A hősök emlékére A múlt gyakran megaláztatást, elnyomást szült, A hazafiak szívében keserű fájdalom feszült. Megtanultátok a szabadságért fizetni kell, A behódolást kerültétek, alku nem volt senkivel. Kértétek Istent több magyar vér ne hulljon, Töprengtetek a hányatott szolgasorsú múlton. Harcoltatok a szabadságért megtorlás lett a vége, Az egész világ felfigyelt az elszánt Magyar népre. Ti […]
Végtelen tisztelet Selymes hajuk ragyog a fényben, varázslat hatol át minden lényen. A csillogó szempár végtelen tükör, Gyakran belenézni páratlan gyönyör. Arcukon a pír színes és egyszerű, Vonzó, kedves mosolyuk meseszerű. Ajkuk ragyog, mint a vörösen izzó nap, Az élet fényeit láthatjuk mindennap. Bársonyos finom kezeik lágy érintése, Eljuttat minket az áhított mindenségbe. Törékenység és […]
A legszebb Istennő A Pest-Budai alkonyat csodás színvilága, gyönyörűen tükröződik az öreg Dunára. Az épületek, hidak csillogó színvarázsa, az örökkévalóságot épp most dedikálja. A mindenség folyója a színeket ötvözi, a békés, nyugodt partokat lágyan öntözi. Bármerre nézek a látvány csodálatos, a csillagok égnek, a város varázslatos. A rakpartról figyelem a […]
A gyógyítás őrangyalai A megműtött térdek mereven mozognak, nézik egymást, nem sírnak, nem zokognak. A mankókra reménykedve támaszkodom, a lábadozás helye lett most az otthonom. A kórház csillogó folyosóján botorkálva, angyalokkal indulok az új jövő irányába. A végtelenség szolgálói jönnek elém, gyógyító mozdulatokat jeleznek felém. A szempárok varázslatos tündöklése, elvezet […]
Egyetlen hazám Ó egyetlen, szeretett szülőhazám, nekem te vagy az örök Földanyám. Felnevelt kedves anyám, és jó apám, érted tették, varázslatos szép hazám. Megéltünk együtt sok boldog évet, az emlékek őrzik e csodálatos képet. Az erdők, mezők fűszeres illatát, testemben hordozom e hűs aromát. Születésem édenkertje Erdőkertes, minden kis […]
A boldogság otthona A robogó vonatból nézem a tájat, csodálom most is, ez egy szép varázslat. A gőzös lassít, jelző füttyét hallatja, megérkeztem kis falum vasútállomására. „Erdőkertes megálló” kiáltja a női kalauz, keblén feszesen idomul a kék blúz. Merengve bámulok, nézem a fényeket, de sietnem kell, mert tudják, hogy érkezem. Az alkonyat fénye a […]
Gyermekkorom örök estéje A falu gyermekkorom egyedi szépsége, hovatartozásom, életem örök értéke. A nyaralás világa elvonja figyelmem, a rám bízott libákat szem elől tévesztem. Csalódottan, rémülten hazafelé indulok, nagyikám a kapuban sejti miért pirulok. Gyermeki riadalmat lát az arcomon, megfogja kezem és vezet az udvaron. Szülikém kitárja az istállóajtó útját, „nézz be fiam, keresd […]
Hogy mehetnék iskolába? Ágyba parancsolt a nátha. Ártana a sok tudomány… …Ha-ha-hapci!… és iromány. Fáj a fejem, sokat alszok, és ha kicsit jobban vagyok, nyomkodom a telefonom. Ha-ha-hapci!… Ezt csak súgom… Jó lenne sokáig itthon, csak ne fájna így a torkom! Jobban vagy már?… ha-ha-hapci!… Mindenki csak ezt kérdezi. Az iskola el nem szalad! Kihapcizom […]
Lélek-leltár Kinek csak szájában lobban a gyűlölet és égő átkokkal verné szét a követ; csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége, fele vétke legyen neki félre téve. Ki csendjével alkot és oldja a lelked ősi csomóit, és ha kell, érted szenved névtelen kínokat hitedért cserébe. Ő ha kérne, áldja útját könnyű […]
(3 soros-zárttükrös) Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek, Magabiztosan szuggerálnám, de kíméljen, tartson engem, lényegnek… Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek. (Limerik) Meggyötört a sors, hitem vette, Akiket szerettem elvette. Alattam ingovány, Fojtogat a magány. Nem látom, mi létem lényege. * (HIAfo) Vad magabiztosság! Vágyom […]
