„Fibonacci és a prímek” – matematikára épülő irodalom – az Irodalmi Rádió pályázata lehetőség az Irodalmi Rádió „Fibonacci és a prímek” című online műsorában való szereplésre A pályázatok benyújtási határideje 2020. május 20-án lezárult. A beérkezett pályaművekből rádióműsort készítettünk, melynek premierje 2020. június 18-án, csütörtökön, 18:00-tól volt YouTube csatornánkon. A műsor itt is visszanézhető: A […]
Vitos Irén Tavasztól részegülten Orgonafák állnak illatokkal telten, Boldogság eszencia becézi lelkem. Katicáknak szárnya szerelemért rebben, Színtiszta erőből tavasz van a kertben. Észbontó látvány, mily pompa a berken, Csipkerózsa ága hajlik át a vermen. Bimbók milliói ágán sorakoznak, Harsonaszóra várva, kibontakoznak. Hunyorog a nap is a sárguló réttől, Dongók, méhek, tücskök […]
Vitos Irén Belibbent a tavasz Belibbent a tavasz a nyitott ablakon, Egy pillangó szárnya verdes a vállamon, Kesernyés – édes nárcisz illata itt száll, Függönyt áttörve egy dongó utat talál. Madarak kedve se lehet már dalosabb, S cseresznyefán a virágözön szorosabb, Idehajló ág néha, titkon betekint, Ha a langyos szellő rábírja, odakint. […]
A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és európai […]
Állok, mint kőszál a tengernek ellenében, De nem vagyok semmi a cápáknak szemében. Pediglen lehetnék és akár kísérő hal, De kőszál ember sorsa, hogy magányosan hal. * Ég fátyla borul, Én, nézem hontalanul. Nappali sötét… * Az élet játszma, Benne, szerencse tánca. Ki teszi tétet? Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc – íródott: Versben […]
Szegény vagyok, mint a mókus télen, Mint róka a viharverte réten. Nincsen semmim, csak a lelki érték, A mai világban ez nem érték. Ülök és várok, jön-e jó sorsom. Bizonyítani volna alkalom? Karmámat érdekli, velem mi van? Nem… egy vagyok a tucat áruban… Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc
Ha a számból nagy szavakat röppentek, Velem szemben csak álltak a döbbentek. Ha precízen végiggondolom, mit kell… Többen lenyomnak egy rumot, üveggel. Nem születtem vezérnek, vezetőnek, Mások szemében nem látszom főnöknek. Ki így született, ily’ a habitusa, Annak az élet, egy nagy haláltusa. Vecsés, 2002. október 13. – Kustra Ferenc
Rút ez a világ, Sőt talán mocskos. Sötét van, nincs világ, Este van, sőt borongós. Hazugság és pénz dominál, A becsület a vakvilágba kiabál. Vecsés, 2002. október 8. – Kustra Ferenc
Kell-e most, valamit is tennem? Kell-e most, valahová mennem? Kell-e valamit, másképp tennem? Kell-e máshová, másért mennem? Van-e még, mit meg is kell tennem? Van-e még, hová el kell mennem? Van-e még, mit másképp kell tennem? Van-e még más? Hová kell mennem? Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc
Már itt a tavasz és a tanka csokrot eredeti Basó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Madár csivitel, Fecske dolgozik fészkén. Utódnevelés. Takaró alatt horkol, Kilenckor kávét kortyol. * Eresz csivitel, Hazajött fecskepáros. Lakásépítés. Hamar ruhában pózol, Utána cipőt bokszol, * Szélfuvallat fürt Simít a tyúkok tollán. Kotlós, csak ül… kelt. A kakas kukorékol, És […]
