Vendike névnapjára Vendike névnapját ünnepelte Napokon át azt rebesgette Új horgászbotot kap majd érte Már napok óta ezt remélte Nem néz többet mesefilmet Csak a horgászfilm érdekelte. Órák hosszan ezt szemlélte, Hogy csomót kötni szeretne Okos fejjel azt is felfedezte Mert nagy hal fogását remélte Nagyszüleit ezért megkörnyékezte Ajándékként csónakkal meglepje Legnagyobb reménye az maradt […]
Eltörött a mécses Hiába volt megannyi lángolása, ma mégis eltörött a régi mécs, időtlen őszi ősködökbe járva remegve látja, hogy bizony te félsz. Pedig világa lett a hősi kornak, mikor magyar magyarnak társa volt, a lángja mit jelennek ér a holnap, ölelte át odáig azt a kort. De látod, íme eltörött a mécses, az angyalok […]
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, És elcsábít sokakat az […]
Őszi éjjelen Csendes az éj, csak a fák susogása, mi hallik a szélben, parttalan álmaimat terelem haza már, hol a nyárfák állnak az úton időtlen, a távoli Hold kerek éppen, rám veti sárga szemét, tudom én, hogy a lelkemen átlát. Jönnek az őszi esők, hidegükkel ölelkezik álmom, futnak a nyári csodák tova már, belekapni se […]
A margitszigeti tölgyfák árnyékában Századok suttogták a Sziget titkait De verssorok is elrejtették gondolatait Magyar lélek tanyázott a fák alatt Mára sajnos itt csak emléke maradt Emléke, mert a mai ember nem becsülte Gondolatait, bölcsességét mindig kerülte De a passzív ellenállás strófáit ismerte Ha kellett méltósággal verssoraiba rejtette A habsburgokat soha sem szívlelte Hangját ellenük […]
Egyedül maradni a végére Nincs is annál sorsszerűbb jelenség Ahonnét jöttünk, s ahová megyünk, A halál szomjazik lelkünk vérére Az ősz mindig felidézi az érzést, Mely évtizedes távlatokban Tulajdonképpen a négy évszak, S nincs mi elállítson állandó vérzést Már a kezdetektől érezhető Milyen lesz megsemmisülés szaga, Az idő múló természete Emlékeztet, hogy mi […]
A találkozás, a pillanat közelsége. A várakozás öröme, a létben. Engedi, hogy láss. A tükör mögött élőt. A jelen repülése, a végtelenbe néz. Az idő megáll, majd újra indul. A hegek összeforrnak. A jelenlét öröme, az ébrenlét. Csúcsok fölé emel. Meghalsz és megszületsz a pillanatban. Hol lelkek titkai, egymáshoz lépnek, A hétköznapok találkozássá érnek, Ünnepnapokká […]
Épülő házak, felhőkig érnek. Nézd a fákat, hallgatnak csendben. Tűnnek a parkok. Betölti a beton a partot. Felhőkre nézel, lásd a Napot. Izzik a fényben. Ne törj az égre, lépj le a Földre. Lábaddal érezd, szépségre ébreszt. Indulj az útra, keresd a földet. Virágok útja, vezeti lépted.
Kopasz faág, leng a szélben. Levelei földet érnek. Duna parton ezer színben, Játszanak az őszi fényben. Sima tükrén a folyónak, Nézik őket őszi fák. Hallgatják, a nád dalát. Lesz még tavasz, Itt lesztek még. őszi fák. Vízre hajló, erős törzsű, Nyári napban, árnyat ád. Védelmezi kicsiny fát. Gyökere él, magasba tör, Kusza ágán, felhők […]
Kegyelem a szeretet. Forog körbe. Látom a lépcsőt, Nyílnak a kapuk, A hitem vezet. Versben dalolok. A megváltás ünnepe, Hidakon érkezik. Nyújtom a kezem. Otthon vagyok. Lépdel a Föld mezején, A szeretet.
