Most Ballag Sok gyerek… Tanároktól, Isitől, búcsú! * Ott Vannak A szülők, Barátok és A rokonság. * Lét Ketyeg. Lét múlik. Öregedés. Ballagás… emlék! Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott apeva csokorban, a ballagásról.
Egy mongúz A végtelenből tűnt elő sziszegve, mégis lustán az óriási elnyelő a mérhetetlen pusztán. Tekergett szinte lázasan, a prédáját keresve, felém kanyargott untalan kövér, sikamlós teste. Remegve, némán álltam ott, már-már halálra váltan, esélyem ím, aligha volt, csupán mérgére vártam. Ám akkor ott a semmiből egy mongúz lépett közbe, vad villámként előretört, rátámadott a […]
Csatári Anita: Életen túli csöppség Eddig Még nem volt, Most Már nincs. Mégis, egy életnyi űrt hagyott Maga után.
Az igazság- beszéd Kiállt a pódiumra a Nagyasszony Élteti férje igazság beszédér Híveik, a rejtőzködő apró ördögök Kórusban mindenütt azt kiáltják: Hej a csudába: micsoda örömök. Fantasztikus bátor teljesítmény volt Nyugaton ma is sikerrel kecsegtet Erősíti győzelembe vetett hitüket Vörös bársony köpenyük Meghozza győzelmi reményük Hazudtunk éjjel ,hazudtunk nappal Szégyentelenül ezt harsogják Átírva az erkölcsi […]
Ágyból kikelve mosolyod erőtlen halvány folt. Most már kivirult Sugárba burkolózva. Ijedten néztem, Ahogy a felhő elfogta. Nem sokáig, Ki tudott szabadulni, Gyengeségnek, Nyomát sem látni. Tele van erővel, A fű is zöld, Nyulak futkosnak, Életet adva a húsvétnak. 2021. Április. 4.
Emlékeid a négy (sejt)fal közé zártak, feltettek a kispolcra a bal kamrába. Míg gondolataim hálóját szaggatom, itt felejtett vérlemezkédet hallgatom. Lassan fordul körbe a véres szerkezet, barázdái, mint szívemen az erezet. Hosszú heget vág az orsócsont tűje, véremen át szerelmet pumpál az űrbe. De mi lesz, ha a lemeznek vége szakad? Elfogynak a barázdák, s […]
A szó Miközben itt az éjszaka, a szám a szóra hajlana, de elszorítja torkom, bicsaklik nyelvem egyre csak, ám mégis új erőre kap, ha egyszer én kimondom. Kimondanám a szót, igen, türelmesen, de részegen, hogy álmaidba oltsam, terítsem szét a völgyeken, ahol szerelmünk megterem, s mi két kobold vagyunk csak. A szót, amelynek dallama virágesőként […]
Az öszödi Böszme. A Balaton északi partja az én világom Itt mindig csendre, békére vágyom Bársonyos dombjai szőlői, virágai Teljesítette minden kívánságom Kevesebb a bitang betolakodó Bár sajnos itt is minden eladó Pénzhegyek mindenütt vicsorognak A törzslakosok lassan felhígulnak Átellenben büszkén virít Öszöd Tolvaj gazdája mondják egy ördög Ki hetente kétszer bérmálkozik Úgy hírlik a […]
Mulandó szépség Hiába, vége lett a régi nyárnak, a fecskék télre újra délre szállnak, magányos estén, szürke félhomályban, a drága kedvesem ma múltba bágyad. Azám, milyen szép volt ifjúi teste, amint hevert szendén a nászi ágyon, tekintetem csak íveit kereste, arcán a kéj feszült hevülve, vágyón. Szemén a fények égve felsikoltnak, ilyen gyönyört azóta ők […]
Rózsa Iván: Nemzeti tragikomédia Nemhogy államférfinak pocsék, De még politikusnak sem elég. Még diktátornak is ripacs, rossz; De bizony gonosz, nagyon gonosz… Bohócnak talán jó lett volna, De nincs kedvünk nevetni rajta. Túszként tart fogva egy egész országot, Ellenségének véli a fél világot. Elhiteti, hogy ő a legfőbb üldözött; Pedig egyszerűen csak korrupt és züllött. […]
