Posted by
Posted in

Mindig kell szeretni valakit!

Mindig kell szeretni valakit! Valakit, akinek szívében nincs. Meg kell tudnia, hogy a szeretésnél A világon szebb érzés nincs!   Mindig kell szeretni valakit! Valakit, akinek senkije nincs. Meg kell tudnia, hogy a szeretet egy Csoda, mi a szívnek kincs.   Mindig kell szeretni valakit! Valakit, aki csak gyűlölni tud. Meg kell tudnia, aki szeret, […]

Posted by
Posted in

Júlia

Júlia Eddig idegen volt e név De már mindennél kedvesebb: Júlia. Végre megszülettél. Üdvözöllek a Földön, gyermekem. Nem ígérem, hogy könnyű lesz az élet, Mert hazudni nem fogok neked. De ígérem, ha tudom, megkönnyítem, Vagy megmutatom, magadnak hogy könnyítheted. Ígérem, felfedezzük a tavaszt, a virágot, A tündéreket a szirmaik között, Megvigasztaljuk az esőt síró felhőt,  […]

Posted by
Posted in

Látogatóban

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat, megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat. Mának megélt perceit egymás mellé teszem, elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem. Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek, ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg. Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón, göröngyös út vezet […]

Posted by
Posted in

Enrique Badosa: Az öt stáció éneke – januári elégia

Enrique Badosa AZ ÖT STÁCIÓ ÉNEKE JANUÁRI ELÉGIA … III. vers SZÉTFOSZLIK benned a tenger összes párája. Semmi a partja. Ha rád bízom a levegőt, megsebez téged annak is a kardja. Ha osztozom a gondjaidban, a végén még elszomorítalak. Reménykedtünk eleget, s elveszíteni soha nem akartalak. Nyugovóra tér bennem minden óra. A lét súlya rám […]

Posted by
Posted in

Három kérdés

Három kérdés Vajon ki fogja majd kezét a tűz fölébe tenni, ki fog majd újra értetek a keresztfára menni, ki lesz ki szörnyű bűnötök helyettetek bevallja, s a zúduló nyílvesszőket testével eltakarja? Vajon lesz még egy Jézusunk, ki megvált minket újra és kenyeréből enni ad nekünk a hosszú útra, majd át a Vörös-tengeren elvezet Kánaánba […]

Posted by
Posted in

Az élet legnagyobb ajándéka a szeretet

Az élet legnagyobb ajándéka a szeretet Bűnben élni, olyan Mint rongyos ruhában mezitláb járni Fedetlen fővel heves viharban ázni Olthatatlan szomjúságban Kielégítetlen éhségvágyban Korom sötétben botorkálni A csupasz fák összesúgnak mögötted Nem tudod sajnálnak, vagy nevetnek A madarak hangjai is elkerülnek A lelkiismeret dörömböl az ablakodon Fagyossá válik minden gondolatod Nem hagyja el ajkad egyetlen […]

Posted by
Posted in

Anettnek

Hajam olyan, mint a boglya, se színe, se formája, gondolkodtam mit tehetnék, elmegyek hát fodrászhoz. Odaérek, s azt remélem a nehezén túl vagyok, pedig még csak most kezdődnek a nagy gondok és bajok. Megkérdezi milyen legyen, Göndör, rövid, félhosszú? Hát a színe, barna, szőke, netán vörös, fekete? Nézek rá nagy csodálkozva, tőlem vajon mit akar? […]

Posted by
Posted in

Merem vagy nem merem?

A legbiztosabb módja, hogy rávegyenek valamire az volt, ha azt mondták „úgysem mered”. Kérdem én, mit tehet erre az, akibe egy csipet önérzet szorult? Természetesen Hannibált megszégyenítő bátorsággal áthalad az Alpokon, vagy Dugovics Titusz módjára a mélybe veti magát. A falu mindkét utcája előtt volt egy kis árok a csapadék elvezetésére. Tavasztól őszig mindig száraz […]

Posted by
Posted in

Az utolsó hang után

Az utolsó hang után Már tovalépnek és a zenének vége szakad most, ráül a csend, messzire tágul, majd el is árvul, s dobban a szívük még odabent. Vége a dalnak, nagy zivatarnak szárnyai zúgnak már cudarul, alszik a város, mindene sáros, méri magányát nagy fukarul. Félti a kincsét, őszülő tincsét szél cicomázza szemtelenül, védi magányát, […]