Áprilisi tréfa voltál, tengert vittél, cseppet hoztál; a virágméz csók ízére folyt kikerics méreg vére! Napsugárban fürdött lelkem, szavad hangját, ízét leltem; kikelet volt, legszebb tavasz, kedély csordult, a bú szakadt! Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán! Tolvaj jöttél – ki nyájasan, megnyerően, bűbájosan; lopja a […]
Rózsa Iván: Halhatatlan halottak A halhatatlanságról csak álmodoznak a halandók; a halottaknak ez már természetes állapot. Élő halandó sosem tud halhatatlan lenni, halott halhatatlan nem tud újra élni. Csak más formában, alakban és névvel, ha hiszünk a reinkarnációban. Halandóság és halhatatlanság közötti köztes, átmeneti állapot a bardo, a félálom. Félünk-e az álmainktól? Egyes halandók félnek […]
Rózsa Iván: Élet? Születés, halál: Egyszer minden utolér… Amúgy éldegélsz… Budakalász, 2019. július 30.
Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved. Változást nem ígérhetek, de mindig melletted leszek, hóviharban, szélben, fagyban, a simogató tavaszban. Régi érzés már elhamvadt, barátként mégis maradtam, ha a betegség ágyba dönt, hívj, ha a fájdalom elönt. Gyógyulást […]
Mikor már téged hívnak távoli fények, és kóborolsz sugárzó csillagtájakon, szívdobbanás, mint meteorütközések, szerterepülnek izzó villámszárnyakon. Míg hologramod fénylőn ível az égre, a perc töredékéig még életre kel, visszahullva, átváltozva égszínkékre, szellemfénye egyesül a végtelennel. A fény örök ölelésében lebegve, a ragyogó világosság magába zár, leszel az égen átsuhanó fénykéve, mely a holdsugár hátán néha […]
Rózsa Iván: Édes Földanyánk (Haiku-változatok) Édes Földanyánk: Meddig tűrsz még hátadon Ember-állatot? Édes Földanyánk, Naponta sebez Téged Az emberi faj… Édes Földanyánk: Lassan már az Isten is Műanyagot gyárt… Édes Földanyánk, Gyógyítsd meg magad! Rajtad Úgysem segít más… Édes Földanyánk: Lökd ki magadból a sok Emberi szennyet! Édes Földanyánk, Az ember talán tanul Az állatoktól… […]
Én téged a gyöngédség sötét palástja alatt ölellek, De a viszont ölelésedet nem váltja ki, hogy szeretlek… Pedig én szeretetből, Tőled, minden percet jól megélek! Ölellek, mert szeretlek, Minden Tőled kapott perc öröm. Miért nem ölelsz? * Nem is veszem észre, hogy volna szeretet az ölelésedben, És már tudom, hogy te nem vagy az, ki […]
Rózsa Iván: Hé, nagyvezír! Hé, nagyvezír! Te nem az emberiség, a kereszténység vagy Európa javát akarod, te nem a népet szolgálod! Te nem az ország, a jobboldal győzelmét, netán pártod sikerét tartod szem előtt, hanem egyeduralmat akarsz! Nos, ilyen alapon a pártod hatalmát is, hisz ez a tiéd: markodban tartod különböző trükkökkel, netán zsarolással is, […]
Rózsa Iván: Őrült világ… Őrült világban őrültek vannak hatalmon, és az őrültek számítanak normálisnak egy őrült „logika” szerint. Valójában az őrültek által bolondoknak bélyegzett szent, szakrális őrültek, egyéniségek, akik ellenállnak és élnek saját törvényeik és az ősi törvények szerint továbbra is, rendületlenül, – a normálisak. Az őrültek által „normálisnak” tartott gyurma-lények pedig beállnak a sorba, […]
Rózsa Iván: A csend Az abszolút csend Istentől ered, és életedben útba igazít: merre haladj, és menj halálod után. Keresd magadban a csendet! Az abszolút csendet, de egyben a te egyénre szabott, saját csendedet is… A csend fenséges, de fenyegető is tud lenni. Van, aki fél a csendtől… Mert bizonytalan önmagában és a sorsában. Vihar […]
