A múlt fény-árnyék oldala Már szinte ránk szakad az ősz Forog a természet, követve a Földet Ráül az emlékezés a szivekre S mázsás teher nehezedik a nemzetre Felnőtt országban élünk Mit sosem szabad felednünk Itt ezer éve lábunk megvetettük Ezzel félelmeink végleg elvesztettük? Mindig rebellis nemzet volt a magyar Forrongott a szabadságért Egy élhetőbb jobb […]
“előre fel a csillagokba a jövőbe nem mert nincsen bele sem kezdesz a holnapokba tisztára úgy mint isten…” (Skary: tisztára úgy mint isten…) keressük az istent s a szózatokban még dogmák szavával rémítgetünk de emberségünk már csak nyomokban most mondjátok meg így mi lesz velünk s ha megtaláljuk mit mondunk neki vakhittel ma itt lágy-borús […]
és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]
Az ősz Báját tárva kínálja magát, Pottyan, a makk roppan az ág. Szélben keringő levelek, Avar szőnyeget képeznek. Lassan minden csendre borul. Csak a magányos romantika bújik meg. Ahol a lágy szellő simogat mindent Mit anyai kéz a kisgyermeket. Láb alatt reccsenek az ágak, Pattogó zörgő levelek zajára Madarak hangja száll a mennyországba. Majd búcsút […]
Társ a beszélőpapír Legyen társad a néma magány, Beszéljen a könyv az oldalán. Érezd lelkedben a leírt szavát Megkönnyezed egy, egy sorát. Gondolkodva szórakoztat rendre, Még néha egy enyhe mosolyt is elcsen. Észre se veszed a változást, Nagydolgot alkot a néma társ. Nehéz letenni a beszélőpapírt, Csodálod az alkotót ki é e […]
Mi is az alkotás Az alkotás hangulatában, Tükrözi az alkotói vénában.. Meg alkotva egy alkotást, Valahol gondolkodtató álmodás. Itt minden megtörténhet rendre Csak a képzelet játszik vele. S a valóságnak van e köze? Azt csak az tudja ki meg alkotta e művet. Ő tudja mit ér el vele, Hisz lehet, hogy élete fekszik benne. Lehet, […]
Az árnyék kép Sötét árnynak szaladnak, Nem látva az arcokat. suhogva libbenek tova, Te csak nézel körbe hol van? Szellőként gondolsz rájuk, Könnyezik szemed ahogy látod. De ők csak egyre suhannak, Arcukat rejtve árnyékolnak. Képzeleted add egy arcot, szíved add egy mosolyt, lelked adja hozzá a létet, Így lesz az árnyék élet képes. És látod […]
A lélek vándorlás Elmentem de vissza küldtek, Célom,dolgom van itt földben. Ide értem fáradt testem, Szentpéter fogta kezem. Most vívom csatám minden felet, Háborút űz a lelkem. Nehéz órák,nehéz percek. Sok könny hullik le a földre. Hiába mennék odaútra, Ha Szentpéter áll a mennyek kapujába. Vissza fordít ahogy ,megyek Hisz dolgom van még ide lenn! […]
Ide ért az ősz Ideért az ősz csodás arca, Avarszőnyeg a föld takarója. Odább reppen itt egy bika, Oda át ordítva párját hívja. Csodás ősz varázs pálcája, Meglepetést tükröz a világba. Szökkenő szarvasok nyomába, Elrepül a vadász gyönyörű bikája.
A szél Ordító erővel uralkodik feledte, Térdre kényszeríti az élőlényeket. Meghajlítja fűt és fát. Ha nem tisztelik, eltöri a derekát. Most ott hever összetörve, Szépségét meg gyötörve. Ordító szél veszekedett vele A csatában életével fűzetett.
