14
visits
0
comments
Posted in
Borult az ég, bús az idő, Ez az ősz, de tél is eljő. No, nem baj, lesz még tavasz is, Kivirul, akkor lelkünk is. Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc
Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc
Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]
Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc
Elmentünk kirándulni a családdal. Mindent láttunk, most együtt a családdal. Állatkertben voltunk a vadak között. Nem féltem az orrszarvú háta mögött. Feküdt a nagy krokodil, mint egy hulla, A sörényes oroszlán sem volt nulla. A vadkacsa gácsérja éppen búbolt, A fókapár meg játszott, versenyt úszott. Láttunk, pici, erős nyílméreg békát, És hátul vakartuk orrszarvú hátát. […]
Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben, Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben. Elvesztem a saját sorsomban, Éreztem, baj van a gondomban. Továbblépni, vajon lehet-e? Én nem vagyok király gyereke!… Futnék tán’, ha volna mérföldes csizmám, De csak nevet ezen, a szomszéd komám. Látja tán’, sánta kutya szintjén vagyok, Miket mesélek, mondja, csak […]
Az élet olyan, mint egy rossz zongora, Törött a billentyű, szakadt a húrja. Monoton zenét játszik, sőt kornyikál, Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll. Javítani, hangolni ezt nem lehet, Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet. Billentyűk közé szorult az ujjam is, Jó fals hangokat ad ki, csak azért is. Monoton hangok kavalkádját zengi, Hogy […]
Bűvölő 5. Versmegzenésítés Karády Istvánnal az Irodalmi Rádió pályázata A beküldési határidő lezárult és megszületett a pályázat végeredménye, mely szerint a megzenésítésre kiválasztott alkotások és helyezettek: (Az elkészült dalok címükre kattintva meghallgathatók YouTube csatornánkon.) 1. Török Nándor: Végzetváró 2. Juhász Anikó: József Attila 3. Györkös Nóra: Íz-varázs 3. Kakucsi Erzsébet: Itt a Karácsony! Boda Zsófia: […]
Ültem a Blahán és néztem az embereket, Volt aki tétovázott, volt aki sietett Volt aki rágyújtott, volt aki telefonált A villamosok és egy-egy busz megállt Én már ott ültem talán három órája Bennem sírt ezer meg ezer világ nótája Itthagytál engem örökre felmentél a mennyekbe Koporsószöget ütöttél egy barna férfi létébe Nekem a […]
Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő, szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő. Édes kis semmiség vesz körül, álmodom, elmémet a képzeletemnek adományozom. Gondolatban naponta látogatlak meg téged, violaszínű virág szirmában fürdik a képed. Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok, hisz rajtam tartják szemüket az angyalok. Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret, és miért […]