Hétköznapi pszichológia… Van, akit hamisítások és hazugságok köde leng körül, És még ő az igazságosztásnak, tősgyökeres bajnoka. Az ilyet meg még, hozzá csatlakozott szerencse veszi körül És Vele, biz’ harcok nélkül lehet, győző-igazság bajnoka. Ő sorsa mindegy is, de az áldozata, nem annyira örül… Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, De nem mondasz semmit, csak nézel… Tekintetedben árvaságot látok, És A gyűlölettel már kivégzel? Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc
mint fehér szálakból szőtt puha paplan borítja be a hó most a tájat közben az apró pihék szakadatlan szférák zenéjére táncot járnak kontrabasszus ahogy a szél süvölt zenekart most a természet vezényli a pihék tánca álomvilágot ölt nézőt e látszat mindig megigézi a kertem is hótakaró borítja növények téli álomba merülten pihennek titkon a tavaszra […]
A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában Változik a világ, ciklusos az idő, Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő! Ősz, Tavasz Már nincsen, Megváltozott Az idő, s világ. Az idő, s világ Megváltozott, Már nincsen Tavasz, Ősz. Fehér csillogás A repülő hópihék. Jégtörő csákány. Havas kristálycsillanás, Erdőben ág zúzmarás. * Vége a kispadi, esti […]
Sötétben suhanó árnyak a vízparton magasra hágnak távoli kósza fények törik a hajnali csendességet Még álmodik a reggel függönyét nem húzta el hajnali derengés vöröse űzi a sötétséget messzire Ahol ég és a föld összeér megszületik a remény minden nap és minden reggel egy főnix kitárt szárnyakkal útra kél 2019.01.02. Lédikó
Az Édesapámat nagyon sokat szerették. Igazi társasági zenész emberként hegedű játékával az emberi szívekhez könnyen hozzá tudott férkőzni. A következő történetet saját elbeszélése szerint szeretném tovább adni. Reggel, nem kellett költeni. Hiába későn feküdt le, korábban ébredt, mint máskor. Mikor felöltözött, kiment az udvarra, összeszedett egy pár botot és bevitte a konyhába. Anyja, reggelit készített. […]
Segélykiáltás! Amig természetes az élet, Nem gondolunk rá, -egyszer vége- Éljük a nap óráit. Hol tevékenyen, hol üresen. Hivatkozunk a millió teendőkre. Pedig, ezek megvárhatnának. Nem vesszük észre, a betegek, Öregek, utolsó kiáltásait. Nem haragosan teszik, Csak esdeklő nézésükkel. Elég egy kézfogás, Egy simogatás, ölelés. Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő. Van további értelme életüknek. Igen, a […]
Ó-Év, Búcsúztató! Boldog évek, elmúlt fiatalság. Újra, és újra, csak arra gondolok Élted az életed, és csak egyre fogytak, Kimerülten, fáradtan az évek. Mindig, csak a holnap, és a holnap. Így hajtottad éveid. Nem gondoltál a mára. De, azt sem tudtad, Egészséged meddig bírja még, Nem figyeltél a szépre és jóra, Kimerülten roskadtál le esténként, […]
A hajnal hideg. Vagy inkább az éj, mert világosságnak még nyoma sincs. Csak a sötétség hömpölyög keresztül a szobán. Apró fények pislákolnak: az elektromos készülékek, a tévé, video, a telefon ledjei hunyorognak messze a falak mentén, valahol a sötétség leplének mélyén. Nyitott szemmel fekszik az ágyban. Az ébredés kábulata még nem hagyta el. Sosem tud […]
repül a hinta és ágak sora tartja a láncot amin lengsz most feletted suhog bár nem láthatod az élet kardja mint egy nagy fog beléd is marna a rút koponya lehajtott fejjel sorsod mostoha emeld az arcod szárnyad is csattog várja hogy repülj kék ég otthonod suhanni oly jó táncolj bajazzo érezd a szíved most […]
