Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem, Az arcod vonásait szeretettel felidézem, Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek, A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek. A gyertyák is majd csonkig égnek Szívemben fájnak az emlékek. Téged már nem hív a létnek szép szava, Befogadott az ég csillagos tava. Az ősi hitű gyertyaláng rívón Pislákol, látom megannyi […]
Annyi szó Annyi szó van a számon mint hópihe egy szánon hulló hó és hulló szó elmondani volna jó. De kinek? Rohanó az élet mesélnék én,meseszépet leírom,így betűk halmaza ami mögött ott a papa. Megannyi szó,élmény,napok arcom majd felragyog ha olvassák a szavam, mi könyvekbe leírva van ! Dereng a hajnal Mintha mesebeli vezényszó már […]
Félni, mire vágysz! Keresni, mit nem találsz, Sírni, ha jó, s nevetni, ha fáj! Fojtogat a szenvedély, Alulmaradni nem akarsz, Harcolsz, s tán túléled… De végül mégis belehalsz. Eltűnsz, elhamvadsz, Nem leled önmagad, Értelmetlen, üres, Reménytelen úton haladsz. Olykor jön a napsugár, Mely feltölt,de elvakít, Biztonságot ígér, De aztán mégis elzavar. Hinni? Nem mersz már! […]
Lágy sóhaj, harmatos ajak, Halk szó, csend és félhomály. Gyönyör, élv, összeérő száj. Suttogás, apró nesz, szívdobogás. Eggyé váló két test, mosoly, elalélás. Valami suhan. Új élet fogan.
Elhalt a nesz a lomb között, Megült a csend a csúcsok fölött. Az alkony bíborra festi a levelet, Sötétre mázolja az életet. Szív! Három betű, s egy világ. Kinek szomort, kinek gyönyört ád. Egy szó melyben benne lehet egy élet, Szív, melyben fájdalom éget. Bús roskatagság, mind a szív titulálja, Tövist terem a szerelem rózsája. […]
Állok a parton az esthomályban Nézem a vizet: s benne liget fája, Előtte: kedvesem orcája S rajta: apró kicsi szája. S én ugrok csókot adni rája. Gyors a kő, ölel a halál lánya. Lemegy a függöny egy szerelmi drámára.
Gyerekkoromban hallottam egy mesét, Egy kapuról, mely mögött él egy lény. Ősz már, de ha felemeli szemét, Megjelenik a sötétségben a fény. Elindultam, hogy megkeressem, Mentem fel egy nagy hegyre Melyen már a nap virít deresen. Megláttam! Rátettem kezem a kilincsre. Nyílik a nagy ajtó, jön a fénysugár. Lehajolok, megcsókolom kezét, a reszketőt. Kétmillió éves […]
Nézd a hajnal vörös sugarát, Nézd a bíborba borult fát. Szívd be a föld felszálló illatát, S ne töröld le szemednek harmatát.
Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]
Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]
