Felkavart lelkem szabadulni vágyott, egyre messzebb, fölfelé kívánkozott. Levegőért a hegynek nekivágott, levethesse a felesleges gondot. A csúcson tágan meredezik szemem, fűszálak finoman intenek felém. Virágok szirmukat tárják csak nekem, lágy fuvallat simogat, mint tünemény. Élvezetes érzés magához ölel, a feszültség elemeire esik. A csend, a nyugalom ájerje közel, közérzetemet már színessé […]
Suttyomban surrant felénk, tettét titkolva, ragyogott a napsugár, nem volt kioltva. Leselkedve éjjelente festegetett, virradatra a művére párát hintett. A szeptemberi pirkadatban jelezte, megérkezett e percben az ő ideje. Sárgává, rozsdássá bűvölte az álmot, az eddig zöldellő kapott búcsúcsókot. Árnyékukkal a vizet is átszínezte, alig ismer az ember a természetre. Esve a […]
A Földközi tengernek közepén, kicsi sziget van, látszik a felszínén. Előtte kőhegy áll, mint egy szirén, Aphrodité ágya áll a tetején. Turisták tömege a szegletén, szív-kavicsot keresgél a víz ívén. Szerelemben bízva itt őszintén, valóra válik találni, keresvén. Újabb és még újabb kerül elő, telik a marok, látható nagy öröm, annyi akad már, hogy nem […]
Régi történet ez, régi anekdota. Kicsi volt a fiam, talán harmadikos, amikor egy református táborba eljutott. Több évtized is eltelt már azóta… Beszélgettek velük családról és hitről, Anyukád, apukád mivel foglalkozik, mondtad, hogy anyukád folyton csak dolgozik?! Dehát mit csinál ő? Mesélj kicsit erről! Anyukám most épp az igékkel foglalkozik, ez volt a […]
Fáj az élet, csorbult a tartalom, szinte nem akadt valós alkalom. Ahogy jött, úgy el is száll hirtelen, pillanatot sem érzékelhettem. Az egyéniségét elvesztette, lezárta a világot merevre. Nincs igaz öröm, nem tágul a tér, álnokság színtere maradt a lét. Merre menjek? Hol kutassam útját? Eltűnt, elásták éltető múltját? “…az emberséghez méltó értelem, […]
Felgyorsult a világi lét, egymást érik az új csodák. A tudásszomjat fokozzák, pörgetik az élet filmjét. Haladjunk még tovább, tovább! Az idő csak egy pillantás. Nem fér bele sok kihagyás. menetelni kell még odább. Nehezen teljesítek már. ” Agg szívem gyötrelemben ég S amit elért, már – nem elég.” kell helyébe igaz mentsvár. […]
Tudósítalak, hogy dolgozom, igen. Dolgozom ismét, talán nem is kellene, de így intenzíven elfoglalom magam. Kis vásárlások, kicsi főzés, mosogatás, szobában, fürdőben rendcsinálás, aztán már ülök is a géphez, hogy dolgozzam. Mert nekem a munkát ez jelenti: újra kutatni, újra nyelvészkedni, mint régen, mikor még tényleg dolgoztam. Mint régen, amikor még te is éltél!!!. S […]
Kedvesem, szerelmem Kedvesem, szerelmem, minden boldogságom, életem, mindenem, aranyos virágom, barátom, pajtásom, életem hű társa, meghaltál, s szívemnek nincsen megnyugvása. Férjem és testvérem, drága jó apókám s gyermekem is egyben, kicsi-kis babócám! Igen, mind te voltál, és még ezer más is, nem csoda, ha a lelkem utánad úgy vágyik! Óriás veszteség, semmi sem […]
Varga Béla nem volt már gyermek, ahogyan az ifjúkorból is régen kiszorult már, mégis mindenki egyszerűen csak a „Vargáék fiaként” ismerte, ama egyszerű okból kifolyólag, miszerint egész életében, soha semmi érdemlegeset nem csinált. Az erdőben szokás az olyan, amikor a nagy fa árnyékában felnevelődnek a csemeték. Annak idővel azonban mindig megszaporodik a haszna, ellenben ifjabb […]
Munkálkodik már a természet ügyes fodrásza káprázatos Színeket varázsol az erdő fáira. Virul itt gazdagon az Aranysárga, rőtvörös és gesztenyék szelíd barnasága, Elmúlás előtti díszruhája. Vidám szüretelők nótájától hangos A vidék. Szorgos kezek az őszi vetést végzik, kezük nyomán Új élet támad. Új esztendőről, új reményről, új álmokat álmodnak.
