Posted by
Posted in

Szurdok

Szurdok Felhők gyülekeznek, a nap bujdosik, lélek a szurdokba esik. A hasadás szűkül, karcok nyoma bőrön, a kapaszkodástól beszakad a köröm. Vér tapad a kőre, duzzadt cseppekben hullik a földre. Ha leesik. Végtelen a zuhanás, az alját látod, olykor nem, behunyt szemmel rimánkodsz, hogy tested végre megérkezzen. Becsapódsz; sóhajtás. Lent vár rád a Pokol vagy […]

Posted by
Posted in

Hervadó virág

Hervadó virág Étvágytalan és íztelen ez a világ, mellettem egy cserépben hervad a Virág. Régen tündökölt a napon, vágyta az esőt, és csak duzzadt, viszont egy seb tört fel a száron, és már piros színben folyik le róla a harmat. Étvágytalan és íztelen a világ, és fogalmam sincs, volt-e valaha a cserépben Virág. Nagytálya, 2020. […]

Posted by
Posted in

Ambivalencia

Ambivalencia Gondolni akarlak semminek, rossznak, és néha azt remélem, tényleg az vagy. Segít, ha annak érezlek, segít, ha elereszteni szeretnélek, mert az általam alkotott képmás egy méreg. Élet és halál között billeg ez a mérleg, néha olyan jó, mikor bizsereg, néha olyan rossz, mikor nem élek. Megőrjít a kettős érzelem, egyik nap olyan, másik nap […]

Posted by
Posted in

Apró sóhaj

Apró sóhaj Lüktet a szívem a dobogáson túl, szememből a könny a testemre hull. Beszívom, felszívom, újra bennem él, ha nem szorulna a mellkasom elengedném. Elereszteném, távolodna már végleg! Mert fáj mindenem! A mellkasom, a szívem, de leginkább a lelkem, és Te nem is tudod, mi játszódik le bennem, azt hiszed boldog vagyok, de nem. […]

Posted by
Posted in

Savanyú cukorka

Savanyú cukorka Picit kemény, picit savanyú, a csomagolás néha áthatolhatatlan, de egy kedves szó után olvadozik is lassan. Haladva a belsejéig egyre finomabb, émelyítőbb, lágyabb. Nem kell más íz. Függővé tett, megrészegít. Kívülről picit kemény, picit savanyú, belül mégis a megolvadt mámor. Megkóstolni mást nem is akarok. Debrecen, 2020. augusztus 9. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Szeretek, szeretem, szeretném

Szeretek, szeretem, szeretném Szeretek veled lenni, szemedbe nézni és elveszni, Szeretek veled érezni. Szeretem, ha megérintesz, puha ajkaddal bőrömre apró csókot hintesz, Szeretem, ha szemed felfedez. Szeretném, ha kezünk egymásba fonódna, fejecskéd a vállamra hajolna, Reggelente szép mosolyod fogadna. Szeretném, ha ez örökre így maradna. Nagytálya, 2020. július 30. Ég és föld periódusa

Posted by
Posted in

Szomorú fűz

Szomorú fűz Szomorú fűz hajol a felszínre, hosszú, nehéz ágai húzzák lefele. Évtizedek történéseit hordozza, látta, érezte, tapasztalta, s talán a jövőt is megjósolja: egyre hosszabb lesz, egyre nehezebb, törzséből a forgács már repedez. Levelek hullanak, bensője korhad, szíve pedig megtörik. Elfogyott a tápanyag, nincs több napfény. Egyszerűen elmúlik. Föld alatt emlékeznek csak a gyökerek. […]

Posted by
Posted in

Múló gondolat

Múló gondolat Távolodok Tőled, ahogy az idő múlik, ahogy a vonat zakatol, messzebb leszek Tőled. Láthatatlan jeleket adtam Neked, túl sokat, hosszú hónapokig sóhajtozott a szívem, sokszor könnyeztem, volt, hogy emiatt nem éltem. Mai napig néha megszorul a torkom egyedül egy kávéval a kezemben, mert tudom, szereted. De két csésze soha nem lesz. Nem lesz […]

Posted by
Posted in

A takaró alatt

A takaró alatt Ahogy lehunyom a szemem, egész lényed megjelenik előttem. Engem nézel, senki mást, szavaidban rejtezik a vágyódás. Egy takaró alatt fekszünk ketten: suttogás, kuncogás, egy apró érintés, ajkunk mozgása hallatszik még, de ezen kívül semmi. Vér kopog a fülben, az idegek vékonyodnak, nedvesség gyöngyözik bőrünk alatt. Megrészegít az illata, az íze, mindene. Titokban […]

Posted by
Posted in

L’amour

L’amour Talán nem vagy több egyszerű múzsánál, de a gondolat, a sok talán csábító. Csábítóan vonzó, néha meg egy bestia. Egyoldalúan is szép persze, mert születnek csodák, és általa alkothatok. Alkotni pedig jó. Mindig újat és mindig szebbet. De ha nem vagy több egyszerű múzsánál, ne is akarj több lenni. Maradjunk így, legyen egyoldalú, és […]