Posted by
Posted in

Múlt és jelen fia vagyok én

Múlt és jelen fia vagyok én./ Ady Endre emlékére / A lelkemben a múlt szüntelen dörömböl Naptáromból fájdalom és csalódás köszönt Mialatt héjanász dúl a parlament ülésein Gyakran elmélázok a múlt fájó emlékein Ma is sok hitvány báb él a magyar ugaron Megváltásunk így lett csupán fogalom Már nem látomás a háború,hanem valóság Egyenlőre csak […]

Posted by
Posted in

Életünk és ihletünk a COVID-19 idején – szépirodalmi pályázat és antológia

„Életünk és ihletünk a COVID-19 idején” az Irodalmi Rádió pályázata lehetőség az Irodalmi Rádió azonos című antológiájában való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is. A pályázatok beküldési határideje 2020. július 30-án lezárult. A beérkezett pályaművekből egy 268 oldalas válogatáskötet készült. A könyvet első ízben újpalotai könyves hétvégénken lehet majd megvásárolni 2020. szeptember 19-20. […]

Posted by
Posted in

A sátán köztünk jár

Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]

Posted by
Posted in

Fénysugárban

A nyári nap fényének sugara, már vígan fitogtatja erejét. Melegével mozgásra biztatja sötéttől elcsigázott egyedét.   -Jöjj gyermekem, menjünk a szabadba, testünket, lelkünket viditani! Emeli anya babát magasra, hagyja magukat fényárban úszni.   Szeretet özönében összhatás, szívük öröm- húrral összekötve. A végtelenül imádva szállás, minden nehézséget félre lökve.   Mintha pára fedné be terepet, nem […]

Posted by
Posted in

Igaz szerelemért

Tombol a lélek megszakadva, könnycsepp csurran a sápadt arcra. A múlt csillogása halványul, helyette viharossá fordul.   Összegyűlt a sok gyönge gyöngyszem, kis tócsát képezett a csöndben. Egyre nagyobb mocsárrá dagadt, nem érezte mennyire halad.   Görgeti belül a szavakat, míg a másik szíve is szakad. Rakódnak egymásra a gondok, hihetetlen, ócska, kis mocskok.   […]

Posted by
Posted in

Búbosbanka

Nem is sejtettem gyermekkoromban, mit rejt a bugybóka név a sorban. Versben olvastam első hitelét, télire itt hagyja a cinegét.   Nála él egy csintalan taktika, fején állhat sugaras bóbita. Igaz, ha csak magát felizgatja, a nyugalmában nem mutogatja.   Tollának haránt a bordázata, olyan, mint aki zebrától kapta. Fakult rozsdasárga alsóteste, hosszában a farktolla […]

Posted by
Posted in

Add magad…

Add nekem magad, kis Melinda! Drága jó, szeretetem tárgya. Csókolnám a szádat, Puszilnám a hátad. Lehet derekad simítása? Cicuskádat, ó, hogy csókolnám… Ezért mindenem odaadnám. Nyalnám, mint fagylaltot, Kérném az újrázót. Nehogy ellökj, ezt nem akarnám. Dolgoznék rajtad, fáradtságig, Sok orgazmussal… ájulásig. Kéjtől szabadulni? Sors, ezt nem akari… Őrület! Hajszolnálak végig… Vecsés, 2019. január 21. […]

Posted by
Posted in

Csak állok a keresztútnál…

Meditálok… Csak állok a keresztútnál és nézelődök. Várom a fényt, nézek föl… érdeklődök De tekintetem a semmibe vész, az éterbe… Hogyan jutok így előre… előre az életbe? Nézek körbe és a szemembe égő vágyak… Innen messze vannak a legelésző nyájak És messze a szép, békés délibábos tájak… Nekem a szépség, béke, délibábos vágyak. Az életem […]

Posted by
Posted in

Hatvan után…

Ha elkerülted a halált, túl vagy a hatvanon, Lelked egyre gyakrabban elmereng a régmúlton. Még tevékenykedsz, teszel és rendet tartasz, Nem akarsz nyugdíjas lenni. Vagy… kitartasz. Keletiek szerint, lassan kezdesz bölcs lenni, Már nem kívánod a mások vérét kiszívni. Van már időd, kezdesz figyelni másokra, Kezdesz már figyelni a nagy válaszokra. Az eltelt idő miatt […]

Posted by
Posted in

Matt a múltam (57 évesen)

Matt a múltam, fénytelen a jövőm, Fényesítéshez nincsen már erőm. Ötvenhét évesen már nincs semmi, Mi az embert, még előre viszi… Már majdnem kifeszül a pillanat, Már majdnem kint lakom a híd alatt. Már majdnem… véglegesen öregszem, Már majdnem elfogyott az életem… Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc