Párizs hangjai Él az est Párizsban hermónika egy sanzont játszik Piaf ékes hangja Marlene e hang rabja örökké együtt dúdolnak a Sanzelizén ők táncolnak Eiffel talpak büszkén kopognak. Szerelmek városa Az örök szerelmek városában szívek dobognak a fénylő utcákban ódon házfalak között az Eiffel-torony mögött parkokban, kis ligetek mélyén Párizsban, a színes […]
A fények városa A fények csillognak a kék Dunán lámpák gyulladnak szikrákat elszórnak a hidakon sorolnak épületeken villognak varázslatos estét rajzolnak budapesti csodát ők alkotnak. Egyetlen Budapest Vár Pesten és Budán a sok sétány öreg hegy hátán a büszke ódon vár, hol a Mátyás-templom áll randevú a Halászbástyán, légyott a Margit híd […]
Rózsa Iván: Elefántok szeptember végén Még sírnak állatkertben az elefántok, Még állatok könnye a ketrecekre nőtt. De látod amottan a szabad világot? Az egyetlen, ami fontos, Isten előtt… Budakalász, 2020. szeptember 30., Bartók Rádiót hallgatván…
Rózsa Iván: Baszkok (is) maszkokban Meddig járnak még a baszkok maszkokban? Mit súghatnak „fontos emberek” egymásnak suttyomban? Meddig hazudozhatnak még politikusok zsigerből? A Föld, az emberiség sorsa hamarosan úgyis eldől… Budakalász, 2020. szeptember 26.
CÉLOK Vannak vágyak, mire nagyon várunk, de tenni értük nem igazán akarunk. Álmodozni sok ember szokott, de a legtöbb ennél messzebbre nem jutott. Van, aki nem hiszi, hogy megérdemli, és olyan is, ki egy buktató után nem képes felállni. Célokat csak a legbátrabbak mernek kitűzni, kik tudják, hogy a végsőkig fognak harcolni. Sokan próbálják majd […]
Összefogás Az összefogásnak köszönhettük a Honfoglalást S a követő századokban ez volt csak fegyverünk Ha egyéni érdekből frakcióztak híres őseink Egyre halmozódtak, növekedtek veszteségeink Túllépve a középkor, az újkor véres századait Majd megértük mindennapjaink vad zivatarait Ismét színre lépett az összefogás szükségessége Ez maradt a nemzet megmaradás egyetlen lehetősége Trianon a magyar nemzet legnagyobb tragédiája […]
Október harmadika volt az a bizonyos nap, amikor végleg döntésre jutottam; ideje meghalnom. Azért emlékszem rá ilyen pontosan, mert aznap kaptam utoljára üzentet a magáról életjeleket egyébként is csak elvétve adó, öt éve Helsinkiben élő bátyámtól. Szó szerint azt üzente, hogy nincs mit mondania, de majd keres, ha mégis. Nem írtam meg neki, hogy akkor […]
Edit Szabó : Édes Barátom ! . Újra hiányzol, régen láttalak, őszülő hajad fényes mosolyod, nevető szemed, öreges kezed, ölelő karod, nem feledhetlek, hangod van velem, hiszen hallhatom, elém képzellek, mikor hallgatom, szádon mosolyod felém integet, eszedben vagyok, érzem tekinteted, nem volt randevú a sok találkozó, mégis úgy érzem, mindig vártam rád, örök szeretet ha […]
Családi maffiák A történelem viharaiban sorban születtek családi maffiák Ide rejtették aljas gondolataikat, hogy táplálni tudják világmegváltó vágyaikat A családok többsége internacionalista, határokon átívelő földi hatalomra törő testet, lelket meggyötrő A múltat a békés építkezést eltörlő álmainkba betörő, csak a romboláshoz értő a pénzt zsákokba gyűjtő családi maffiába tömörülő mindennapi éltünket megkeserítő a szögekkel kirakott […]
A KULCS Az előbb az jutott eszembe, micsoda kulcsot kaptam a kezembe. El tudom érni, amit szeretnék, ehhez nem férhet semmi kétség. Ez a kulcs ugyanis én magam vagyok, így csak tőlem függ, hogy a zárban merre forgok. Néhány ajtót végleg bezárhatok, és helyettük újakat nyithatok. Minden zárat másféle kulcs nyit, ezért változnom kell mindig […]
