Posted by
Posted in

Góg és gőg tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, hegyeken innen dombokon túl, élt két épület, Üle és Füle. Mindketten büszkén tekintettek az utca frontjára, meg is volt rá minden okuk, hiszen kertjükben csodálatos virágok virultak. De nem éltek ám magányosan, bennük éltek szolgáik, akik ápolgatták és csinosítgatták őket. Teltek múltak az évek az Üle és Füle együtt öregedtek. […]

Posted by
Posted in

Cserepek a csöndben

Cserepek a csöndben   Valami összetört. A kacagás karcsú kristálypohara? A nyugalom megingathatatlannak hitt padlóvázája? A meghittség vasárnapi levesestálja? Minden összetört. A harmónia ovális tükre is. A szilánkok szanaszét hevernek, s a levegőben monoton fájdalom lüktet. A konyhakő diagonális mezői még őrzik meztelen talpad véres nyomait, ahogy eltűnnek a kijárat irányában. A sikoltó űr, feszítő […]

Posted by
Posted in

Ataraxia

Ataraxia*   A testem és lelkem kiéheztetve epikuroszi nyugalommal várok a szükségszerű gyönyörre. Vízzel és kenyérrel csapok vad orgiát és az élvezetek csúcsára érve huszonegyedik-századi önkívületben áramtalanítom a routert (a valóságban egykedvű mozdulattal vágom a falhoz), a külvilágot ezzel végleg magára hagyva, szkeptikus magányom ölében ringatom tovább torzulásmentes látens életem.   *teljes lelki nyugalom állapota

Posted by
Posted in

Száműzöttként

Száműzöttként Keresztül-kasul járom naponta a várost Talán csupán a napi betevőmért? Vagy valamitől űzve : száműzöttként? A zsúfolt városban már nem is szívom, Hanem nyelem a szennyezett levegőt Kényszerből, vagy szolidaritásból Pedig már régen kiűztem álmaimból A hajnali ébredést,s a tétlenkedést Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon Végig éltem lelketlen évtizedeket […]

Posted by
Posted in

Nőnapra szeretettel…

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Rügyfakadás

Rügyfakadás Kiléptem a szabadba Az idő megenyhült A fákra tekintettem A csupasz fa is megszépült A kis rigó még nem énekelt A szellő csiklandozta arcomat Mélyet szippantottam a légből Lágy dallamossá téve hangomat Lassan táncra perdülök Különösen, ha a jövőnket tekintem A rügyfakadás meghozza a változást Ennek reménysugarát mindenütt elhintem A rügyfakadást táplálja a szeretet […]