Posted by
Posted in

Találkozás a múlttal

A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent, kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent. Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon, emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom. Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam, emlékeket poroltam, villámok közt loholtam. Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam, majd egyet morogtam és másik sorba soroltam. Egy álomba karoltam […]

Posted by
Posted in

Közmondókába foglalva

Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]

Posted by
Posted in

Égben és mennyben

égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]

Posted by
Posted in

Gyémántkönnyek hullanak

  Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mozgalom

Rózsa Iván: Mozgalom Majd’ minden kis vidéki városból vagy faluból származó, „nagy” diktátornak mozgalmi, „művész” neve volt, úgy látszik, szégyellték az eredeti családnevüket, ahogy anyakönyvezték őket. Például így: Vlagyimir Iljics Uljanov, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Adolf Schicklgruber, Joszip Broz, Orsós Viktor… Budakalász, 2018. május 21.

Posted by
Posted in

Pünkösd paradoxona

Húsvét óta már ötven nap eltelt hívő ember Pünkösdöt ünnepli mit ünnepel az, ki hajlék nélkül kelt öltözete sem igazán ünnepi talán nem is evett már napok óta tiltja a törvény nem lehet koldulni oly sokszor kulcsolja kezét imára de lenéző közöny jut csak neki emberek vagyunk csodára várunk hirdetjük fennen a szeretetet de dühösen […]

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Otthon

Ha belefáradok a szürke hétköznapokba, ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba, ha mindenki csak lehúz és a mélybe taszít, ha nem tudom, mi az, mi a mennybe repít, ha eltévedek a gubancos életem között, ha nem sírok, csak csendben küszködök, olyankor elindulok haza, szélsebesen repülök! Oda, ahol anyám és apám nekem […]

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]

Posted by
Posted in

Zordon tömeg

Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]