Rózsa Iván: Édes Földanyánk (Haiku-változatok) Édes Földanyánk: Meddig tűrsz még hátadon Ember-állatot? Édes Földanyánk, Naponta sebez Téged Az emberi faj… Édes Földanyánk: Lassan már az Isten is Műanyagot gyárt… Édes Földanyánk, Gyógyítsd meg magad! Rajtad Úgysem segít más… Édes Földanyánk: Lökd ki magadból a sok Emberi szennyet! Édes Földanyánk, Az ember talán tanul Az állatoktól… […]
Én téged a gyöngédség sötét palástja alatt ölellek, De a viszont ölelésedet nem váltja ki, hogy szeretlek… Pedig én szeretetből, Tőled, minden percet jól megélek! Ölellek, mert szeretlek, Minden Tőled kapott perc öröm. Miért nem ölelsz? * Nem is veszem észre, hogy volna szeretet az ölelésedben, És már tudom, hogy te nem vagy az, ki […]
Rózsa Iván: Hé, nagyvezír! Hé, nagyvezír! Te nem az emberiség, a kereszténység vagy Európa javát akarod, te nem a népet szolgálod! Te nem az ország, a jobboldal győzelmét, netán pártod sikerét tartod szem előtt, hanem egyeduralmat akarsz! Nos, ilyen alapon a pártod hatalmát is, hisz ez a tiéd: markodban tartod különböző trükkökkel, netán zsarolással is, […]
Rózsa Iván: Őrült világ… Őrült világban őrültek vannak hatalmon, és az őrültek számítanak normálisnak egy őrült „logika” szerint. Valójában az őrültek által bolondoknak bélyegzett szent, szakrális őrültek, egyéniségek, akik ellenállnak és élnek saját törvényeik és az ősi törvények szerint továbbra is, rendületlenül, – a normálisak. Az őrültek által „normálisnak” tartott gyurma-lények pedig beállnak a sorba, […]
Rózsa Iván: A csend Az abszolút csend Istentől ered, és életedben útba igazít: merre haladj, és menj halálod után. Keresd magadban a csendet! Az abszolút csendet, de egyben a te egyénre szabott, saját csendedet is… A csend fenséges, de fenyegető is tud lenni. Van, aki fél a csendtől… Mert bizonytalan önmagában és a sorsában. Vihar […]
Edit Szabó : Séta az erdőben Az erdőnek fái között a tavasz épp beköszöntött, fasorok oly szépen állnak, a napfénynek utat adnak. . Könnyű séta végig benne, kijutunk a szép mezőre, lábak alatt nyílik virág, kikelet hozza el szirmát. . Sárga színben pompázik ő, léptek nyomán újra kinő, a napsugár fénye vakít, sétáló lány védekezik. […]
Edit Szabó : Füttyös fiú Vállán a bot, rajta szákja, miben elemózsiája, útjára magával hordja, legyen harapnivalója ! Piros arca felett kalap, megül fején,oly hallgatag, csendül a füttyszó messzire, útnak indult, a szél vitte. Vékony lábán nagy a bakancs, lépegetve még cuppanhat, előre dől, viszi hasa, dallama szól, püffed arca. Neki indult a világnak, senki […]
Szemlélődés A szavam már nem sokat ér Olyan, mint báránybőrbe bújt egér Belerág az életembe S kiköpi, mert nincs inyére Majd belemászott a lelkembe Megdézsmálta s kiüresítette Komolyan már nem vesz senki Legyintenek: ez már semmi Kinek jót tettél: elfeledett Mint kiszáradt tengerszem életed Hagyatékod pár gondolat Ha kergetik: hát elszalad Birodalmad romló tested Szemétdombon […]
Edit Szabó : Szavak hatalma Bárhol legyen találkozás járda szélén is megállunk, megkérdezzük,merre jártál, a szavakra bizony vágyunk ! Hisz szavakból ért az ember, kíséri mosolygó arca, barátságot érzed benne, kellemesen szól a hangja. Bármerre jársz a világban, bízz a mosolygó arcokban, kölcsönösség barátságban visszaadja a nyugtodat. Bízz először önmagadban, a szavak hatalma örök, add […]
Csodálatos volt ez a nyárutó. A kora reggeli hűvös harmat még nyolc órakor is ott csillogott a faleveleken. A langyos napsugár délfelé felerősödve még ugyan a nyarat idézte, de ember, állat érezte, hogy a közelben már ott csörtetett az ősz. Szerettem ezt a kis Balaton menti falut, nagyanyámék házát, a kilátót, ahonnan – apró, csillogó […]
