Mint haldokló vad, megtört tekintettel Révedek… világra, hűlő lélekkel. Nincs olyan, mi melegséget is adna, Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. Mitől lennék boldog, megelégedett Ha az élet, keresztfára szegezett? Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. Feltámadásban bízni, ez dőreség, Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, Pedig tömeg erős, […]
Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]
Ébredezünk. Kappan hangja harsan korán, Új kihívások várnak tán’. Kel fel, látszik már a Nap is, Új napra ébredünk, vagyis Ébredezzünk! Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc
Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, Akarjuk-e […]
A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc
Minden úgy történt, ahogy eltervezték. A fodrásznál negyed tíz fele végzett, utána kényelmesen elsétált a szalonba. A menyasszonyi ruháját a próbababát körbe járva újra megcsodálta, felpróbálnia már nem kellett, a hiányzó gyöngyöket, strasszokat pótolták csak az alján. Egy magával hozott bőröndbe tetette be a koszorúval, fátyollal együtt és indult a vasútállomásra. Örült neki, hogy száraz […]
Akár a fekete méz, olyan fekete. Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. […]
Csőre töltöm magamat, Elvágom a gúzsokat. Nekilódulok világnak, Lehet-e még, hogy akarjak? Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc
Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc
Megy hegynek fel gyerek Cseke Vén, kese Cseke gyereke. Szekere gyenge kereke, Csetteg, kerreg, leeshet-e? Szekere kereke leeshet, Ekképpen, eh, letenyerelhet. Kerekezne Cseke szekere, De nem fel erre, ferde hegyre. Nyekergett Cseke kereke, de ment Esetleg szeretve, de nem megkent. Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve. Hej! Leesett Cseke […]
