

Posted by

Klotz Mária: Évszakfüzér – könyvbemutató

Szerkesztőségünk 2020. október 9-én mutatta be Klotz Mária szerzőnk Évszakfüzér és Szerelmes napló c. köteteit Pilisszentivánon, a Generációk Házában.                 A teljes könyvbemutató megtekinthető a YouTube-on (Lendvai Ferenc felvétele): További fotók a rendezvényről: A beszámolóhoz fotókat készített: Molnár Dzsenifer, Harmati Dániel, Holéczi Zsuzsa, Harmati Elek, Zsoldos Adrienn, Zsoldos […]

Posted by
Posted in

A Morzsi…, a Morzsi…

Amikor a busz befordult a sarkon, már láttam, hogy a buszmegállóban vár, és szinte toporzékolva sír. A szívem a torkomban dobogott, mire leszálltam. Odarohant hozzám és szó nélkül, mert szólni amúgy se tudott, húzott, húzott, hogy menjünk hazafelé. – Kisfiam, mi a baj, miért sírsz, állj mááár meg…, mi a baj?! – kérdeztem, de ő […]

Posted by
Posted in

l./ Egy sír, mely megváltoztatja az életet. Márti úgy érezte, ami most vele történik, egy pergő film. Egy ismeretlen lány, ki most egy istenháta mögötti falu temetőjében ül, egy ismeretlen falusi öregasszony mellett és bámul egy ismeretlen sírt. De, hogy lehet ismeretlen, mikor az ő újdonsült asszonyneve van rajta? Épp ésszel előbb fel kell fogni […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A NYÁR

Elmúlt a nyár, tovaszállt Az ősz is búcsúzik már Lassan szitálni kezd a hó S fehérlik már a táj Ezüstösen csillog a Hold Lobban a láng, bolyong az űrben Vad szélvész kergeti Majd nyomtalanul vész a semmibe Didereg a fagy, szárnyal Elvirított már a rózsa Félig homályba bújva Lehullott leveleit kőbe zárta S álmait a […]