Amióta élek, fényem árnyékot vet a földre, Emberek észreveszik, látom: borzadnak hőkölve… Félek én, mint édesanyját vesztett kis kölyök… Már egyedül vagyok, minek, kinek hőbörgők? Ráemelem másokra arcomat… őszinte tekintetű. Emberek! Nagyon rosszul látjátok! Nem én vagyok a tetű… Bennem csak támad, régi gondolat… Persze milyen emlékű? Úgy születtem, hogy lettem fénye csak követte gyermek, […]
Rózsa Iván: Ez kérdés? Fény-lánc-tenger… Égi lány-tender… Mondd, te mit választanál? Inkább élet, mint halál! Budakalász, 2020. június 19.
Edit Szabó : Az én apám ! . Apám sokáig titok volt, elment, csizmája kopogott, bőrből volt annak mindene, fénylőn csillogott viselve. . Kamasz lányként súgta meg titkát, el ne mond senkinek ,jól vigyázz, fegyveres őr volt egy nagy gyárban, műszakot cserélve vigyáztak. . Emberek gyártották a fegyvert, kapun kívülről se nézhettem, rendszerváltás vetett véget, […]
Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak, Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak! Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat. (Septolet) Odavoltam érted, Szerettél, nem mérted. Jó legyek, kérted. Felséged, Emléked Gyermekként kivételem, Felnőttként mocsárvidékem… (Sedoka) Elváltatok értettem, Életem, közösen törtétek. Én, mint ellenség? Bizony ez érthetetlen, Mind ketten szembe fordultatok… Gyűlölted lettem. Ez bíz’ új […]
Én mindég csak a szépet kerestem S mégis hajótörött lettem egy szigeten Azt hittem nem szeretnek Pedig csak Te nem szerettél Azt hittem elfeledtek Pedig csak Te feledtél A tünödö képzelet rácsos ablakán A rácsok közt felsir a magány Befogad maj kitaszit ez a világ Homokszemek közt pereg az életem Mint sivatagi vándor, forrást keresve […]
Edit Szabó : Haiku – Hazugság, illúzió, áradat témakörben.. egy-két lódítás, érdekérvényesítés hozza a többit . messziről hallod elmédben a szép zenét, lelked muzsikál . folyó és patak óriássá duzzadhat, örök hatalmak Bőcs,2020.06.19.
Kiállás Már jócskán túllendült élete delén. Mindig, mindennel elégedetlenkedett, zsörtölődött s az az igazság, inkább már komótosnak, mint fürgének lehetett nevezni. De azért maradéktalanul ellátta a feladatát, elvégzett határidőre minden munkát. A vezetőség nem szerette, s a kollégák sem rajongtak érte. Hiszen ki szereti az izgága, öregedő, mindenbe belebeszélő, mindenhol hibát kereső – és gyakran […]
A felhők formája, a szél zizegése, Mind azt jelzi, hogy a nyárnak már vége, Hiába áll a parton vagy a hegytetőn Kiterjesztett szárnnyal a fényes délelőtt, Vége az aratásnak, állnak a gépek, Villám csapta nyárfán is árva a fészek, S mint vándormadár indul valahová Valahonnan az idő, mindig csak tovább, Mintha ősi ösztönök […]
Edit Szabó : Nyarat akarok . A reggeli ébredés jelzi a nap felkeltét, világos az ég alja, testem a fényt akarja ! . Szeretőm a természet, meglepődtem érzésen, Nap lányaként születtem, ezt sohasem feledtem. . E hónap úgy becsapott, Nap fénye elhallgatott, sötét felhők bújtatták, adta ég zivatarát ! . Apró cseppek, özönvíz, hulló zápor, […]
Újra tornyosultak a fekete felhők, villámok cikáznak, csattog a levegő. Valósággal szakad naponta az eső, emberben, állatban félelmeket keltő. Medárd napja nem hazudtolta meg magát, gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát. Nem májusi áldás, hanem égi csapás, mint a hóolvadás utáni áradás. Hömpölyög a víz az utcákon, tereken, sodor magával törmeléket, szemetet. Közlekedésben […]
