A felkelő Nap narancsos-vöröses fénye megcsillant a disznók lábnyomaiban poshadó tócsákon. A fénysugár egyre közelebb kúszott az ólhoz, és ahogy finoman megcirógatta Malac kilógó farkincáját, az halkan röfögve mocorogni kezdett. A hangra felébredt Koca is, aki eddig szorosan hozzásimult Kan hatalmas, sáros hasához, és úgy aludta át a hűvös, kora őszi éjszakát. Malac szokásához híven […]
Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki, Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti. És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben, Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben. Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki, Hogy minek néz az égre, aki idelenti, Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre, […]
Edit Szabó : Boldogság napjai “Virágszirmok hullnak reám” sétálva le a lépcsőkön, tudhattam, úgy vártam már rá, körbeölel a fényözön. “Muskátli, rózsa vegyesen ” végig kísérte utamat, délcegen karoltam kezed, most már te vagy az én uram. “Körbefonnak szép csendesen ” megélt napok hatalmai, élvezzünk boldog életet, velünk vannak a nagyjaink. “Temetik a szívem zaját”, […]
Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. Szívünkben az október huszonharmadika Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, Liberalizmus elkerülje udvarunk. Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, Ezer éves államunk, állam maradjon. Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le […]
Hétköznapi pszichológia Embernek végül is csak az arca ismerhető, Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő! Arca mögött lakik ama szigorú valóság, És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság! Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre? Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke… Sok mindent látni –de a legbensőt […]
Edit Szabó : Kedves, legyél az enyém Magas vár a messzeségben letekint a mélységre, szépség tárul szeme elé, zöld erdő rengetege. Körbeveszi a kis tavat lágyan ringó hulláma, csónakosok ott eveznek csendesen a távolban. Tükröződő zöld habokban vígan éled a varázs, tó parton a magas dombon valamire vár a lány. Fidres-fodros szép ruhában a mosolya […]
Edit Szabó : Találkozás Magas erdő fái között a napsugár fénylőn köszön, lágyan simít úton végig,, fiú és lány csókja érik. Véletlen találkozások, kéz a kézben ballagások, simogatás,érintések, fokozzák a szenvedélyet. Hosszú az erdőnek útja, fáknak ága betakarja, egyedül a fiatalság, leány lábujj hegyre feláll. Gyengédek az érintések, kedvesek az ölelések, szem a szembe belemélyed, […]
fekete szobámban feketén merengek hullanak szememből a fekete könnycseppek fekete szívemet hagytad el könnyedén százfelé meghasadt vérezget feketén fekete dallamok csendesen nyugtatnak összeborult minden fekete lett a Nap fekete szerelmen feketén gyászolom ordítva pusztít el a fekete fájdalom fekete orvosság fekete méreg az lettél számomra egy fekete élet
Utánam rohantál, megszólítottál, nem tudtam ki vagy. Mutogattál, beszélgettünk, éreztem te vagy a Nagy. Fecsegtünk a régi szép iskolaévek csínytevéseiről. Barátságról és huncut szerelmeink bénító öleléseiről. Minden mondatunkkal ott voltunk az iskolapadban. Számoltunk, olvastunk, súgtunk, ebben a pillanatban. Jó szívvel idéztük fel a régi szép diákéveinket. Hosszan soroltuk erősségeinket és gyengeségeinket. Búcsúzni készültem, elszaladt nagyon […]
Most megsúgom neked mi is a boldogság, ezer arcra festett rakoncátlan hóbortosság. Délibáb álarcával betakart izzó semmiség, elménkkel játszó csodatévő képlékenység. Szívünkben érzések forradalmat játszanak, tétova ingoványok is semmisnek látszanak. Amikor két karoddal átöleled magadat, gondolatban ragadod meg az égi madarat. Szívedben csend és kiabálás egyszerre ég, lepereg ajkadról a hamuba hulló szóhulladék. Szivárvány színeivel […]
