Edit Szabó : Pipacsos réten Nyári napnak pompás fénye rávilágít a szép rétre, búzatábla sárgállik ott, úgy látszik, már kaszást fogott. Pompázatos vadvirágok, mit a mező létrehozott, nem ültette ember keze, magját a szél szórta szerte. Margaréták és pipacsok, mindenféle vadvirágok gyönyörködtetik a szemet, körbenézve vele lehetsz. Piros pipacs minden felett, uralja ő a terepet, […]
Felsőszölnök csendje figyelmes csend, élő csend. Elsőre olyan érzés a város után, mintha bedugult volna a füled, hallod, hogy nem hallasz semmit. Annyira csend, hogy figyelésre késztet: mégis, hol lapulnak a többiek? Tudod, hogy pároddal nem vagytok egyedül a természetben, de mégis olyan, mintha kilométeres körzetben nem volna más élőlény. Ha nagyon figyelsz, látod egy […]
Fa vagyunk mindnyájan, Az életerdő fái, először lágyan. Van, ki még kopasz a mában. Fában van, amely lombos, De van amely „farkas”, igen vicsorgósan lompos… Van persze magas, sudár… ormos. Göcsörtös szeret másikat? Életerő tagoknak fő érzés a szélfútta bánat? Vihar is folyvást tépi a fákat! Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Farkasfog […]
A nihil diadala. A gyermek homokvárat épít A figyelmetlen felnőtt rálépve eltapossa A gyermeknek sírásra görbül a szája Majd a vár építését újból megpróbálja Életünk kusza útvesztőin Hányszor vakvágányra tévedünk De nem mindig adódik az alkalom Vétkes tévedéseinket jóvá tennünk Kik csak rombolnak kik csak zúznak Vagy akár más élteket porba súlytnak Káromlással, mocskos szájjal […]
Kopottak az emberek körülöttem, És én észre sem vettem, Hogy én is kopott lettem. Dühös szemek, Hideg kezek, Tettek kopottá, Színeim halvánnyá. Ám ez csak én vagyok. KI tette ezt veletek? Nem látjátok mivé lettetek? Hatalmas árat fizettek értünk, És nem azért, hogy gyűlölködjünk . Szóval, köszönöm. Most már egyformák vagyunk. És ha minden így […]
Felszántottad szívem, Majd teleültetted violával. Lyukakat ütöttél bennem, Majd telepakoltad tulipánnal. Belém rózsafát ültettél, Figyelgetted ágait, Rám esőt engedtél, Simogattad cseppjeit. Babérkoszorút fontál. Fejemre emelted. Friss harmatot hoztál, Majd rá cseppentetted. Madarakat hívtál, Hogy énekeljenek, Tücsköket hoztál, Hogy hegedüljenek. Pedig én nem kértem. Se dalod. Se virágod. Elég lett volna nekem, Ölelő karjaid melege.
Edit Szabó : Faluszél . Kicsiny falum születésem helye, nevelkedtem kis házban és kertben, nem maradt ez állandóan helyem, kert alatt egy pici folyó eredt. . Folyó partról igen messze láttam, szalmakazlak a kertek aljában, sárga színük gyönyörűen fénylett, mint a házak piros cserepükben. . Templom tornya a magasból nézett, tekintete a falut kémlelte, ha […]
Amikor felráznak a villámok, Osztják az eget darabokra, Összetörnek a felhők egy pillanatra. Amikor bevilágít a hold, Egy temető az ágyam. Leomlik legerősebb váram. Amikor hallom a szelet, Fésüli a fákat. Tépi ágaikat. Amikor látod a Napot, Tudod milyen ritkán, Fénylik rajtam igazán. Amikor vízbe mártom kezem, Vagy pocsolyába lépek. Háborognak a tengerek. Amikor tulipánokat […]
Éjjeli virágzás Nyár éjszakán lopakodva Kinyílik egy kehely, Vonakodva mutatja meg magát. Egy évi lappangás után Megérik a virágzásra. Egy nap az élete. Illata fenséggel kevert. Halandósága mégis nagyszerű. Távlatokat nyit-üdvözít. Sok év után egyszer nyílva Királynője az udvarnak El is múlik, nem marad Kaktuszvirág, nem mandala. Lédikó 2019.07.17.
A gémeskút csak Áll, itatók fürtjében. A marhák, bőgnek. * Elhagyott kútnál, Öreges emlékfürtök! Múlt még visszanéz… * Emlékből fürtök Lógnak elhagyott lakban. Szélvihar tör-zúz! * Erkélyen lógnak Fürtökben vad darazsak. Nem inzultálni. * Álmomban vágyak, Fürtökben tülekednek. Reggelre tűnnek. * Fények villantak, Árnyak, fürtökben lógtak. Rövid szépség-kép. * Hóborította Kis-szűzhavas dombokon, Holdfény fürtökben. * […]
