A hipotézisek vára Nincs még egy olyan, mint Ő, makacs, s szemet gyönyörködtető, alantas, mégis egy lélekigéző. Egy vastag és kemény páncél hordozója, de puha a bőre, puha a csókja. Túl sok ez az ambivalencia. Olykor egy kedves szó, olykor a pillantása is bántó. Hol itt az egyensúly? Egyszer erre billen, máskor meg arra, ki […]
Érzelemlánc Egyre vastagabb vas van körülötted, egyre vékonyabb érzelmek kavarognak benned, pedig egyáltalán nem ezt érdemled. Sűrű lánc tested vonalán, hálózza nyakad, karod, lábad nyomát. A súly nehezül, rozsda pora lelkedben hevül, az átható érzület irányítás alá kerül. Kemény a lánc, több kéz is érte feszül, nyakad, karod, lábad meggyengül, a bőröd pedig megsebzett. Zavaros […]
Kettétört kürt Barátságunk két véglete kanyarodott, tekeredett, aranyló szilárdságot hagyva maga után. Együtt fénylettünk, együtt zenéltünk, billentyűnk egy rugóra járt, fenséges oktávok zengték hűségünk dalát. Egy hamis hangot fújtunk félre, egyetlen egyet, a fúvókáról az ajkad egyből leesett. Hangoltam, olajoztam, még hegesztettem is, de miért küzdjek egy olyan dalért, amit nem vagy hajlandó újra eljátszani? […]
Vízimentő Nem tudlak elengedni, míg a kételyek tengerében fulladozok, mert mentőövem az Igazság, mit csak a Te kezedből fogadhatok. Addig vergődöm, addig úszom, míg le nem dobod. Mert le kell dobnod! És én megfogom, megmarkolom, Te pedig felhúzol. Mert ez kell nekünk. Nem külső ráhatás vagy benyomás, csak Te és Én, senki más. Ez a […]
Gunyoros Humoros az élet, kellemes, mint mikor a tűz megéget. Cifra gondolatok járnak és kélnek, piszkálgatják a benned rejlő, kíváncsi érzelmeket, és egyszer csak felébredsz, feltárod az eleve is nyitott szemed, és a csalárdság köpenye hipp-hopp, elszökken. Érzéki érintések bújtak az ujjbegyeidben, kacérság csillogott lelked tükrében, meleg hangon szólítottál a nevemen. És Én találtam volna […]
Égi-test Mosolyogni látni Téged mindig olyan, mint a napocska az égen. Ragyog s fénylik, még akkor is, ha gyengül a fő alkotóelem. Sugaraid beárnyékolják a rosszkedvet, legyen villámlás, eső, hűvös szelek, sosem fázom, ha a lángcsóvák átölelnek. Bőröm még csillagos estén is viseli a lenyomatod, télen a havon én is csak olvadok. Néha persze fáj, […]
Szurdok Felhők gyülekeznek, a nap bujdosik, lélek a szurdokba esik. A hasadás szűkül, karcok nyoma bőrön, a kapaszkodástól beszakad a köröm. Vér tapad a kőre, duzzadt cseppekben hullik a földre. Ha leesik. Végtelen a zuhanás, az alját látod, olykor nem, behunyt szemmel rimánkodsz, hogy tested végre megérkezzen. Becsapódsz; sóhajtás. Lent vár rád a Pokol vagy […]
Hervadó virág Étvágytalan és íztelen ez a világ, mellettem egy cserépben hervad a Virág. Régen tündökölt a napon, vágyta az esőt, és csak duzzadt, viszont egy seb tört fel a száron, és már piros színben folyik le róla a harmat. Étvágytalan és íztelen a világ, és fogalmam sincs, volt-e valaha a cserépben Virág. Nagytálya, 2020. […]
Ambivalencia Gondolni akarlak semminek, rossznak, és néha azt remélem, tényleg az vagy. Segít, ha annak érezlek, segít, ha elereszteni szeretnélek, mert az általam alkotott képmás egy méreg. Élet és halál között billeg ez a mérleg, néha olyan jó, mikor bizsereg, néha olyan rossz, mikor nem élek. Megőrjít a kettős érzelem, egyik nap olyan, másik nap […]
Apró sóhaj Lüktet a szívem a dobogáson túl, szememből a könny a testemre hull. Beszívom, felszívom, újra bennem él, ha nem szorulna a mellkasom elengedném. Elereszteném, távolodna már végleg! Mert fáj mindenem! A mellkasom, a szívem, de leginkább a lelkem, és Te nem is tudod, mi játszódik le bennem, azt hiszed boldog vagyok, de nem. […]
