Posted by
Posted in

Nagypéntek

Nagypéntek Itéletet küldött az Úr a bűneinkért A világot tizedelő koronavírust Ám végtelen kegyelme kiáradt fohászainkra Meghagyva a lehetőséget a vírus elleni harcra Mivel hitéletünk mintha megfáradt volna Az Istentagadók felfegyverkezett hada Megújult erővel támadásba lendült Boruljunk le bűnbánattal a kereszt lábaihoz Krisztus kereszthalála vezetett a feltámadáshoz Öntudatra ébredő egyházra van szükségünk Hol a hívek, […]

Posted by
Posted in

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök Emberi létünk legnagyobb vétke Elárulásának szomorú emléke Az utókor szívébe mélyen bevéste Hogy az árulásnak megnőtt az értéke . A teremtőnek nagy lett a bánata Fiát ma hányszor feszítik a keresztfára Üldözik a keresztényeket, s káromolják Ha hatalomba kerülnének karanténba zárnák

Posted by

A Boszorkány

    “A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának, a madárdalnak szépségét, el kell viselnie, hogy a gyilkosságok, a bosszúállás, a barbárság kellős közepén elébe […]

Posted by
Posted in

Szimonetta

Pár kéne lennünk, Szimonetta, Volna ez boldogság alapja. Dédelgethetnélek, Tán’ ölelgetnélek. Figyelném, hogy szád mit akarna! Nem vagy… magam senkije vagyok, Pedig csak boldogságra vágyok! Boldogok lehetnénk, Életbe mehetnénk. Nem lesz meg… túl sokat akarok? Nélküled létembe fulladok, Nélküled mond, miért is vagyok? Én csak ábrándozok, Valót meg nem kapok. Kávét, magamban… kortyolgatok. Vecsés, 2020. […]

Posted by
Posted in

Életfa forgácsok…

Olvad a hó, felmelegszik a jég. Látom, már jő a tavasz, ez tél vég. Milyen szomorú lenne meghalni, Amikor mind úgy vágyódunk élni. * Tavaszodik, esték példátlanul szépek, Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek És díszített, vakítóan fényes Holddal És mint planetáriumban, csillagokkal. * Látom az orgonacsokor példátlanul szép, Fürtöket mintha márványból faragták volna. Ebbe a szép tavaszi […]

Posted by
Posted in

Kripta vízióm

Életem van, de az, saját kriptába van zárva, Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája. Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök, Ők a hálótársak, mind, az elment hősök. A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve, Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye. Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz, És van, kin még a […]

Posted by
Posted in

Zabolátlanul

Zabolátlanul A mindenségnek homlokán talán parányi ránc volt, borús arcára nyomva egy törölhetetlen rúzsfolt, de úgy tűnt el a semmibe, ahogy onnan előjött, magával vitte éjszakám és még a délelőttöt. Sötét viharként érkezett, nyomasztón, átkozódva, felemelte világomat, majd ledobta a porba, s ott annyi álmot összetört, hogy én azóta ébren vad útjának veszett nyomát megbabonázva […]

Posted by
Posted in

Mi vagyok nélküled

Mi vagyok nélküled   Hogy mi vagyok nélküled?   Félkarú rabló, félszemű óriás, ferde torony, hiányos mondat, csonka gúla, prímszám. Befejezetlen … levél alján.    

Posted by
Posted in

Előre a Nőkkel (Nőnapi Köszöntő )

Előre a nőkkel akikben sok erő rejlik Ma a ti napotokat ünnepeljük. Ez a nap jobban kiemeli személyetek erejét, Széppé teszitek az élet minden percét, Sosem álltok meg az akadály előtt, Bármilyen nehéz is legyen. Ti vagytok a ragyogó virágok, Nem szabad, hogy háttérbe vonuljatok, Elől kell lennetek az élet minden napján, Életet lehelni a […]