Első hajnalon majd tekintetem az égre vetül, A felkelő nap aranyra fest, mindent, szemtelenül… De ha rám mosolyogsz, akkor a kedvem fényre derül. Sötétes homály mögött felvirrad a vöröslő égbolt. Szeretetet és nyugalom, minden békés, olyan nyugodt. Körbe karolja tépdesett lelkemet a nyugalmas csend, Gondolataim szállnak, nem zavarja hajnali szélcsend… Kérlek téged… ne hagyj egyedül, […]
Edit Szabó : Boldogságos 2020-at ! . Szilveszterrel búcsúzik az óév, elfelejti minden nagyobb terhét, utolsó nap decembernek végén, víg boldogság, hogy már végére ért. . Mulatságok hada életre kel, mulandóság, Istenem te veled, elfelejtünk mindent, a bánatot, felpezsegnek az édes italok. . Pezsgő durran, közelben van a cél, óra kattan, már az éjfélhez ér, […]
Nyakunkon az újév, már illik kívánni, Azon kívül, hogy marhaság bepiálni… Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni? Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg, Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg… Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg… Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk, És, hogy ez teljesüljön, elegánsan, halkan […]
Megismertelek tűző nap voltál, lelkemben harmatos reggelt hoztál. Kinyílót a szívem legszebb virága, rózsa a virágok királynéja. Enyhe tavaszi szélként simítótál, lelkembe szerelmet árasztottál. Szerelmes tekintettel szívem perzselted, Vérem vulkánként tűzet lövellt. Mikor elmentél, szakítottál velem, őszi eső ként, szakadt könnyem A szív viharként remegett, és a lélek háborgót benne. […]
Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló feladat; hittel kitartani! Ily’ körülmények között, hófehér […]
Már nem is érdeklődőm, Magam, előre lököm. Már nem visz a lelkesség, Tol a tehetetlenség. Nincs mi, vonz, nincs gravitáció, Almám leesik, mert szokta, ó. A sok hajtóanyag elfogyott, Lovas kocsimból, sors kifogott. Mindenki a saját sorsa kovácsa, Utólag, hiába volt tűz hőfoka. Fiatalság bohóság, de ellenség, Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. Mit ember fiatalon […]
Borongós a kedvem, de fölvidít Az ősz, mert mutatja szép színeit. A szép színek bár gyorsan elmúlnak, Borongós hangulatra jól hatnak. Most a szépet, már dzsekiben nézem, Lelkem fázósan vándorol, érzem. Képzeletem nem ragad le hűsnél, Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél. Nemsokára elmúlik az ősz is És jő a tél, mint apokalipszis. Ezeken lélekben átfutottam, […]
Ó, te ragyogó áprilisi nap, Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok! Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap, Ó, de szeretünk, magas Kárpátok… Szemgyönyörködtető… így a medencéből nézni, Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait… Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni, És visszaidézni… szeretett haza évszázadait. Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc
Csak állok és várok, Vártán állva… járok. Nincs is se kaja, se pia, se nő, De bízok, élet ehhez majd felnő! Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán, Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye, Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe… Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes, Ahogy Te […]
Nyár van, minden virul és minden zöld, Új élet fakad, jó a termőföld. Edina első gyermekét várja, Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja. Én is be lettem fogva dolgozni, Pelenkázó asztalt kell gyártani. Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán! Ezt fogjuk használni, rögvest, talán? Abba, régi kiságyban fog aludni, Melyben Anyukája szokott tentizni. Sőt […]
