Sűrű könnytől ázott a puha falevélpaplan a Krókuszvölgyi-erdőben. Gesztenyefiú siratta anyját, kinek sérült törzsét gomba támadta meg, és gyenge ága nem bírta tartani kicsinyét. Mitévő legyek? – suttogta. Hirtelen a szeszélyes északi szél kapta fel, sodorta, sodorta, ám ruhája fennakadt egy galagonyabokron, ő maga meg lebukfencezett az avarba. Bújj hozzám, szirmaimmal betakargatlak! – szánta meg […]
Szohner Gabriella: Emi ajándéka ÁTIRAT – Dehogyis engedlek el egyedül! – szólt Ági a telefonba a kelleténél valamivel hangosabban. – Anyu, nem lesz semmi baj, bemegyek busszal, délutánra kialszom magam, és majd a barátnőm értem jön – hallotta vissza a kagylóból Emi hangját. – Nem, nem ez így nem lesz jó!- vitázott tovább Ági a […]
Versben, európai haikuban és tankában… Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó, Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító! Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre, Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne. Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman, Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban. Az én folyómnak […]
Edit Szabó : Karácsonyom Nékem a Karácsony megváltozott nagyon, bűnbánó szombatok várják a holnapot. Reményben és Hitben várjuk születését, Advent heteiben imáink kísérjék. Örömben születtél közöttünk gyermekként, Köszöntjük a Jézust, Isten szent gyermekét. Templomba jövének, akik hisznek benne, megszentelik testét borban és kenyérben. Szeretet lángja ég emberek szívében, hála az ünnepért, nálad legyen vendég! Bőcs,2018.12.11.
Pillanatok Az élet pillanatokból áll anyádat táncoltatod,áll a bál mikor rácsodálkozol a világra s kezed kulcsolod,imára megköszönve a mai hajnalt a szót,ami akkor vigasztalt az öröm percét és könnyét betegségben az ő könyörgését szép szemek szótlan üzenetét élted minden múló percét pillanat éltünk ezernyi képe emberi élted íratlan regénye.
Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]
Edit Szabó : A fenyő illata Beköszöntött télnek hava, eljött végre ideje, fenyőerdő fája magas, beöltözött fehérbe. Csillog-villog takarója örökzöld tűlevélen, hópihe ül az ágakra, nem hullott le deresen. Szekér úton szánkó siklik, csodás két ló húzója, téli erdő rejtekéből ajándék lesz fenyőfa. Gyanta illat messze kúszik fenyveserdőnek szélén, haza felé tart a gazda Karácsonynak […]
Edit Szabó : Nékem a Karácsony Nékem a Karácsony biz’sokszor nem álom, nagyon visszavágyom gyermek örömébe. Kis fenyőfa régen, terasz közepében ontotta illatát, égtek rajta gyertyák. Végtelen örömünk, ránk talált ünnepünk, Jézus születése, nékünk jelenléte. Nékem a Karácsony, még volt a családom, békesség, szeretet, ünnep volt veletek. Gyermekek öröme, felhőtlen érzése, ünnep tisztasága repült a […]
Néhány állat furán játszik: a szavakban bújócskázik. Elrejtőzik, s mi lesz ebből? Más jelentést kap innentől. Nézzük versben, szépen sorban, miről szólhat, fejtsd meg gyorsan! Kitaláltad, Bence? Súgd hát a fülembe! Lakóházát hátán viszi. Nehéz neki? Hiszi piszi! Komótosan, lassan halad, csíkot húzva sosem szalad. Kacskaringós töltelékkel vetekszik a főzelékkel. Nagy kedvenced, Zsiga, a kakaós […]
A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]
