Tükörképem néz farkasszemet velem, háttérből a múltam is visszaköszön. Ráncaimat szememmel egyengetem, Fásultan nézem, ez ám az üvegközöny. Megöregedtem, megkoptak a napok, megtört varázsa a megszokott illatnak. Az ébenfa is szürkévé lesz és andalog, a nappal is helyet ad idővel a csillagnak. Nem csodára várok, de kicsit még vagyok, örömömet lelem abban, hogy élek és […]
Alkotói csend Bartók Béla emlékére egy kép alapján Egy tulipános szekrény előtt ülve is szép lehet az élet, minden nyíló tulipánnal kedvesen beszélek, virágok nyílnak csokorban, magamban zenélek, de pihen a lélek pillával lezárva. Pihen a kéz, nyugodt a szív, az ihlet most nem kerülget, de jó az anyaföldön gyermeki lélekkel üldögélni, magammal csendben beszélni, […]
Multi módi mozzanatok Majdnem egymás mellett ültek az irodában. Egyforma íróasztalok, fehér fal, hasonló laptop és telefon, igénytelen környezet – ahogy ez általában arrafelé kijár. Az új belépőnek rövid betanulás s kezdődhet is a hajsza. Több szerződésért, gyártásért, értékesítésért, irányításért. S könyöklés beosztásért, pénzért, hatalomért. Végül is mindegy. Aki egyszer „multi kompatibilis” lett, annak teljesen […]
Edit Szabó : Őszi ünnep A kanyargó folyó partján megrekedt a nyár, kapaszkodnak még a fűzfák, lombjuk hullajtják. Sárgul fűszál nádas partján, lassan barnul már, közel s távol megváltozott természetünk jár. Integet a messzeségből a tornyos templom, odavárja a híveit, ha harangja szól. Indulj útnak falu szélre, Isten szolgája, nyitva van a templom ajtó, híveit […]
Márton napi libatoll Szombathely szülötte Szent Márton Ismert az egész keresztény világban Ifjontan légiós katonaként szolgált Korán megismerte a római morált Kegyelmi sugallatra megkeresztelkedett November havában a sűrű hóesésben Megpillantott egy didergő koldust Köpenyét kardjával középen kettészelve A csaknem megfagyott vándorra vetette Hirdette az Úr igéjét,s erénye a szerénység lett Púspökké választását, hogy elkerülhesse Ludak […]
apukám csodajó ember szemében villan véreres fegyver ökle ha csattan az ám a sztender – SNI gyermek – belőlem nőtt fel rajtam a bélyeg érteni nem kell deviáns lelkem abúzus fegyver
Lámpák fényében világít még a sárga lomb. Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong, Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat. A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam – Talán egy másik életet, “figyelem” amint Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem Te nem […]
Szabó Edit : Beköszön az ősz – SZONETT Már hosszabbodnak az őszi éjszakák, Nyár emléke még ég a lelkembe, Faágak lágyan susognak fényesen, Halkuló nappal búcsúzik a nyár. Zörögve hull aranylóan a parázs Vörös avarban zizzen szerelme, Tüzes tekintet izzik a lelkemben, érezzem soká az őszi varázst. Roskadó szőlőtőkéknek fürtjeit, Mosolygó almafák gyümölcseit, Természet, adj […]
Edit Szabó : Valaki itt járt Csodaszép híd ível át a vén folyó felett, lombok között napsugár jár őszi fényekkel. Kandikálva csillogtat a folyó habjain, tekintete simogat, boldogság van itt. Nyugalom a léleknek oly békességet ad, szerelmetes embernek nyugodalma van. Folyó vize enyhet ad fáradt lépteknek, visszanéz híd korlátja, csendben elmereng. Valakivel jártam itt a […]
(A búcsúzás) A Tisza, óh, édes, szőke Tisza… Ismét ott voltunk látogatóba. Jó érzés volt tíz napot nyaralni, mindent érezni, Csendet hallgatva, pihenést, környezetet élvezni. Huszonhetedikén érkeztünk, zuhé fogadott, Behúzódtunk a házba, s lelkünk nem dohogott. Estére már szépen sütött a nap, gyönyörű volt, Fülünk ciripelős, vonós hangversenyt hallgatott. A Tisza, megnéztük és köszöni, jól […]
