Egy szép tavaszi napon, Balatontól nem is oly távol. Történt meg ez az eset, hogy megszületett egy egyesület. Sokk lelkes zenekedvelő gyűlt össze, hangjuk összekovácsolva csenget. Meg alakult a Balatonalmádi kórus ezzel, aminek a karnagy a szíve és a lelke . Idő madarán reppenve, mit megtépázott sors keze. Átélve sokk fájdalmas percet, a kóruson […]
Mese, mese, ringató, andalító, nyugtató… Bújj be mellém, kis manó! Bújj be mellém, kis manó… Álomtündér, ringató, anyameleg-takaró. Simogass meg, kis manó. Simogass meg, kis manó… Édes álom ringató, pihe-puha ágyikó. Aludj te is, kis manó. Aludj te is, kis manó…
Volt egy kacsám, Hápi Mári, nem akart a földön járni! Mindig a víz tükrét leste, páváskodott, riszált benne. Csóré nyakú tyúkom is volt, csupasz nyakán tollas fej vót. Hátsó felén két öblös comb, ebből lett aztán a nagy gond! Volt lovam is: Sánta Palkó, elárverezte a bíró! Elhajtották szegény párám, tabletet vettem az árán. Villásfarkú […]
Az öregség kerítése… Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? Tudom, hogy a búzamezők […]
Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]
Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]
Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]
Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]
Nem láthatod az ajtót , mert már az égen van. Jól nézzel ki itt lent , jó amid van. Nem tanultunk belőle hogy voltunk már itt korábban. És futottunk a töltény elől, az elmúlás korában. Sosem tanultuk meg hogy voltunk már itt, s futottunk előle. Ha kérnél is , már nem kapsz belőle. Hagyd abba […]
Mondd , szereted hogy ha a szemedbe nézek olykor? Nem bánt az hogy amit látsz hamis? Vagy hogy a szemem fénye hazudik? Mondd , nem bánt téged ha óvatosan a hajadat a füled mögé teszem? szereted ha a szeretet várakozik? És mondd drága mit látsz bennem? Mikor tekinteteddel elmerülsz a lelkem mély erdejében? zavar hogy […]
