Netanyu a laptopot hátulról előre nyitja fel, majd gyorsan megfordítja, hogy senki se lássa. Serényen, mint mikor befőzi a húslevest kockatésztával, megkeresi a bekapcsoló gombot, amit hirtelen megnyom. Ez az első és utolsó magabiztos gombnyomogatós tevékenysége. Majd kinéz az ablakon. A szomszéd fáját is kéknek látja a kék muszlinfüggöny mögül, de most a kék vindózablakra […]
Felhők vadul tobzódnak! Megjött a villámlás és zápor. Nap boldogan süt. Ragyog a Nap, levegő izzik, Távolban dörög és villámlik. * Az esőillat terjeng. Száraz minden és oly’ portalan. Árok, vízzel telt. Kósza felhőkből zápor hullik, Álmából a kutya felugrik. * Jól megkérgesedett az, Idős, nagyon terebélyes fa. Eső csak, hull rá. Tömörülnek riasztó felhők, […]
II. Világháborúban Cassino városát, monostorát, Heidrich ejtőernyős hadosztálya védte. Ők voltak még mindig a német hadseregnek a krémje, az elitek, elitje. Létszámuk, vészesen, nagyon megfogyatkozott, Egy zászlóalj, már csak tán’ háromszáz főt számolt… Egy század meg csak, talán negyven főből állott. Az apátságra és környékére szórta bombáit, ötszázötven nehézbombázó… És körben, minden egyéb más célokra […]
II. Világháború: krétai invázió. Az első vitorlázó gépek megjelenése jelentette az inváziót. Az elit rohamezred, hétszázötven embere jelentette már a kommandót. Utána már, jöttek a JU-52 –s szállító repülőgépek, Ejtőernyős-vadászokkal gyomrukban, ha, ideértek. Az Új-Zélandi vezénylő tábornok, Freyberg volt és csak nézte… Az ellenséges hadművelet látványa totál lenyűgözte. Százával érkeztek a repülők, egymás után, Ettől […]
Ágyamban szenvedek, Abigél, Ha itt lennél, kisegíthetnél. Pár orgazmusoddal, És a kéjvágyaddal… Nem kéne aludni… ha, lennél! Ágyamban keresem önmagam, De ez nem csökkenti a vágyam… Veled kéne lenni, Sokszor elélvezni… Rád zúdítanám a kéjvágyam! Ágyamban Neked is van helyed, Beszívnám kéjes leheleted. Te is támadhatnál, Ez, lelkemnek használ… Veled akarok lenni… Veled! Vecsés, 2019. […]
Ajándékba kapott idő Még őrzöm a lopott idő emlékét, nem szégyellem most szívem gyengeségét, mert újra hinni kezdtem az álmokban, ám könnypatakok gyűltek szemárkokban. Szeretnék feledni fájó, gondokat, midőn az élet szépségtől fosztogat, de félek, mit hoz a száguldó jövő, a percek, és az órák mind cselszövők. Néha járatlan utakon kell menni, a szeretet fényénél […]
Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]
Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte. Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]
Meditált a szerzőpáros… Ablakon kinézve, Álmodozok…, csak szétnézek. Erre teremtettünk? Szakadt lelkek buja vágya, Okoskodás iskolája, * Nincsen menekvésem, Életem, néma kiáltás. Elfoszlok… széthullok… Moslékhordó tarisznyája, Emberiség misztikája. * Égi menetrendben, Minden, már elrendeltetett! Minden, köve vésve… Hontalanság gyáva fegyver, Idegeknek gondos felcser. * Sodró a lendület, Én is sodródok! De merre? Hol fogok kikötni? […]
A vízióm nem akar elhagyni… A mai nap, mint a többi… de, teljesen más, Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás… Elhagyott a fránya élet, véglegesen már, Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár… * (apeva) Jó Lenne Lelkemnek Némi béke! Lélekgyász, kínos! * Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett, Kérjünk, hogy a […]
