A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]
Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, az utcára. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák és madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomszédos padtársaim túl messze kerültek […]
Fáradtan, magába roskadva ült a férfi a buszon. Mintha élete nyolcvanhárom évének összes gondja egyszerre szakadt volna rá hirtelen. Arcát tenyerébe támasztotta, halántéka kis híján a remegő ablaküveghez ért. Másik kezében kopott irattáskát szorongatott. Combján a világos vászonnadrág izzadt redőkbe gyűrődött, a hajlott üléstől inggombjai közül fehér trikó buggyant elő. A nagy melegben minden ablak […]
Mire elkészül a mű, Már omlik a vakolat. Csont, Hús, Vér, Inak. Kergetőző lélek, Üresség Egy elgyötört szív alatt. (2014.05.17)
Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?
Vallanék Töredelmesen egy szóban: elég! Jönnek! Akarnak! Téged! Védelmet! Élelmet testnek, léleknek. Minek? A mának, Mamának, papának. Holnapnak. Holdnak, Napnak. Ah dehogy! Nem is akarnak Téged. Tudatlanul, Tudat alatt, Csak remélnek. Fogatlanul, Fogalom híja. Pedig Volt, Van, És lesz! Dögvész, Ravatal, Hiéna.
37 perc 27 fok. A város megfagyott. Csendéletek sora. A padon bágyadt pöffedt pár. Rezzenéstelen zöld lombkoronák. A roller sem siet. Egyetlen kis rózsaszín bukósisak, a maga tán 6 évével döngicsél el mellettem, mint egy nyughatatlan méh, aki ebben a virágporos júniusban még jóllakni nem tudott.
Ha más nem is, Ti vártok ugye? Drága hegyeim, Megyek! Nyomban ott leszek! Öleljük majd egymást újra, Mint egykor. Zúgó patak. Zöld takaró. Selymes szó. Semmi harag. Kövek. EMBEREK. Rejtsetek el! Szeressetek! Várjatok meg! Megyek! 2015.06.15
Ki- gondol Át, vele, bele. Ki- játszana: Gyere! A színtér: Játszótér Mesterkélt. Tervezett tervezet. Eltökélt Tökölés. Akaratlan erőtlen. -Kényszerből Jöttem. -Láttam. Féltem. Éltem. Miért ne(m)? Kérdtem. Kértem: Ejts! Veszejts! Felejts! Engem. Magad. Léted: Múltad, Jelened, Félszed. Nevess! Keress! Mást Ha Tudsz, Önként Szeress! (2016- egy korábbi zsenge)
Egyszer volt, Hol? A bükki kerek erdő közepében. Úgy esett, hogy nagy lárma kerekedett. Csődület az éjszakában. De pszt, hallgassuk csak: Szentjánosbogárraj közeledik, zeng az erdő. Milliós tücsöksereg nyűvi rendületlen a vonót, miközben lassan a félhomályban feldereng egy kis lapulevél hintó. Hat Szúnyogcsődör húzza, Futrinka hajtja: – Gyí, lusták! Előre, lakodalom lesz ma még! És […]
