Életről vizionálás… Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok, És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok. Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben, Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben? Bennem is volna a jobbítás igénye, De ez biz’, senkinek nincsen az ínyére. * Egyedül vagyok, Meghalok a […]
Edit Szabó : Fentről nézve Hegy oldalban téli hó még nem felejt, erdő fái mégis zölden intenek, fodrozódik aljában a tó vize, olvadozik hegynek téli ereje. A túlparton téli pihenőjében, család lehet szeretett kísérővel, két szemével messzi távolba figyel, hallgatja, a környezete beszél-e. Farkaskutya két lábbal ágaskodik, szeme figyel, hallja-e a neszeit, téli tájból ébredező […]
“elnyel bánatot naponta árnyat lehel agg fa lombja” (Radnai István: Nyomorgó) miért teszi ezt az aprócska lét “sárgát” varr oda ahol nemrég még ágak végén gyümölcs hintázott anyácskám kapok-e még kalácsot a tájban túlcsordult néma fájdalom lét nemlét talán még fájlalom szűkülő lét gyógyító fakopácsok anyácskám kapok-e még kalácsot költői kérdés anya nincs már végtelenben […]
Rózsa Iván: Gyomok, mákvirágok, csalánok Álszentség Azok, akik elhintették a gyűlölet magvát, sajnálkoznak most a legjobban, hogy szárba szökkent a gyűlölködés csalánja. Mit lehet tenni, hogy szeressük, és ne utáljuk egymást?! Fanyalognak, siránkoznak, tépelődnek most ők; akik csak magukat szeretik, s csak viszályt tudnak kelteni… Kertészek Terjed a virágos kertjeinkben a gaz, igaz? Kevés az […]
Renga-láncvers, fél haiku-láncban… Délidőben, oly’ Tüzes a búzatábla. Nap, nem kíméli. Lélegzik a táj. Szénabálát cirógat Nyári napsugár. Est érkezése Bíborfátylat tájra hint. Nyáresti mámor. Szárba szökött a Búza, mező lengedez. Nap, nem kíméli. Fűszálon mosoly. Meleg fuvallatot ér Nyári napsugár. Bíborszín fények Bokrokon táncot ropnak. Nyáresti mámor. Kecsesen ring-ring A sárgult búzakalász! Nap, nem […]
Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak […]
Az érzelmek síkján… Kedves Barátném, mutasd a kottád, Mit mutat nekem az ábrád? Kedvesem! Ne keresd kottám. Egy húron pendülünk már. Húrom pengesd, búj hozzám, Szeretlek! -mondám. * Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy, Aki bajban el nem hagy. Tudom jól, Egyetlen vagyok. Tűzön, vízen át együtt, Menni veled akarok, S végig… maradok! * Édes szerelmem […]
Rózsa Iván: Szentségtörés, avagy a hírnév ára Ugyanannyi A tiszavirág élete és nyolcmillió év a végtelenhez képest ugyanannyi… Összetartó család Az én családom tényleg ragyogó: vannak köztünk baloldali és jobboldali gondolkodó emberek is, hívők és nem hívők, de az ideológiai különbségektől függetlenül mindannyian utáljuk a Fideszt! A nyugalom A nyugalom; igen, a nyugalom… A megalkuvók, […]
“amputált fantomfájás ott bent a koponyaűrben elég tágas a terjedéshez eszedbe jut a lepra” (Radnai István: befagyott átjáró) vöröset csen az alkonyat az estre lentről egy percre még visszanéz a nap majd csendben eltűnik asszonyi teste imát celebrál a templomi pap mint eldobott álarc lehull az éj a táj sebeit sötétség takarja vad sikoltásban érkezik […]
Nyári viharban… Ég, már messziig Elsötétült, vihar lesz. Felhőzet vastag. * Nap, elmenekült, Sötétség ül a tájon. Árnyak baljósak. * Minden nesztelen, Kutya bebujt házába. Égető villám! * Rettenetes csatt! Kutya fél, felnyüszített! Vihar lecsapott! * Kezdődő eső, Átcsapott özönvízbe. Mennydörgés ijeszt… * Tyúkok, kárálnak Az ólban, most nem tojnak. Villám versenyek… * Eső illata, […]
