Csatári Anita: Sátoraljaújhely Nyári béke zümmög a réten, csillagok csordulnak az esteli égen. Gondtalan fenyvesek ringatnak, S hangtalan szúnyogok hallgatnak. Fénykígyóként tekereg alant a város, emitt Tokaj hegye, amott Sáros’… – A látványt a lelkem magába issza, s mikor búcsúzunk, már vágyódik is vissza…
A szfinx szomorú Szomorkodik magában ott a szfinx, a szél csak ostromolja, arca nincs, csupán csak pár vonása látható, nem félti őt ma már a fáraó. Évezredek poroltak el lazán, tevék jutottak át a tű fokán, ám ő csak mozdulatlanul feküdt, homokvihar kikezdte mindenütt. De látod, hogy sosem panaszkodik, miközben arca egyre változik, tovább kopik […]
Erőszak Menekülnek a bárányok a farkasok elől A pásztorok próbálnak útjukba állni Meddig bírnak a túlerővel szembeszállni Nincs esélyük külső segítséget bevárni Félek, hogy erőszak erőszakot fog szülni Az ember meddig tudja visszatartani magát Egy lehetőség adódna az erőszakot letörni Összefogással a sátáni gondolatot megölni. Az erőszak szót talán egyszer törölni fogjuk Félek ez az […]
Rémálom Ma végül úgy aludtam el, hogy hunyt szememre álmot konok lidércem hozta el, megfojtott, meggyalázott, tekintetével átölelt, gazul pokolra küldött, dobált akár az áradat, sodorna el farönköt. Kivájta mind a két szemem, vakon lökött a hóra, betömte sárral két fülem, hogy mégse halljak róla, agyam kivágta kéjesen, hogy gondolat se érje, feledjem el keresztneved, […]
Arany János útitársa Pusztai fűz, letört ága Gyökér ered, hová tűzi Szép szavait összefűzi Délibábos, napos róna A kun lokálpatrióta Tollszárából szökik szárba Barkát hozó, igaz fűzfa A szó elszáll, írás marad Járhatod a hegyhátakat Forgószél is hátára kap Ég a világ, a kun marad Betyár testvér, idővándor Génjeiben; táltos-pásztor Szemében tűz, múltban kutat S […]
Tündöklő fény, perzselő emlék, talány – Duna-partján egy fénylidérc táncol. Volt egy lány, itt égette sorsát, magány s ellobbant láng, jelenés valahol. Az Erzsébet-parkban a régi sétány – új burkolat, őslombos fák alatt. Volt egy lány, ki még esetlenül, mélán jövője felé botolva haladt. A Duna lidérce tört jövőt jósolt – Talány volt az a […]
Szalag hajamban, kötényem eltakar a helyem a tűzhely mellett hol kavar a fakanál, nincs vétó, törődj bele! Lányok jövője, és asszonyok sorsa jut; asztalról néha felcsípett morzsa írva van, íratlanul, szülni küldetés. “Az asszony köténye, mindent eltakar” Százféle baj kel, az élet-íz fanyar Megüt a kedves? “Ne teregesd ki a szennyest!” Lehetsz áldozat, a hiba […]
Titkos utakat jár a fény, Veled? Hiába minden szó, Lehetetlen Örökkévaló! Rám talált valami démon, érted ezt? Fény születik ma újra, suhan az éjben a láng. S ha felszívja maradék erőm a vágy, Álruhám alatt könnyet fakaszt a múlt. Kétszínű ármány az Igaz ellen. Mellébeszélsz, árva lettél; hazug. Keresheted a Teremtőt szívekben, vagy weblapok rikoltó, […]
Szabó Edit : Életregény az emberről . Zólyomi várúr elsőszülött gyermeke úrként jött e világra, korának elitje vitte gazdagságba és apja hatalmába, Felvidéki megyék,várak kapitányaa fiát szabaddá tette. . Nemzetközi színtér nevelési helye, kor legnagyobb írója tanítása után Nürnbergi diák lesz már tizennyolc évesen, felfigyelnek reá udvari körökben, hírnévre így szert tészen. . Báthory István […]
Szabó Edit : Júlia szerelme – Evokáció : Balassi Bálint: Hogy Júliára talála… című versére. . Veled vagyok édes lelkem, Kezed nélkül szép szerelmem, Gyere állj meg,legyél velem, Egészségben,szeretetben. . Add bús szívem vidámságát, Mert egyetlen e kívánság, Legyél minden boldogságom, Add meg az én áldomásom! . Palotának ékes fénye, Rózsaszálnak tündöklése, Velem éljél édes […]
