Posted by
Posted in

Volt egy lány

Tündöklő fény, perzselő emlék, talány – Duna-partján egy fénylidérc táncol. Volt egy lány, itt égette sorsát, magány s ellobbant láng, jelenés valahol. Az Erzsébet-parkban a régi sétány – új burkolat, őslombos fák alatt. Volt egy lány, ki még esetlenül, mélán jövője felé botolva haladt. A Duna lidérce tört jövőt jósolt – Talány volt az a […]

Posted by
Posted in

Mivé leszel?

Szalag hajamban, kötényem eltakar a helyem a tűzhely mellett hol kavar a fakanál, nincs vétó, törődj bele! Lányok jövője, és asszonyok sorsa jut; asztalról néha felcsípett morzsa írva van, íratlanul, szülni küldetés. “Az asszony köténye, mindent eltakar” Százféle baj kel, az élet-íz fanyar Megüt a kedves? “Ne teregesd ki a szennyest!” Lehetsz áldozat, a hiba […]

Posted by
Posted in

Napforduló

Titkos utakat jár a fény, Veled? Hiába minden szó, Lehetetlen Örökkévaló! Rám talált valami démon, érted ezt? Fény születik ma újra, suhan az éjben a láng. S ha felszívja maradék erőm a vágy, Álruhám alatt könnyet fakaszt a múlt. Kétszínű ármány az Igaz ellen. Mellébeszélsz, árva lettél; hazug. Keresheted a Teremtőt szívekben, vagy weblapok rikoltó, […]

Posted by
Posted in

Életregény az emberről

Szabó Edit : Életregény az emberről . Zólyomi várúr elsőszülött gyermeke úrként jött e világra, korának elitje vitte gazdagságba és apja hatalmába, Felvidéki megyék,várak kapitányaa fiát szabaddá tette. . Nemzetközi színtér nevelési helye, kor legnagyobb írója tanítása után Nürnbergi diák lesz már tizennyolc évesen, felfigyelnek reá udvari körökben, hírnévre így szert tészen. . Báthory István […]

Posted by
Posted in

Júlia szerelme

Szabó Edit : Júlia szerelme – Evokáció : Balassi Bálint: Hogy Júliára talála… című versére. . Veled vagyok édes lelkem, Kezed nélkül szép szerelmem, Gyere állj meg,legyél velem, Egészségben,szeretetben. . Add bús szívem vidámságát, Mert egyetlen e kívánság, Legyél minden boldogságom, Add meg az én áldomásom! . Palotának ékes fénye, Rózsaszálnak tündöklése, Velem éljél édes […]

Posted by
Posted in

Telihold fénye

Szabó Edit : Telihold fénye Sötét az éj,fény világol ablakon át a lakásból, ajtó mellett szürkés kékben hallom, messziről zenélnek. . Felhők suttognak a széllel, előbújnak gyenge fényben, kibukkan a vén kerek Hold, sugarával körbe lohol. . Bekukkant a felhők közé, meglesi a nagy fák tövét, éjszakában fehérsége lakásokba is betérhet. . Álmodban megsimogatna mintha […]

Posted by
Posted in

Viharban

150.kép – Nyáry Anett : Viharban c festményére Szabó Edit : Viharban Szürke felhős ég alatt suhannak a madarak, tengerár emelkedik, fodros hab keletkezik, vitorlás a közepén, vágtat az ár, körbe ér, hánykolódik habokon, vitorlát széjjel rombol rettenetes áramlat ne vedd el a vágyakat, engedj komor hatalom legyen boldog a hajó, vihar végét megélje az […]

Posted by
Posted in

Szerelem csendje

Edit Szabó : A szerelem csendje X. szonett . A csend ölelte vágy viharrá zordul, A fejekben barangolhat még tovább, Szemek fényében a tűzgolyó odább Taszítja, a néma csendben nem mozdul. . A szavak nem beszélnek, a fej fordul, Szemeknek égszínkék hangja leforráz, Csukódnak a pillák, érzését bontják Éden kertjében már semmi sem mozdul. . […]

Posted by
Posted in

Trianon után is élünk

Edit Szabó : Trianon után is élünk . Sokat harcolt a magyar nép, megszenvedte történelmét, dúlta tatár, dúlta török, csatákban élt harcok között. . A magyar nép összetartott, a magyar nyelv szépen hangzott sok millió ember szájból, zúgott hangja a világból ! . Felkelések, szabadságharc, hazát akar minden magyar, Erdélyország fejedelme, Kárpátoknak őserdeje. . Összefogás […]

Posted by
Posted in

Boldogság virágok

Edit Szabó : Tóparton őszi vihar . Fénylő habok megszürkülten széllel magasra repülnek, átszelik a partok hosszát, nem kerülik a kanosszát. Zúgva törnek kövek mellé, búgnak mélyben hajók felé, nem kímélnek vitorlákat, neki mennek a világnak. . Őszi vihar a tó partján megkísérti fáknak alját, a levelek szerte szállnak, neki mennek minden háznak, ajtón, falon […]