Miértek a csendben … Miért nem adsz , hogyha várom? Miért nem szólsz, hogyha bánom? Miért nem kérsz, hogyha adnék? Miért nem hívsz, hogyha mennék? Miért csak lopsz, hogyha vehetsz? Miért játszol, hogyha szeretsz? Miért a sok hamis szólam? Miért nem szól minden rólam? Miért félsz hát gyere várlak! Csillapíthatod vágyad. Nem kell más csak […]
Bolondok bolygója Bolond a szél, a nap, a föld is alatta, bolond mind ki házát téglából rakatta, bolond a szó, a száj, a hamis mosoly is bolondok vagyunk, mert hisszük akkor is, ha már csak a bolond nem látja a végét, hogy e balga világ kiszívja a vérét, mint modern Drakula hold-ragyogta táncán, áldozatra szomjas […]
A kavics hangja a lábam alatt ropog, Mint egy régi tangóharmonika, vinnyog. A kövek kemények, törik a talpamat, Arcomba belevág az őszi fuvallat. * Arcba vág a szél, Az elmúlásról mesél. Mélyen hallgatok. * Gyertyákat gyújtok, Azt hagyja, biztos érti… Mégis elfújja… * Megyek egyedül, magányosan cammogok, Kapaszkodnék, de nincsen semmi, mit fogok. Kapkodom a […]
Halottak napja – haikukban, európai stílusban… Halottak napja. Virágeső sírokon. A hűvös, derűs. * Semmivé lett lét… Kopasz gallyra veréb száll. Szomorún gubbaszt. * Harc a tegnapért, Már hűlő levegőben. Összetört álmok. * Lomb elmúlása… Halála más időké… Idősuhanás. * Csendülő gyászdal, Gyertyaláng-surrogásban. Széltől, lengedez. * Mécsesek lángja Fenntartja az elmúlást. Lángban… holt lelkek. * […]
Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő, Onnan lakó, feltámadáskor… ha kijő?! Pap is ezt mondja a celebráláskor, Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor. Én bizony, jobb kedvelem tetsző jövőt, Életben élvezni jobb a hűs szellőt. Jobb, ha örülünk, vigadjuk magunkat És odébb toljuk feltámadásunkat. Feltámadás illetné meg szeretett ősöket, Emlékszünk rájuk és szeretjük […]
Pazar színpompában ereszkedtek a talajra hulló falevelek. Imitt- amott halkan megzörrentek, mikor a szél közéjük kergetett. Némán álltam a parton, ziláltan, elmerengtem az őszi világban. A tó vize apró táncokat járt, nem értettem a létem fájdalmát. Tovatűntél, itt hagytál szótlanul, mint hervadó virág, ahogy fakul. Árnyad vegyült csak az őszi szélbe, vége, itt […]
Szökik a fákról már a levél, cicáztatja őket hűvös szél. Ezután nem lehet hűsölni, padokon ülve piknikezni. De lehet boldogan sétálni, csörgő avarban térdig járni, friss levegőben álmodozni, a csendtől lassan lenyugodni. Halkul a madarak zenéje, vándorlásba kezdett nagy része. Csípi a dér a fatörzseket, szinte a kérgek is könnyeznek. A tűző […]
Edit Szabó : Emlékezzünk szeretteinkre . Koszorúk és virágcsokrok díszítik a temetőt, gyertyaláng és mécses lobog köszönti az elmenőt. . Minden évben nagy alkalom látogatni sírokat, kinek van egy kedves halott szeme könnye is kicsurran. . Emlékezvén szerettünkre virágszirmok bomlanak, ékesítik az ünnepet a krizantémok csokrával. . Megadjuk a tiszteletet fejfa alatt nyugvónak, kit a […]
Edit Szabó : Fény játéka . Őszülő levelek ontják a színeket, napfénye beköszön, rejtekén színözön. . Szemekbe képet fest felnézni nem lehet, szikráznak a jelek, fényes nap felnevet. . Őszi fák remegnek, levelek peregnek, természet csodája, égő nap varázsa. . Bíbortól sárgáig, virágzó látványig érezd a szépséget, gyönyörű természet. . Lassacskán elköszön sárguló fényözön lelkekben […]
(3 soros-zárttükrös) Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány, Bizony az életem minden, csak nem mérhetetlenül vagány… Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány. Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt, Az élet hiszi, hogy nekem így játszhatja meg a vagányt? Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt… (Sedoka) Magány a társam, Minden […]
