Posted by
Posted in

Csukott szemmel rohanva…

Végtelenbe kifulladva, csukott szemmel rohanva. És várni, mikor ér oda az ember a pusztára… Keresni a határt, hol a puszta a végem… végre! Mikor ez, az ember látható mindensége vége. Rohantál, Küzdöttél, Futottál, Mire ráébredtél, Mind elmentek, kik szerettek. Magányos éjjelek elnyelnek, Lidércesek, végtelenek. * Visszaútra már nincs semmi, így nem is kell már lihegni, […]

Posted by
Posted in

Új remény

      Ha jobban belegondolt, nem is volt éhes. Ha jobban belegondolt, csak úgy érezte. Ha jobban belegondolt nem is itt volt ebben az isten háta mögötti német falucskában. Ha jobban belegondolt valahol egy mesebeli erdő kellős közepén élt egy kis házikóban a szüleivel, körülötte hűs csermely folydogált, tiszta vizében látszottak a halacskák, ahogy […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Apám regénye

Még csak 19 éves volt, amikor behívták katonának 1915-ben. Már abban évben a fronton találta magát, részt vett a Szaratov és Kutuzov közötti harcokban. (Ő Szaratóra és Kotozóra „magyarosította” a két helység nevét.) Még ebben az évben fogságba esett. Sokat mesélt háborús élményeiről, amelyeket én kisgyerekként nagy érdeklődéssel hallgattam. Bennem leginkább az az élménye maradt […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Doberdói hegyek alatt

(A Doberdót megjárt Barancsi Sámuel keresztapám emlékére) Fenn a doberdói hegyen, mikor sebet kap a vitéz: „Úgy érzem én, elvérzem én, ha soká jön a szanitéc; bármely percben meghalhatunk, ha sorozattüzet kapunk, halálos minden pillanat, csákány kopogtat hegyfalat, fúr az olasz a hegy alatt, bármikor felrobbanhatunk. Egyre erősebb a vérzés, pokolból nincs hazatérés.” Doberdói hegyek […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Hajnalvarázs tavaszidőn

Ez a virradat oly csodás: vakító, százszín ragyogás, és ámulat, és fényvarázs, ilyet ne adhat semmi más. Megyek bársonykék ég alatt, Most megszólalni nem szabad! Még a kutyák is alszanak. Nincs senki más, csak én vagyok, csak ragyogás és fény vagyok, a képzelet most béna lesz, szépszavú költő néma lesz, legélénkebb szín éjsetét, festő eldobja […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Tavasz idusa, ha a Nap kél

Rezgő nyárfa ing a szélben, fürdik arany-ezüst fényben. Hajnali ég harmatozik szagos bükköny illatozik, kék rezedák táncba fognak, karcsú füvek hajladoznak, kövér lapuk mosolyognak, kis pacsirták dalt csattognak, hangjuk égbe szállva kérdi: mért is oly gyönyörű élni? Bajok múlt ködébe vesznek… Földi élet fonnyadt vénnek búcsúzás előtt a legszebb.

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Húsvétoló

Pirosló hajnalban kora reggel órán mentünk a Fő utcán. Hajnal-piros rózsák, fénylő pocsolyák közt tavasz-eső múltán. Kölnivíz zsebünkben, vers zsongott szívünkben. Kapukon zörgettünk szíveken zörgettünk, csorduló szívünkből bőven csepegtettünk. „Hasad a szép hajnal, mutatja sugarát”. Ébredjetek lányok, piros tulipánok, harmatban mosdottak, üdék, szépek, tiszták. Szabad-e locsolni? Patyolat ingemet, patyolat hitemet, gyermeki szép lelkem, világra nyílásom, […]

Posted by
Posted in

Emlékezzünk…

Emlékezzünk a régi, eleven múltra! Nyoma, még most is kihat az utódokra, hetvenöt éve, hogy elvitték őket, hazát és családot nélkülözőket.   Emlékezzünk a fájó, koholt vádakra! Tehetetlen, kilátástalan világra, embernek, ember elleni tetteire, szomszédok ellenségeskedéseire.   Emlékezzünk a teljes reménytelenségre! A meg sem nevezhető körülményekre, állatiasnál is alantasabb utazásra, az ismeretlen helyzet bizonytalanságára.   […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Hó fedte be az ősz maradékát, a fehér ruha ad romantikát. Hideg pára fagyott az utakra, az ágakat zúzmara takarja.   Jégcsapok csüngenek magaslaton, nem olvadnak le a hegyoldalon, mint mészkőcseppkövek a barlangban, gyönyörködtetnek lemenő napban.   Fák közül kiszikrázik ragyogás, aranyba öltözik a kilátás. Búcsúzva integet a nappalnak, hatására légmozgások megállnak.   Érzem, a […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Pálcájával hangolja a létet, teszi dallamossá az életet. Hol belibbenti a boldogságot, hol elvillantja a búbánatot.   Állandóan akad ezer dolga, mert neki is mindenre van gondja. Segíti a gazdagot, szegényet, olyan, mint anya a gyermekéhez.   A lehető legjobbat akarja, ezért van szüksége varázslatra. Lapozza a sorsok imakönyvét, hogy letörölje emberek könnyét.   Ősz […]