Valaha csak sejthalmaz voltam életre vágytam,földre omoltam egy anyai kéz ringatott,altatott pár év,felnőttem,legott lettem,ki óvja ősei kincseit kit szerelem s vágy hevít élek, szép,emberi életet amíg lehet,amíg lehet
Mi marad utánad,tett,szó munka,robot,elhagyott hajó amíg rád emlékeznek tetteid hívják,szeretetnek akkor,nem éltél hiába új hajó,út,zászló kivárva a jó szelet,elrepít,tova gyermekeid,szeme,mosolya.
Elmondom még egyszer…. Elmondom még egyszer mit jelent, hogy rímbe szedheted a végtelent, egy jó ízű csókkal ajkadon, láz tüzét űzni homlokon. Becézni hosszan tekintet mélybe, merülni biztató szóért kétségbe, és kiáltani ott ahol nem lehet: csendben tűrni: őszt, záport, felleget. Kívánva mindig a napot: az alkonyit, ezüst holdfényt, az árnyat mely felvonyít. Tudni […]
Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]
Ültessetek Maniókát ! Hájas öblöshangú matrónák Kórusban zengték Kádár pártházában Ültessetek maniókát, hogy ne maradjatok pártában Últessetek Maniókát, hogy zöld legyen városotok Hogy csenevész árnyékában szemináriumot tarthassatok Összegyűltek a városházán Fröccsös képpel síppal, dobbal, kereplővel Ültessetek Maniókát, termését narancs helyett fogyasszátok Ízében jól érezzétek a furcsaságot, meg a másságot Hogy a brigádnaplóban a fásítási tervet […]
Zűrkormányzat Egyre szaporodó bűneink vezeklése, A bűnös város választási veresége Nem sokat tettünk megmentésére Páholyból figyeltünk szétverésére Megindult a gőzmalom a felfordulásra Ki mozdítható volt, hogy földbe elássa Jöttek a patkányok búvóhelyeikről Hogy elpusztítsanak mindent erőből Vörös színbe öltözött az egész városháza A normális halandót elrémíti ennek látványa Mint a játékkatonák vonulnak az elvtársak Mert: […]
Edit Szabó : Kis lak . Erdő szélén vagy közepén gyönyörű kis házacska, tiszta ablak és fényesség, jelzi, hogy van lakója. . Erdész háza ősz közepén megélt már sok évszakot, forró nyártól elfordulván rozsdállnak a holnapok. . Aranybarna falevelek takarják tetőzetet, nem látni, hogy pala-cserép, elrejtette falevél. . Évszakoknak változása minden évben jelentős, megélt mindent […]
Kispál Gabi: Az együttérzés irgalma Ha bármi nehézség, tragédia történik a környezetünkben, részvétet, együttérzést mutatunk. Nem feltétlenül érezzük is mélyen át, mert ez azt jelentené, hogy részt veszek az érintettek problémáinak a megoldásában, osztozom érzéseikben, támogatom őket. De ki akar egy tragédiába belekerülni, ha nem elkerülhetetlen? Így esetenként hárítunk. De hogyan is kerülhetjük el […]
Kövek alatt a szavak Lépted előtt kövek hevernek az úton, az idő rájuk szavait marta fel, felsúg valami szíved mélyén ódon, vágy teli üres kezeiddel mindet ragadd el. Ilyen nehezen és büszkén nézel most a napba, teli markod szoríthat átkot, oszthat még áldást, ám a görcs irigy idegeit küldi a hadba, nem adsz […]
Két lábon sétált át felettem régóta a kormos sötétség Becsomagolt bánatom a hátamra vettem úgy cipeltem Csak a sunnyogó csend halk dünnyögését hallhattam Meg a szívem ritka dobbanását, pont mikor elvesztem Súlyoktól megrakott lábaim olyan nehezen vittek Minden egyes lépésnél a puha földbe süppedtek Mintha egy vaskos lánccal valami húzott volna vissza Hogy van […]
