Buborékok Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…
Táncolj még velem! Szikrázó fény, és néma zokogás, küldi a sors egy fiú mosolyát, amire vártam már éveken át, – hallom a dallamát, a végtelenbe vesző lágy szimfóniát. Szerelem, szerelem! – most rám talált, mégis fáj a kedves simogatás, hogy mondjam el neked,- nincs esélyünk, – örülj mit megéltünk, csak ülj itt mellettem, ölelj!- […]
Türelmetlenség… Számolt napokban Telik a sok perc fürtje. Türelmetlenség. * Várt nap lassan jön, Fürtős mosolyod várom. Türelmetlenség. * Ahogy ideérsz, Mosolyokat látsz fürtben. Türelmetlenség. *** Bőregerek… Az őserdőben Bőregér, fürtökben lóg! Így természetes. * A bőregerek Fejjel lefelé, fürtökben Sem szédülnek el. * Fürtök látványa, Bőregerek ottléte. Társas életű. * Padlás sarkában Lógnak, bőregér […]
Edit Szabó : Hajnali halászat . Domboknak aljában még sötét az éj, lassan ébredezik hajnallal a fény, a felkelő Nap narancssárgán lángol, kék égnek szegletén éleszt világot. . Színpompás kékség az ég felhőjében, visszatükröződik tónak vizében, hajnalpír ébreszt emberi életet, halászó legénynek új reményeket. . Magányosan áll a tónak közepén hatalmas nagy fa , uralkodik […]
Edit Szabó : Dógozz asszony / tájszavakkal / . Töszmörög itt, úgy kelleti magát, mikor findzsa, csetres halomba áll, ha a pulyát tutujgatja stolnin, firhang megett fertályóra múlik. Induljon meg a grádicson, gyorsan, garabolyból adjon talpastiknak, hogy zsendüljön feszt a lóca mellett, ha mókerol, kend is kedvesebb lesz ! . Edit Szabó : Asszony dolgozz […]
Korgó gyomorral születnek a nagy gondolatok, De jó lenne egy nagyot zabálni, de kukázok… Korgó gyomorral nem lehet semmilyen háborút megnyerni, De jó is lenne, nagyot enni, ücsörögni, nem lelőni… Dörög az ég, vihar. Vagy puska az, ami ropog? Utcán háború dúl. Éhség gyermeket emészt fel, Szívek megtelnek szeméttel… * Éhesen születtünk, ordítottunk is rendesen, […]
Félre! Lép, Dob. Ide! Add! Magad! Nekem! Csín, Báj, Kecs. De kérem, Hol erkölcsös ez? Egy a Lator És egy a Céda. Elszakadt a cérna. Semmi sem szent, Mindenki álszent!
Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve, Óceánt kerestél a sivatagban, S haszontalan papírkésedet élezve Indultál csatába egymagadban. A magad ellensége vagy, mindig is az voltál, Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél, És mégis, mégis hiába harcoltál, Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél. Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted, És még mindig […]
Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott ruhák, fércelem, foltozom felveszem, szeretem, el nem engedem. Valami öltöztet, eltakar de vannak a régi álmok színük még felkavar. Valami átok, az álom elkerül, sáros életem hol hagytam el és […]
(Senrjon) Hetvenegy évesen csak Siratom magamat, múltamat. Öregség… meddig? (10 szavas) Elmúlt az idő felettem, Észre sem vettem. Álmélkodok… mivé lettem? * (Senrjon) Természet is változó, Az évszakok követik egymást. Szép ismétlések. (Septolet) Az évszakok, Egymást követik. Gyönyörködtet e sokrétűség. Boldogok, akik észreveszik. Bánatod elfelejted, Újraéled Szíved-lelked. * (Senrjon) Hetvenegy évvel, miket Megéltem… Fáztam és […]
