A meditációm is zaklatott… Falak álarcban és ködtakaró mögött, A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött? Falak álarcban és ködtakaró mögött. Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét… Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik. Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét. Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét. * […]
A fájdalmak királya lép az életbe, elveszítve azt kit a szív öröké szeret. De ő mindig itt lesz a szívbe zárva, a fájdalmat a szeretet koronázza. Eljött a perc, hogy búcsút intsünk, könnyező szemmel elengedjük.. Viharként tombol a fájdalom, szívünket tépázza nagyon. Hull a könnyük, ordít a lélek, valami tépáz, valami meghall épen. […]
Borús égre én Napot varázsolok, már rég, aludni mentek a csillagok. Nem minden az aminek látszik, amit elképzelsz, az hozzájátszik. Tudod-e, hogy mi valós és mi nem? Az igaznak én csak foszlányát őrizem. Megcsal a szemed és megcsal a szád, de büszkén hirdeted, ez a te kőtáblád. Szeretetre éhes, kihazudott délibáb, útközben szól, nyakadig ér […]
Magányos út lettem a korom sötétségben. Nem jár rajtam senki, használatlan lettem. Nem kopog cipője senkink, hogy halljam. Nem siet, nem dübög kocsikerék rajtam. Szükségtelen lettem, vannak már szebb utak. Kinek fontos voltam, ma már másfelé halad. Rajtam senki nem vall már régóta szerelmet. Nem vagyok titkos találkahelye jó ideje senkinek. Elfelejtett út lettem, kire […]
Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]
Mártfayné nem nyugodott bele, hogy Rozikát hamis történetbe hagyják. Elkezdte figyelni a gyereket. Bement az iskolába, kifagatta a tanítónőt a viselkedéséről. Fiatal volt, alig idősebb, mint Lidi lánya. Második éve tanított csak. Ő elmondta, Rozika soha nem játszik szünetben a gyerekekkel. Különösen, akkor vonul félre, ha tanítás végén, valamelyik szülője jön osztálytársáért. Egyszer, az egyik […]
(Bokorrímes) Csak bámulok és megeresztek egy sóhajt, Nézem mások szerencséjét, merengek rajt’. Kimondanám, de már elsírtam az óhajt. (Senrjú) Millió sóhaj Égbe száll, nincs ki hallá… Meghalt óhajok… * Kimúlásához szikrát sem fárasztom magam, Pech a hóhérom, ki kitekeri a nyakam. Hiába is inspirálom ellene magam. Ó, te konok ősz! Fagyod, testem hóhéra. Tudd, lelkem […]
Edit Szabó : Fagy – Haikuk . csillagként ragyog, napsütéssel ébrednek reggeli fagyok . hulló hópelyhek dérlepte faágakon hozzák a fagyot . tél szava megfagy, bosszankodnak az ajkak, nem beszél a tél . fagyos reggelek új ébresztőt jeleznek, télről regélnek
Edit Szabó : Hol késik már a tavasz . Szőke leány szeme fénylik, ablakon át messze tekint, ki a széles nagyvilágba, hisz a tavaszt már úgy várja. . Nyíljanak a szép virágok, fák hozzanak új zöld lombot, nőjenek fűk réten, mezőn, daloljon madár az erdőn. . Kora hajnal napfény süssön, sárga fénye szétterüljön, ébressze a […]
Edit Szabó : Víz szeretnék lenni.. . Ó, ha vízcsepp lehetnék, boldogságban merülnék kis pataknak sodrába, végig folynék országban. . Patakból a folyóba, adakozni oly sokat, életérzést halaknak, vízparti madaraknak. . Napsütésben felszállnék, felhőkben gyülekeznék, esőcseppben a földre hullanék,mint a könnye. . Megöntözném a zöldet, belebújnék a földbe, gyökereket itatnám, bő termést hozzanak ám. . […]
