Egyedül bolyong a lélek, kutatgatja az örömét. Mindhiába keresi azt, lassan elveszti a hitét. Nyughatatlanul kóborol, újra meg újra próbálja. A szeretet olyan ritka, mint a víz a sivatagban. Fárad a meggyötört test is. Már le- lemond a képzelet. Feszít a lét, elköszön a vágy. Marad az álom, a sötét. Nem is tudni hol tarthat […]
Szertefoszlott lételemek sallangjából építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített. Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt. Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést. Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]
Nem csak az idő teszi, a kor sem kíméli testem. Láttam már másokon, de magamon nem hittem. Lassacskán fáradok, be kell osztanom a napot. Nem lehet mértéktelenül kihasználni a perceket. Nem idő nincs naponta, az erő az, ami korlátozza. Hamar izgat a kevés is, nem kompenzál a vágy se már. Inkább szembe száll. Elég! Mára […]
utamon hátranézve mit látok én port sarat fényt vagy talán sötét felhőt néha csak úgy cibál és rángat a szél de meg kell élnem a tavaszi időt néha ha csend van a hangszer is hallgat sok a régi dal már nem kell senkinek tépném szaggatnám még a húrokat dalom nem talál csak süket füleket de […]
rongyaira szakad lassan a világ sár borít mindent és letarolva hiába esdekel a kis virág a gőgös talp végleg eltiporja sok ártatlan ember porba sújtva reménye nincs már csak puszta léte hiába vár most tavaszt dacolva sújtásra kész a pénzisten keze eltiport vágyak és bomló álmok imák ködébe szorított a lét itt gyorsan épülnek szolgarácsok […]
haiku formára talán a lélek érti attól mi vár rám én nem félhetek
haikuban egy érintésed sokszor fontosabb nekem a mondott szónál
haikuban hűséges ebem most keresi a kezem hogy simogassam
haikuban nem történt semmi csak összetört az álmom vajon lesz másik
haikuban a könyv jó barát megtudsz belőle mindent élni nem tanít
