Égi hatalmasság Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]
Aranycsíkon… Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.
Edit Szabó : Limerik versek . 1. EREDETE . Anglia mámora limerik, valóságban sokan mívelik’, ha néked nem tetszik, fejedet elfordítsd, utazz el, vár téged LIMERICK ! . 2. MARI VOLT . Kozmetikába készül Mari, hogy az orcáját széppé teszik, belenéz tükrébe, belehal örömbe, egy vadidegen nézegeti. . 3. BÖZSIRŐL . Szatyrot vett kezébe a […]
Reccsenve reped szét felettem az ég fekete szövete. Róla a csillagok, mint meglazult gombok, hullnak alá. A repedésen átfolyik valami egészen más. Összefogom, fonallá sodrom, s térdre rogyva kötöm belőle az új Messiást.
Bolond ez a világ. Az, az érték, Hogy nincsen érték. Ez a világ mivé lett, minden érték elveszett, Jönnek idegenek, ölnek, hiszik, mindent lehet. Nincs könyörület, semmibe veszik az életet. * Bolond ez a világ. Az a mérték, Hogy nincsen mérték. Vesztébe rohan a világ, állj meg te bolond világ! A gazdag nem ismer mértéket, […]
Fázós szeretet! Földünk huzatba került. Célba vették hulló meteórák Lassan nehéz lesz kitérni előlük Talán feltámasztja lelkiismeretünk A háborúk önzést zúdítottak a világra Lassan mindenki csak magát imádja Föld sarkait, hegycsúcsait megmássza Versenylázban ég,hogy társait legázolja A győzelmi cél szentesíti az eszközt Nem válogat,ha kell akár bűnnel fertőz Félelmeit levetkőzve,útjából mindent elsöpör Tompulnak érzékszervei, mi […]
Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában. Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam, Alattvalóimtól feltétlenül elvártam. Elveimért harcoltam elszántan * Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát, Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát! Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját, És Bár nem kedvelem, de megvédem a békát. Munka, ember alapja, ez adja portréját. * Szél Törte […]
Tűnődés Az értől az óceánig Hajt az idő fonala Meg-megakad Megáll, majd tovább halad Az óra mutatói kísérik Hogy meddig jár Csak a felhúzója tudója Homályos nappalok jönnek Mit világos éjszakák követnek Ábrándok hessegetnek Megvalósíthatatlan álmok kergetnek Néha Búsók fenyegetnek Ha ellenállok megköveznek Fogy az oxigén köröttem Viharfelhők úsznak fölöttem Miért szaggattam meg múltamat Miért […]
Ha majd nekem süt a Nap, rágombolom a mosolyomat. Lógok a hídon mint kődarab, s nem eresztem a foglyomat. Ha majd nekem súg a szél, a bokrok hozzá citeráznak. Lábnyújtásnyira van a cél, a szempillák mégis eláznak. Ha majd nekem ásít a pad, ölét kínálja pihenésre. Féltve őrzött titkába beavat, fejét hajtja kis biccenésre. Ha […]
Edit Szabó : Pihenőben . Sötétzölddel körül véve visszaveti sötét fénnyel, folyóparti sétányokat és az árnyas nádasokat. . Lemenő nap árnyékában egy fénysugár még megcsillan, világít a folyó parton, egy csónakot megpillantott. . Ápolt stégnek a végénél, rákötötték pihenésképp, megjárta a maga útját, barangolva folyó hosszát. . Evezője is megpihen, csónak oldala nem billen, vidul […]
