Posted by
Posted in

Vendike névnapjára

Vendike névnapjára Vendike névnapját ünnepelte Napokon át azt rebesgette Új horgászbotot kap majd érte Már napok óta ezt remélte Nem néz többet mesefilmet Csak a horgászfilm érdekelte. Órák hosszan ezt szemlélte, Hogy csomót kötni szeretne Okos fejjel azt is felfedezte Mert nagy hal fogását remélte Nagyszüleit ezért megkörnyékezte Ajándékként csónakkal meglepje Legnagyobb reménye az maradt […]

Posted by
Posted in

Eltörött a mécses

Eltörött a mécses Hiába volt megannyi lángolása, ma mégis eltörött a régi mécs, időtlen őszi ősködökbe járva remegve látja, hogy bizony te félsz. Pedig világa lett a hősi kornak, mikor magyar magyarnak társa volt, a lángja mit jelennek ér a holnap, ölelte át odáig azt a kort. De látod, íme eltörött a mécses, az angyalok […]

Posted by
Posted in

Ide születtem!

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, És elcsábít sokakat az […]

Posted by
Posted in

Őszi éjjelen

Őszi éjjelen Csendes az éj, csak a fák susogása, mi hallik a szélben, parttalan álmaimat terelem haza már, hol a nyárfák állnak az úton időtlen, a távoli Hold kerek éppen, rám veti sárga szemét, tudom én, hogy a lelkemen átlát. Jönnek az őszi esők, hidegükkel ölelkezik álmom, futnak a nyári csodák tova már, belekapni se […]

Posted by
Posted in

A margitszigeti tölgyfa árnyékában

A margitszigeti tölgyfák árnyékában Századok suttogták a Sziget titkait De verssorok is elrejtették gondolatait Magyar lélek tanyázott a fák alatt Mára sajnos itt csak emléke maradt Emléke, mert a mai ember nem becsülte Gondolatait, bölcsességét mindig kerülte De a passzív ellenállás strófáit ismerte Ha kellett méltósággal verssoraiba rejtette A habsburgokat soha sem szívlelte Hangját ellenük […]

Posted by
Posted in

Lélekősz

Egyedül maradni a végére Nincs is annál sorsszerűbb jelenség Ahonnét jöttünk, s ahová megyünk, A halál szomjazik lelkünk vérére   Az ősz mindig felidézi az érzést, Mely évtizedes távlatokban Tulajdonképpen a négy évszak, S nincs mi elállítson állandó vérzést   Már a kezdetektől érezhető Milyen lesz megsemmisülés szaga, Az idő múló természete Emlékeztet, hogy mi […]

Posted by
Posted in

Pillanat

A találkozás, a pillanat közelsége. A várakozás öröme, a létben. Engedi, hogy láss. A tükör mögött élőt. A jelen repülése, a végtelenbe néz. Az idő megáll, majd újra indul. A hegek összeforrnak. A jelenlét öröme, az ébrenlét. Csúcsok fölé emel. Meghalsz és megszületsz a pillanatban. Hol lelkek titkai, egymáshoz lépnek, A hétköznapok találkozássá érnek, Ünnepnapokká […]

Posted by
Posted in

Épülő házak

Épülő házak, felhőkig érnek. Nézd a fákat, hallgatnak csendben. Tűnnek a parkok. Betölti a beton a partot. Felhőkre nézel, lásd a Napot. Izzik a fényben. Ne törj az égre, lépj le a Földre. Lábaddal érezd, szépségre ébreszt. Indulj az útra, keresd a földet. Virágok útja, vezeti lépted.

Posted by
Posted in

Őszi fák

Kopasz faág, leng a szélben. Levelei földet érnek. Duna parton ezer színben, Játszanak az őszi fényben. Sima tükrén a folyónak, Nézik őket őszi fák. Hallgatják, a nád dalát. Lesz  még tavasz, Itt lesztek még. őszi fák.   Vízre hajló, erős törzsű, Nyári napban, árnyat ád. Védelmezi kicsiny fát. Gyökere él, magasba tör, Kusza ágán, felhők […]

Posted by
Posted in

Kegyelem

Kegyelem a szeretet. Forog körbe. Látom a lépcsőt, Nyílnak a kapuk, A hitem vezet. Versben dalolok. A megváltás ünnepe, Hidakon érkezik. Nyújtom a kezem. Otthon vagyok. Lépdel a Föld mezején, A szeretet.