Laza pesti srác volt ki helyét nem találta. A kispolgári élet nem volt az Ő álma. Egyszer csak útra kelt, nyomor körútra ment. Járta a világot, agya sosem pihent. Kalandokra vágyott és kalandokat adott. Páratlan humora mindenkire hatott. Kézirata mintha valuta lett volna. Fizető eszközként váltották be sorba. A humor kincsestára ami tőle maradt. Életerejéből […]
Ez a föld a kezdet és a vég is nekem. Ha eljön az idő itt lesz nyugvóhelyem.. Drága szülőföldem nem fogom elhagyni. Büszke magyar vérem nem hagyom eladni. Hű vagyok hazámhoz ameddig csak élek. Kitartok mellette míg van bennem élet. Kiállok népemért estétől reggelig. Fegyvert fogok érte ha bántani merik. Kokárdám kitűzöm a hősök emlékére. […]
Vízre bocsátották a Kisfaludy gőzöst. Gróf Széchenyi István épp ötvenötöt töltött. Ő volt ki elérte, hogy valóság legyen. Fejlődés induljon a balatoni vízen. Elindult a hajó Füredről útjára. Beteljesült végül Hertelendy álma. Átszelte a vizet a gyors és csodás jármű. Az utasok látták, igazi remekmű. Negyven lóerő volt a gőzgép erejébe. Egy óra alatt ért […]
Eljött már a húsvét. Tiszta szívvel éld meg. A legszentebb ünnep, minden kereszténynek. Ez a legszebb évszak. ünnepeld a tavaszt. Nyílnak a virágok, leljél bennük vigaszt. A húsvétban ott van az erőt adó remény. A hagyományőrzés. A hit és az erény. Tisztítsd meg az elméd. Vedd észre a szépet. Éljed meg a jelent. Alkoss tiszta […]
Nem tudni kik vagytok Ördögök, angyalok. Erősek vagy gyengék tündérek, démonok? Bűvöletben élünk. Elvarázsoltok minket. Vékonyak és teltek. Így is, úgyis szépek. Természet csodái. Lehet gazdag, szegény. Kicsapongó lélek. Vagy maga az erény. Jók vagy rosszak vagytok? Ti vagytok a mámor. Nyíljon nektek virág, nőnap alkalmából.
Reggel félálomban, szemüveg a kézbe. Furcsa dolog történt a konyhába térve. Szembe állt ott velem egy rémisztő ember. Csak nem lehet rabló, mert nincs nála fegyver. Ijesztő egy alak, de biztos, hogy már láttam. Nagyon ismerős volt ott a félhomályban. Szemüvegem sajnos a fejemre tettem. Akkor döbbentem rá a fürdőbe mentem. Bágyadtan meredtem a nagytükör […]
Adventi gondolatok. Évtizedek távlatában Gyermeklélek mesevilágában Újra élem szép adventi emlékem S könycsepp jelent meg szememben Mikor felidéztem Advent áldott napjait Hogy töltöttem Családom körében Az ünnepre felkészitettek szüleim S jobbal lettek iskolai jegyeim Vándorlásaink nehéz útjain Bárhol is ért minket a Karácsony Ezen perceket mindig visszavágyom A templomba betérve úgy éreztem Nem rohan velünk […]
Trocheusok a fáradt szívről Balga az, ki vágy a szépre, Szíve hogyha mindig égne, Mint, ki érzi: sorsa véges, El ne hagyja álma, édes, Múltja hátha visszatérne, Kéjt a kínra nem cserélne, Ósdi szíve újra szólna, Mintha égi hárfa volna. Daktilusok az elmúlásra Lankad a szív heve, készül távoli útra, a […]
Lecsorgó nagy esőcseppek az ablakon, Könnyeim azok, nem férnek az arcomon, Minden szín kifakult, pedig még van erőm, Miben eddig hittem, az most mind összedőlt. Romokból építek magamnak új házat, Mert szívem elbírna életet még százat, Vágyból lesz teteje, s az Isten majd benéz, Biztatón rám mosolyog: „Tudom, mily nehéz.” Az új házam […]
Éles fények villóznak, mindjárt összedől minden, örülök a fájdalomnak, azt jelenti: élek. Már tágul bennem az idő, még van néhány kincsem, elgurult üveggolyókat szedeget a lélek. Más bolygón nincs élet, itt kell örökre maradnom, nem gyűr le semmi szörny, nem gyűlölöm őt, csak értem. Virágos réten megyek tovább, nem sivatagon, magamat mentem meg, nem […]
