Posted by
Posted in

Egyet közületek

Egy porszem a földről, csak innen a völgyből. Belesimul a semmibe, nem köt bele senkibe. Egy sárga levél a fán, valahol a dombok alján. Üzen az északi széllel, ismeretlen jelbeszéddel. Egy kő a kihalt parkban, komor szürke maszkban. Gurul a lejtőn lefelé, lépcsőn ugrált idefelé. Egy fejét lehajtó lámpa, beleszalad egy árnyba. Fényben úsztatja a […]

Posted by
Posted in

Az úton

Kis topogás, lépések és indulok, mostantól a saját utamon járok, irányítanak még tapasztalt kezek, szép szavak és figyelő tekintetek.   A cél már saját, az irányba megyek, színpompás álmok, vágyak vezérelnek, fénylő kincseket keresek, egyedit, melyek csökkentik az élet terheit.   Mindannyian elindulunk egy úton, kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson, olykor- olykor mélyedésekbe esünk, okokat, […]

Posted by
Posted in

Medvehagyma

Az erdő fái közt bujkál a fényár, eljött az idő, tovább percet sem vár. Buzgólkodva melegíti a talajt, föléje finom párafelhőt kavart.   Beindította a szunnyadó csirát, megadta neki a növesztő szikrát. Pattantak ki felszínre a levelek, zöldárba borították a terepet.   Mint hajón a vitorla emelkedik, aromája a légben terjeszkedik. A szürke tél után […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Gyerekszerelem

Gyermekszívben bimbózó szerelem gyorsabban elszállt, mint a gondolat, ám amíg élek, el nem feledem kópés-huncut, jóképű arcodat. Szurtos-kis kezeink egymást fogva, futkostunk a homokos utakon. Békát lestünk a falusi tóban, s kacagtunk mókás gyerekdalokon. Bűntelen lelkünk nyűtték az évek, – lopom a múltból a pillanatot – feledni ezeket bizony vétek. Végtelenbe hívtak az angyalok, számodra […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Tüzét veszti a nap, sápadozik arca, önmagával vívott tompa fényű harca. Csalogatja tükör, tónak tiszta vize. Hiába csábítás, kihunyóban fénye. Szemérmesen bújik holdnak árnyékába, ám visszavágyódik Földanya karjába. Lerótta a körét, folytatja pályáját, és észre sem vesszük fénye változását. Arca pírja üdébb talán, mint valaha. Éltet és átölel szikrázó mosolya.

Posted by
Posted in

A reggelek rossz ízét érzem a számban “Szárnypróbálgatók 2020 Antológia”

  Bolgárfalvi Z Károly: A reggelek rossz ízét érzem a számban,   A reggelek rossz ízét érzem a számban, Rideg emberekkel összezárt szobában, Hol szíveken a gyertyák rég csonkig égtek, Talán ez számukra a végső ítélet,   És, mint élőholtak, bizony köztünk élnek, Lelketlen valóság szülte teremtmények, Kik magukba fordultan élik életük, Nem vágynak semmire, […]