Posted by
Posted in

Tavasz váró

Mitiner Mária Tavasz váró   Jő a tavasz, itt kopogtat, dobd el a tavalyi kopottat. Vetkőzz,vedd fel  új ruhád! A tavalyi árcédulát dobd messzire,ne is lásd, látott az már egyet s mást.   Kabátodat vigye hűs szél, hagyd benne amit felednél. Kalapodat pakold színig, sétálj ki a Zagyva hídig, szórd a vízbe, számolj tízig, fájdalmadból […]

Posted by
Posted in

Leszek…

Mitiner Mária Leszek…   Leszek a csillagod, leszek a holdad, leszek az illatod mely beléd olvad,   leszek a felhő, leszek izzó napod, leszek a szellő, mi énekli dalod,   leszek néma titkod, a csend én leszek, leszek ami tiltott, vesszek el benned!   Leszek  lakatod, kulcsod nyitja záram, édes zamatod leszek, csókos szádban,   […]

Posted by
Posted in

Sokszor becsapattam

Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam, Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam. Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam, Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam. (3 soros-zárttükrös) A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás, Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás… A vég, „öreges élet”, […]

Posted by
Posted in

Könnyű érzelem

Pihe könnyű toll szállt arcomra, Olyan volt ajkad mosolya. Rád Néztem oly puha lett minden, Az út is lágy amelyen járok, Veled álmok valósulnak meg. A szellő is lágyan fúj, Ahogy testem hozzád simul, Érzelem rajtam végig vonul, Felhők felett lépkedek, Arcod csoda szép, s kerek. Ajkad lágyan érintem, Testem tőled nem félem, Erősödik bennem […]

Posted by
Posted in

Én és a múzsa

Újabban lelkemben vad viharok dúlnak, Szólongat, hívogat, csalogat a múzsa. Dalold el a lelkednek mély áradását, Letudva ezzel az élet tartozását! Isten a tanúja, mennyi bajjal búval Küzdöttem magammal, másokkal, s az úrral. Nem kértem senkitől soha sem kegyelmet, Olyat, mit megbántam nem is nagyon tettem. Tartozom magamnak, és kicsit talán a múltnak Hogy kiírjam […]

Posted by
Posted in

A halász dala

A halász dala A vízen úszó hordalék csak gyűlik, elállja már a szűkös hídlyukat, a csónakom nem ér el jó falunkig, nem tud kerülni nejlonhalmokat. Jaj kedvesem, hogyan jutok tehozzád, nem férek át a kis fahíd alatt, mi lesz velünk, ha több ezer félnótás, folyónkba dobja mind a zsákokat. Azontúl önt belé akár ciánt is, […]

Posted by
Posted in

Nyomor

Nem látok, nem érzek És semmit nem értek. A világ szép virág, De rajta rút kórság: Nyomorú életek, Keserű rab évek, Természetszennyezés, Boldogságmérgezés! Szerelem? Ritkaság! Boldogság? Butaság! Gyönyörű vágyálom, közeleg halálom! Gyűlölet, utálat! Bár én nem táplállak, Halld meg az én szavam! Nem érhetsz utánam! Oh, Jóság, Barátság, Nem győz a Gonoszság!

Posted by
Posted in

Költészet napi kihívás 2021

És itt is van az idei kihívás termése. Most a szabályok kicsit módosultak, és már nem feltétlenül József Attila sorok voltak terítéken, illetve kicsit szabadabban is vettem, és néhány helyen el is tértem az eredeti idézettől. De az alap koncepciót minden esetben a megadott verssor adta. „Szótlanul nézek és nem érzek semmit.” Petri György Egy […]

Posted by
Posted in

Tavasz lehelete

Mikor a rózsa illata tovalibben a szélben, csend botorkál át a lugason álomfényben. Illegeti magát legszebb ruhájában a tavasz, szíveket lop igézően, vigyázz mert ravasz. Édesen szerelmet súg füledbe a kis hamis, megszédül tőle még a sokat látott aranyhal is. Beléd lop csókot, égést és remegést együtt, bárhol légy, körülötted legyeskedik mindenütt. Elbűvölő modorával port […]