Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben

Rózsa Iván: A végtelenben A végtelenben nincs olyan, hogy kétséges. A végtelenben még a végtelen is lehetséges. A végtelenben minden bizonyos, minden végtelen. A végtelenben könnyedén átnézel az életen. Budakalász, 2021. április 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál… A mindenség kapujánál nincsen őr: Idáig nem jut el, ki Sátánnak bedől. A mindenség kapujához nem kell kulcs: Ha már megszülted önmagad, biztos bejutsz. A mindenség kapujánál nincsen zsaru: A mindenség kezdeténél netán nincs is kapu? Átlibbensz; egyik idősíkból a másikba: A végtelenbe; az idő nélküli idősíkba. Ez idő tájt […]

Posted by
Posted in

özvegy…

állok. te már nem állsz ő sem áll itt valahol messze ott egyedül   mi nem állunk. mert csak én állok itt egyedül már nem is erdőben puszta temetőben   láncfűrész. gyilkold meg Földed, ember! lassan de biztosan írtsd veszítsd majd temesd   értelmezés. ,,Terítve a Föld: lakni tessék vagy” ,,Terítve a Föld, lakni tessék: […]

Posted by
Posted in

A szokásos hétvége

Edit Szabó : A szokásos hétvége Eljött újra a hétvége, szombat – a piaci nap. Az ismerős falusi asszonyok megjelentek a bolt előtt szépen kialakított kis építményhez, és kirakták eladni való terméküket. Volt itt sok minden, kora tavaszi virágokból csokrok, megmaradt zöldségfélék,tavaly elrakott befőttek és savanyúságok, nem utolsó sorban szép ruhák és kozmetikumok. A szombat […]

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A harcos és a harci lova -4.

Harci ló vágtat, Lovas szeme… könnyezik. Sorsa… követi. * Harci ló nem társ! Lovas… magányos lovas. Sorsa… követi. * Harci ló segít, Ha zablája jól kezelt… Sorsa… követi. * Harci ló párja, De sorsa zablát rángat! Sorsa… követi. * Harci ló is sír, Közben, erőből vágtat! Sorsa… követi. * Harci ló érti, Menekvés nincs gazdinak… […]

Posted by
Posted in

A rőzsetolvaj dala

A rőzsetolvaj dala A tél a tájra ült ma reggel újra, és még alig múlt lám az éjszaka, de már mohón a kéményedbe bújva kemény fagyot hoz, úgy oson tova. Kicsit még harcol egy konok parázzsal, aztán az is hamvad kezétől ím, raknál a tűzre, ám a földesúrral te összevesztél, fád már nincs megint. Igaz […]

Posted by
Posted in

A kevély művész

Ott állt a művész kevélyen, Teli hassal, beérkezve, Harminc ezüst húzta zsebét, Nincs már semmi, mit elérhetne   Művészetből bőség, dagály, Ki is álmodhatna erről, A számítás megtaláltatott, De művész, honnan jöttél, merről?   Csodálatos földekről, mint mi, Igekötők játszóteréről, S eljött az útelágazódás, Beszélhetünk próbatételről   Az általad választott út Anyagba zárt szegénység Szellemi […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Wild Thing

Rózsa Iván: Wild Thing A szabadságvágy valami vad dolog? Gyereknek fontos; felnőttnek csak akkor, ha konok? Él még néhány kiveszőben lévő fajta: Ki nem tűri, ha bunkók uralkodnak rajta! Budakalász, 2021. április 22.

Posted by
Posted in

Boldogító neszek

Megnyugtató az éjszakai csend, mikor nem hallok mást, csak a lélegzetem. Átölel akkor a bársonyos éj s dúlt lelkem is végre pihenni tér. Nem kínoznak akkor a fájó emlékek, csókoknak íze és meghalt remények. Nem gyötör utánad némán a vágy, melyet már feledni kívánok tán. Aztán a csendbe halk nesz lopakszik s elmémbe millió gondolat […]