Az éjjel ismét nálad voltam újra, Csupán az imént, szinte nemrég. Nem gondoltam akkor bajra, sem búra, Mégis mennyire szép gyönyörű emlék! Sóhajtottam, hajnali köszöntőmet Mint szerelmes gerlice óhajtottan Füledbe búgjam, a mélyére súgjam! Nagyon szerelmes voltam beléd. Miközben hajoltam feléd, Egy megszáradt rózsatövis Megszúrta az ujjam. Vágytam rá, hogy újra melléd bújjak, Szerelmed hevétől […]
Nemcsak úgy szimpla az énem, Volna sokféle igényem… Sors, semmi kívánságot nem teljesít, Mint egy csacska angyal, folyton csak ámít… Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc
Elmennék én messzire, El a világ szépibe. Én elmenni nem tudok, Én magyar ember vagyok. Nem tudok én nem, nem… semmit, külföldisül, De ha maradok, abbúl mi az mi kisül? Nagy dilemma ez nekem, Nem tom’, hogy mi lesz velem. Vecsés, 2007. október. 2. – Kustra Ferenc
Az élet a benyomások szimfóniája, Az életem a pech sorozat kavalkádja. A sors állandóan, csak arcul csapott, Sokszor rám mosolygott, orvul becsapott. Csak állok, ázok az életszerű pusztában, Védtelenül nem is állhatnék itt pusztábban. Csak a távolban látok hegyet, fákat… Egyedül, ázva-, fázva élem, mákat… Nagy sikerek, öröm, pénz… jut bizony másoknak, Mert élet… ezeket, […]
Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, E tudattal kacagok a vezetékszár végen… Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc
Itt a tavasz, hahó-, halihó! Bízom benne, már nem lesz több hó. Szépen virágzik a cseresznyefánk, Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk. Már napoztam is, tán’ harminc percet, Ez jól szolgálja az egészséget. Nő a fű és leveleznek a fák, Látom, jönnek az udvari zabák. Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc
Előttem új célok lebegnek, Régi barátok rendre felednek. Lelkem dala szárnyalna ormon át, De életem, hogy nélkül… delikát. Vecsés, 2003. szeptember 14. – Kustra Ferenc
Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint, Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt. Barátságban tartozzunk már ketten együvé, Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé… Hmm… életemben volt nekem is barátom, nem is egy… De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy… Ma már tudom, élet nem mese… nincsen üveghegy. Vecsés, 2014. február 15. – Kustra […]
Vízióm az időről… az élet vége felé. Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok! Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok… Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok… Sokszor […]
Mi az a létező valami, Aminek a neve a semmi? Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi. Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi? Ha már a vágyad, üldözi a semmid, Akkor úton vagy, hogy legyen valamid. Ha szegény vagy és nincsen semmid, Akkor a vagyonod a semmid. Ha semmid nincsen, nálad úr […]
