Posted by
Posted in

Digitális oktatás

Digitális oktatás Digitális oktatás: nincs látás, csak vakulás. Dübörög az online óra, ráZoomolsz a hangszóróra. Meet van, és nem találka, internetes kaláka. Sok feladat csippan, reppen, s a szem már meg sem rebben azon, hogy még egy héttel tovább eszed a képernyő előtt a vacsorát… Lesz ez még így se… Ne tovább…

Posted by
Posted in

Prizma

Mostoha ágyon, fedetlen hájon, Gördül a könnycsep megtöri fény, Prizma kalandom mesélem álmom, Rajt földi kabátom s nem vagyok én. Elköszönőben a férfi a könyvben, Nem keres ő már miértre szót. Csukva a szempár, izzad a párnám, Erre vezet ma be a pokolba út? Mind aki látja szívét kitárva Ölelve várja s utána csók. Nagy […]

Posted by
Posted in

Spájz

Rejteken át süvít lomha kis ajtón Kék szelek szűkszavú árnya. Bennem a lét tüze enyhe, de izzó, Mégis fázom e mostoha tájban. Látom a polcokon megmaradt télben Gyümölcsösöknek sok armadája.. Macskásodna a lábam, s izmom elernyed lustaföld talajára Görnyeteg hátamon sárgul a hajnal, Kint tavaszodna be már. Hangokat hallok félszegen várom De kint csak tél […]

Posted by
Posted in

Mentálhigiéné

Beletöröltek lábak sora, töredékes lelkem welkam hómos szönyegébe. Tele sarazták már a gyapjú pulóverem is, szarvasos kötések mintáján porélet terem. Kezemen a koszok találomra játszanak, Dicső kort vagy romot, váltanak pézt s jármot, járják a világot. Szemeimben olaj meg kén verekszik könnyeim hadával, jobb jövőt s szabadságot kiáltanak ki maguknak magukért, magtalan medő verejték megbicsaklott […]

Posted by
Posted in

Kettőből egy

Vérem a véremből, Testem a testemből. Bármi az ár Kell ez a lány! Vérem a véremből, Testem a testemből. Égi varázs, Nincs takarás. Vérem a vérmből, Testem a testemből Száz utat ád, Ámula e pár. Vérem a véremből, Testem a testemből. Szíven talált Szempillantás!

Posted by
Posted in

Októberi vonulás

Szét veretett tereken izzadva boldog emberek Majd száz sebéből vérzik el E nemzedék oly idegen Lánctalpakon jönn halál Orosz szeme vérben áll Magára hagyva sírva lát Nem szabadúl a rab madár Nem repül turul ma már Megtiporva égre néz Mi kezében volt semmiség Istent tekintő rút halál Golyozápor pirosra vált Téren nyílik pokol kapu Tüzbe […]

Posted by
Posted in

Nagymamámnak

Milyen rég volt, mikor még a konyhában sürgölődtél, Kapros túrós lepényt, vagy meggyes rétest sütöttél. Arcod mindig ragyogott, s karjaid ölelésre tártad, Az unokákat mindig valami aprósággal vártad. Szerettem az illatod, melyből csupa melegség áradt, Talpon voltál már hajnalban, de sosem voltál fáradt. Majd járásod lelassult, s tested gyengülni kezdett, Az idő szépen csendben eljárt […]

Posted by
Posted in

Csigabiga

Szétfoszlik bennem a lényeg Kikerekedik sok önálló énem Nyálkástól a váz keményig Árvától a gazdagrétig Csiga biga gyere ki Tört lelkemnek szálain Tűzben Égő egekig Egész a Szemét hegyekig. Jövel, jövel Emánuel! Szemek ámulnak el! Emberek árulnak  el! Sírok tárulnak fel! Félelem sötétjében nem merek Tenni, lenni leginkább fel se kellni Énem csiga alakja házában […]

Posted by
Posted in

Cipelem

Bennem sötét kikelet nyílik lomhán remegőn terjed Átsüt a fény, de mégis Feketére festi a testem Nem szabadúl fel a lélek Nehezebben tisztul a kép ült nyakomon  a kétely Az a szén fekete szemű rém Nyomja a torkomon hangját Lefelé ér a poklokig el Jéghideg újjak tapintását Érzem az agyamban bent Ott kaparászgat az állat […]

Posted by
Posted in

Macskakő

Bele keveredik a szó Szabadakaratomat megtagadom Vele mire mehetek én Ha hanyagságból cserben hagyott Tele vele már a padlás El hazudott sok felemás Szavaimat teszem eléd Áldozatúl tetteimért Begyszó hogy megfogadom Tanácsodat, ha adsz vele mást De ajkaidról hullik alá cseppenként a képmutatás Engem ne etes már meg Tükrök előtt jól begyakorolt Betütésztás híg levessel. […]