Posted by
Posted in

Elengedő

Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz szívvel viaskodsz, szerelemről panaszkodsz, hatalmas sikerről álmodsz, büszkén, férfiasan harcolsz, a mindenséggel dacolsz, sértett arccal morogsz, búnbánón kérsz bocsánatot. Felmelegíteném kihűlt tested, lelkemben ringatom lelked. Megtört fényű szemed a végtelenbe […]

Posted by
Posted in

Csalóka tavasz

Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]

Posted by
Posted in

VANNAK ÖRÖK VESZTESEK

Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]

Posted by
Posted in

Véletlen: az Isten !

Véletlen: az Isten! Életünket átszövi öröm és a bánat A mindennap embere mi jót kívánhat? Kezünkből kibuggyan a tetterő Ha a céltalanság elkerül S csodálkozol miért sikerül Ha munkád gyümölcse Aratásakor megkerül. A szorgalom ha társutasod Félelmeid elhagyhatod Ha mértékletesség a fegyvered? A kudarc ritkán jár veled Bölcsességet vedd birtokodba A bunkóságot küld a pokolra […]

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]

Posted by
Posted in

Barnabás a tréfamester

    Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben.  Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a […]

Posted by
Posted in

Puszi és a béka

    Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy öklömnyi labda! […]

Posted by
Posted in

Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly Szelíden búg fenn az ágon Szelíden búg fenn az ágon Búg a gerle, búg, magányos Ráhajol a messzi távol Visszhang sehol, párja távol Felhők súrolják a földet Szelek érik, tépik őket Szaggatják a zöld mezőket Ömlik eső, ömlik bőven Fenn olvadnak a csillagok Lenn a tavasz úgy harsog, Mint rakoncátlan kisgyerek Futna […]

Posted by
Posted in

Szelíden lebben “Vers a karanténból”

Szelíden lebben Szelíden lebben a sóhajod reggel végleg tova illan az ébredő meleggel A tested még forró, nyújtózik, álmos, puha karok között ébredni vágyik, Kacag rajtad a sokszínű tavasz, a hímes szőnyegű, az éretlen kamasz, Kacag a fény, a boldogság, a remény, az erdő illata, a ház meg a rét, Erről eszedbe jut hangja, bársony […]

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.