Posted by
Posted in

A tükör szembogara

A mobil fülesét fülébe téve Lilla berohan a fürdőszobába, hogy szemet rajzoljon magának az átdolgozott, hosszú éjszaka után. Gyors logisztikával két mondatban lebeszéli, ki hozza el kisfiát délután az oviból, és pénztárcája után nyúl, hogy a bejárónőnek kitegye a heti munkabért. Férje épp külföldön tárgyal, ilyenkor neki kell egyedül szervezni a család ügyes-bajos dolgait. Belehuppan […]

Posted by
Posted in

Holdudvari táncos vacsora

Hol volt, hol nem volt, hetedhét felhőn túl, a Hold birodalmában, égszínkék palota fénylett ezer aranysárga ablakocskával. Kertjében zöldessárga tollú, aranyszemű égi madarak raktak fészket a Holdalakú gyümölcsöt termő öreg fa ágas-bogas rengetegében. Ahogy az izzó Nap kezdett búcsút inteni az égboltnak, a madarak gyönyörű étkészletté változtak. A fa recsegni, ropogni kezdett. Gyökeréből izmos lábak […]

Posted by
Posted in

Találkozás a Télapóval…

Télapó nem is kopogtat, lovas szánnal érkezik, Mivel a gyerekek várták, nyitott ajtó kinyílik. Mosolyogva köszön, mondja, szervusztok, gyerekek, Vártatok, sokféle ajándékot hoztam nektek. Látom rajtatok, vártatok már oly’ nagyon, nagy volt az izgalom… Zsákját kinyitotta, ajándékot átadta, ez, biz’ izgalom… De még ne bontsátok ki várjatok, csak ha elmentem a havon. Jövőre is jók […]

Posted by
Posted in

Ithakai jóslat (A vándorutam Ithakáig c. záró verse)

 Ithakai jóslat   Emléked áldja az ég, borítsa az istenek bíbor szegélyű palástja. Jóslatod éltem kíséri homályba vesző holdsugárral.   Ezüstös fénnyel árasztod el lelkünk s az ithakai vándor dülöngő bárkáját, szirének éneke zengi dicséreted, s szünteti  a bánat tűnő káprázatát.   Hol vagy Odüsszeusz, vándor, merre jársz? Penelopé fátylát szövi, csak rád vár. Szállnak […]

Posted by
Posted in

Kicsi falum…

Kicsi falum, séta csendben, emlékkel tele szívem, lelkem. Jönnék ide, de nincs már hova, sem ismerőse, sem rokona nem vagyok már a faluba, senkinek, ki most ott lakik, a kötelék, szakadozik. Itt születtem én, egykoron, itt töltöttem gyermekkorom, sok sok év telt el azóta, hogy ide jártam iskolába. Azóta a falu más lett, új lakók […]

Posted by
Posted in

fájó a csend…

fájó a csend és pókhálós ablakok érzése kísért ott a híd alatt hol rongyba csomagolt görnyed alakok zacskóban a vagyon ami megmaradt bevétel nincs és kéregetni tilos szép új világ az ember már nem számít ha látnak a sárga posztó is piros most a pénz az mi lelket melegít tablettás bor ha iszol már nem […]

Posted by
Posted in

Téli emlék

Téli emlék gyermekkorom szánkójával robognak a paripák lódobogás, hóropogás ritmusa meg-megáll siklik a szánkóm lebegő sál nyakamon zúzmarás reggelen meleg takaró a térdemen fut a szánkó, fut az idő dohognak a paripák téli reggel, fehér csendje a lélekhez odaszáll hallgatag és mélységes a december idillje fut a szán, mint a vonat s elolvad életünk hava […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kettős hit

Rózsa Iván: Kettős hit Jézus semmi mást Nem kér tőled, mint üres Szíved teljen el! Ám nem csak Véle, De szeretettel is, és Lélekkel, – Jóval. Mi persze Tőle Ered… Ahogy az Élet A Teremtőtől… A keresztény hit Isteni szerencse hát; Nem véletlenül… Kit talál szíven Az Ige? Kinek szíve Nyitott a Jóra… Fogékony esze […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Miért csinálom?

Rózsa Iván: Miért csinálom? Ha egyáltalán valakit érdekel, ha valaki is kérdezi, ha kérdezitek: miért csinálom?! Hát erre én ezt válaszolom: többek között és elsősorban Bartók Zita füléért és tappancsáért, Sophie Marceau mosolyáért, Sandra Bullock kedves orráért, Michelle Rodriguez vagy Salma Hayek fekete hajáért; Pavarotti vagy Bono hangjáért, a Pink Floyd vagy a King Crimson […]

Posted by
Posted in

Advent idején…

Ó, de szép! Ég az első adventi gyertya, Ez, az idén… igazi örömöm mára. Múlt egy hét… Meggyújtottuk, ég második adventi gyertya, Kint borító a hófehér takaró, bent álomgyertya. Harmadik hétvége, ég már a harmadik adventi gyertya, Pattog a tűz nálunk a kazánban, kínálón; almák halma. Most már, közelg a vége ennek az évnek, a […]