Posted by
Posted in

Az igazság beszéd

Az igazság- beszéd Kiállt a pódiumra a Nagyasszony Élteti férje igazság beszédér Híveik, a rejtőzködő apró ördögök Kórusban mindenütt azt kiáltják: Hej a csudába: micsoda örömök. Fantasztikus bátor teljesítmény volt Nyugaton ma is sikerrel kecsegtet Erősíti győzelembe vetett hitüket Vörös bársony köpenyük Meghozza győzelmi reményük Hazudtunk éjjel ,hazudtunk nappal Szégyentelenül ezt harsogják Átírva az erkölcsi […]

Posted by
Posted in

Húsvét Mosolya

Ágyból kikelve mosolyod erőtlen halvány folt. Most már kivirult Sugárba burkolózva. Ijedten néztem, Ahogy a felhő elfogta. Nem sokáig, Ki tudott szabadulni, Gyengeségnek, Nyomát sem látni. Tele van erővel, A fű is zöld, Nyulak futkosnak, Életet adva a húsvétnak. 2021. Április. 4.

Posted by
Posted in

Lemezjátszó

Emlékeid a négy (sejt)fal közé zártak, feltettek a kispolcra a bal kamrába. Míg gondolataim hálóját szaggatom, itt felejtett vérlemezkédet hallgatom. Lassan fordul körbe a véres szerkezet, barázdái, mint szívemen az erezet. Hosszú heget vág az orsócsont tűje, véremen át szerelmet pumpál az űrbe. De mi lesz, ha a lemeznek vége szakad? Elfogynak a barázdák, s […]

Posted by
Posted in

A szó

A szó Miközben itt az éjszaka, a szám a szóra hajlana, de elszorítja torkom, bicsaklik nyelvem egyre csak, ám mégis új erőre kap, ha egyszer én kimondom. Kimondanám a szót, igen, türelmesen, de részegen, hogy álmaidba oltsam, terítsem szét a völgyeken, ahol szerelmünk megterem, s mi két kobold vagyunk csak. A szót, amelynek dallama virágesőként […]

Posted by
Posted in

Az öszödi Böszme.

Az öszödi Böszme. A Balaton északi partja az én világom Itt mindig csendre, békére vágyom Bársonyos dombjai szőlői, virágai Teljesítette minden kívánságom Kevesebb a bitang betolakodó Bár sajnos itt is minden eladó Pénzhegyek mindenütt vicsorognak A törzslakosok lassan felhígulnak Átellenben büszkén virít Öszöd Tolvaj gazdája mondják egy ördög Ki hetente kétszer bérmálkozik Úgy hírlik a […]

Posted by
Posted in

Mulandó szépség

Mulandó szépség Hiába, vége lett a régi nyárnak, a fecskék télre újra délre szállnak, magányos estén, szürke félhomályban, a drága kedvesem ma múltba bágyad. Azám, milyen szép volt ifjúi teste, amint hevert szendén a nászi ágyon, tekintetem csak íveit kereste, arcán a kéj feszült hevülve, vágyón. Szemén a fények égve felsikoltnak, ilyen gyönyört azóta ők […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nemzeti tragikomédia

Rózsa Iván: Nemzeti tragikomédia Nemhogy államférfinak pocsék, De még politikusnak sem elég. Még diktátornak is ripacs, rossz; De bizony gonosz, nagyon gonosz… Bohócnak talán jó lett volna, De nincs kedvünk nevetni rajta. Túszként tart fogva egy egész országot, Ellenségének véli a fél világot. Elhiteti, hogy ő a legfőbb üldözött; Pedig egyszerűen csak korrupt és züllött. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Naivitásunk elvesztése

Rózsa Iván: Naivitásunk elvesztése Előbb-utóbb mindenki elveszti a naivitását, legyen akár született naiv vagy naiva… És ez korántsem tréfa! A legkorábban érők már születésükkor rájönnek, milyen világra csöppentek. A születés, akár az egész élet, szépsége mellett temérdek szenvedéssel is jár: „a csecsemő is szenvedi, ha szül a nő.” Vagy másképp kifejezve: „ha előrelátó csecsemő lettél […]

Posted by
Posted in

Szélcsendben

Szélcsendben Csendben meghúzom magam a szélcsendben Hónapok óta füldudó nyugszik a fülemben Összeszorított fogakkal bámulok az éterbe Nem szeretnék betekinteni a közeli jövőmbe Tévedésből rákattintottam a parlamenti adásra Szívbemarkoló volt az ott hallottak s látása A létező legszörnyűbb tünet a széklethányás Amit ott hallottam nyújtott ilyen szörnyű hatást Nehéz szélcsendben maradni szebb időkre várni Nyolcvan […]