Posted by
Posted in

Csatári Anita: Sátoraljaújhely

Csatári Anita: Sátoraljaújhely   Nyári béke zümmög a réten, csillagok csordulnak az esteli égen. Gondtalan fenyvesek ringatnak, S hangtalan szúnyogok hallgatnak. Fénykígyóként tekereg alant a város, emitt Tokaj hegye, amott Sáros’… – A látványt a lelkem magába issza, s mikor búcsúzunk, már vágyódik is vissza…    

Posted by
Posted in

A szfinx szomorú

A szfinx szomorú Szomorkodik magában ott a szfinx, a szél csak ostromolja, arca nincs, csupán csak pár vonása látható, nem félti őt ma már a fáraó. Évezredek poroltak el lazán, tevék jutottak át a tű fokán, ám ő csak mozdulatlanul feküdt, homokvihar kikezdte mindenütt. De látod, hogy sosem panaszkodik, miközben arca egyre változik, tovább kopik […]

Posted by
Posted in

Erőszak

Erőszak Menekülnek a bárányok a farkasok elől A pásztorok próbálnak útjukba állni Meddig bírnak a túlerővel szembeszállni Nincs esélyük külső segítséget bevárni Félek, hogy erőszak erőszakot fog szülni Az ember meddig tudja visszatartani magát Egy lehetőség adódna az erőszakot letörni Összefogással a sátáni gondolatot megölni. Az erőszak szót talán egyszer törölni fogjuk Félek ez az […]

Posted by
Posted in

Rémálom

Rémálom Ma végül úgy aludtam el, hogy hunyt szememre álmot konok lidércem hozta el, megfojtott, meggyalázott, tekintetével átölelt, gazul pokolra küldött, dobált akár az áradat, sodorna el farönköt. Kivájta mind a két szemem, vakon lökött a hóra, betömte sárral két fülem, hogy mégse halljak róla, agyam kivágta kéjesen, hogy gondolat se érje, feledjem el keresztneved, […]

Posted by
Posted in

Parlagi krónikás (Újszállási Rácz Lajosnak)

Arany János útitársa Pusztai fűz, letört ága Gyökér ered, hová tűzi Szép szavait összefűzi Délibábos, napos róna A kun lokálpatrióta Tollszárából szökik szárba Barkát hozó, igaz fűzfa A szó elszáll, írás marad Járhatod a hegyhátakat Forgószél is hátára kap Ég a világ, a kun marad Betyár testvér, idővándor Génjeiben; táltos-pásztor Szemében tűz, múltban kutat S […]

Posted by
Posted in

Volt egy lány

Tündöklő fény, perzselő emlék, talány – Duna-partján egy fénylidérc táncol. Volt egy lány, itt égette sorsát, magány s ellobbant láng, jelenés valahol. Az Erzsébet-parkban a régi sétány – új burkolat, őslombos fák alatt. Volt egy lány, ki még esetlenül, mélán jövője felé botolva haladt. A Duna lidérce tört jövőt jósolt – Talány volt az a […]

Posted by
Posted in

Mivé leszel?

Szalag hajamban, kötényem eltakar a helyem a tűzhely mellett hol kavar a fakanál, nincs vétó, törődj bele! Lányok jövője, és asszonyok sorsa jut; asztalról néha felcsípett morzsa írva van, íratlanul, szülni küldetés. “Az asszony köténye, mindent eltakar” Százféle baj kel, az élet-íz fanyar Megüt a kedves? “Ne teregesd ki a szennyest!” Lehetsz áldozat, a hiba […]

Posted by
Posted in

Napforduló

Titkos utakat jár a fény, Veled? Hiába minden szó, Lehetetlen Örökkévaló! Rám talált valami démon, érted ezt? Fény születik ma újra, suhan az éjben a láng. S ha felszívja maradék erőm a vágy, Álruhám alatt könnyet fakaszt a múlt. Kétszínű ármány az Igaz ellen. Mellébeszélsz, árva lettél; hazug. Keresheted a Teremtőt szívekben, vagy weblapok rikoltó, […]

Posted by
Posted in

Életregény az emberről

Szabó Edit : Életregény az emberről . Zólyomi várúr elsőszülött gyermeke úrként jött e világra, korának elitje vitte gazdagságba és apja hatalmába, Felvidéki megyék,várak kapitányaa fiát szabaddá tette. . Nemzetközi színtér nevelési helye, kor legnagyobb írója tanítása után Nürnbergi diák lesz már tizennyolc évesen, felfigyelnek reá udvari körökben, hírnévre így szert tészen. . Báthory István […]

Posted by
Posted in

Júlia szerelme

Szabó Edit : Júlia szerelme – Evokáció : Balassi Bálint: Hogy Júliára talála… című versére. . Veled vagyok édes lelkem, Kezed nélkül szép szerelmem, Gyere állj meg,legyél velem, Egészségben,szeretetben. . Add bús szívem vidámságát, Mert egyetlen e kívánság, Legyél minden boldogságom, Add meg az én áldomásom! . Palotának ékes fénye, Rózsaszálnak tündöklése, Velem éljél édes […]