Edit Szabó : A híd . A magyar főváros egyik jelképe, az első híd végleg összekötötte, majd egyesítette Pestet és Budát, megmutatva nékünk országunk házát ! . Gránit hídpillérek Duna mélyében, hármas cölöpsorral megerősítve, Széchenyi István Lánchídja megépült, hiszen” Ha isten velünk,ki ellenünk?” . . Védelmező oroszlánok hídfőkön, kőből vésett testek, ők az őrizők, emlékeztetnek […]
Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc
Villámfénynél láttam… az ígéret földjét. Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét. Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés, Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés. Éltet-e és vajh’ meddig a remény? Tudjátok, hogy az élet mily’ kemény? Ti sikeresek vagyok, nem tudtok Olyat, amitől én elfogódok. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc
Amióta megvagyok, rossz a világ, Pincében vaksötét van, nincsen világ’. Lemegy este a nap, sötét vala, Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada? * Szép Világ, Csak álom. Hit és remény… Szeretet éltet! * Az Ember Sohasem Tanult múltból! Minden megy tovább! Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Filozófia az életről, versben és apevában…
Ha páhol az élet Ezt adja, mint szépet, Akkor is van jövőd, léted. Észleld, mert ad szépet néked, A léleknek is kell az abrak, Hogy kinyíljon a világ ablak, Így vedd a hátadra a kis kévét, És valahol tedd le… kazal zömét! Ha kis kéve a jó és a kazal rossz, És te vigyázol, így […]
Ha oly’ borús az arc, Ha borús az idő, Ha van valami harc, Hát… borús a jövő. Ha oly’ vidám az arc, Ha derült az idő, Ha nincsen semmi harc, Hát… Biztat a jövő. Vecsés, 2013. június 1. – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Téli séta . Havas erdő hosszú útján palástot húz maga után magas delnő, rövid póráz odakötve a csuklóján. . Póráz végén a két csoda, hófehérben csodálkozva, megpihennek a jószágok leghűségesebb barátok. . Kutyát sétáltatott a lány, még valakit várhat talán, hátra felé nézegetve messze néz a tekintete. . Hűségesek a barátok, tudják, […]
Madárdal köszönti a napot, Sok embernek vidámságot hozott. Csend s nyugalom adja át magát, Mikor csendes házba tisztulni vágysz.. Bent a csendes falak, védő szentek szobra, Atyádra bízod féltve őrzött titkaidat. Ki tudja, mekkora őneki a teherbírás? Ki tudja, hányszor sírja el magát? Előtted, Ő urad szolgája, kire ráteszed lelki problémádat. De Ő is […]
Felforgatott föld, barna göröngyök, hófehér lepel, némán üvöltök. Szürke ég alatt meggypiros rózsák, árva kezeim véresen fogják. Élettelen köd, örökös árnyék, lelkeddel együtt bár tovaszállnék.
Levetette már az élet a ragyogását? Mindenhol hallom; butítottak csoszogását… Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol… Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol! Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk, Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk. Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben, Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben. Vecsés, 2009. augusztus […]
