Posted by
Posted in

Per aspera ad astra

Per aspera ad astra   Rögként tódulnak Az útra a szánkból a szavak. Csillagok hullanak igy a földre. Lefelé mélyül a vermünk… Siratni nem szabad. Az alapot ássuk A Tornynak. S. F. 2016. 07. 22.    

Posted by
Posted in

Apollón vére

Apollón vére Ujjain szót kér a képzelet, ha rálelnek cifra képzetek. Tőle ezüst a hold bazaltja, tükröt fest a kátyús aszfaltra. Ölelik égő őszi erdők, érte sírnak ázott esernyők. Máskor vérért az égre ontja, és azt forma, szín szerint osztja. Selymes hangokból sző új mintát, megnyugtatja a kitért ingát. Ős-igék tudója. Atya! Pap! Szél rótta […]

Posted by
Posted in

A művelt pók

A  művelt  pók Ring két faág közt fonalán a pók, mesét szőtt az imént, olvasni valót. Csillan a sok betű, büszkén tekint szét mind a nyolc szemével, szemléli művét. Elégedett nagyon, bevégeztetett. Most árnyékból lesi a műértő legyet. Nem kell sokat várni, zümmög a csend, izgalmában a pók kínosan feszeng. Első olvasója repül most feléje, […]

Posted by
Posted in

A négyek

Gyerekkoromban nagyszüleim már kevesebb állatot tartottak, de persze volt baromfi, disznó, macska, kutya, és ami a lényeg egy kecske és egy birka. Az első kutyát – akire emlékszem – Rexinek nevezték. Nagybátyám hozta magával a katonaságtól, mert őt is „leszerelték” a határőrségtől. Hatalmas német juhász volt, nagyon okos és prímán húzta a szánkómat. Nem emlékszem […]

Posted by
Posted in

Tündér tévedt a konyhánkba

Tündér tévedt a konyhánkba. Serényen lobog a tűz a konyhánk légterében Régi álmok is kikandikálnak a fedő alól Az illatok a szivárvány ködébe burkolóznak Ezt követve az ízcsatornák mind megnyílnak Halászlé készül a nagy család kívánságára Hagyma pirul, a szem könnyfátyolba borul Majd pontyszeletek rotyognak vidáman,hogy Lassan az éhesek ússzanak örömmámorban A ház Úrnője a […]

Posted by
Posted in

A szűk sikátoron

A szűk sikátoron Egy szűk sikátoron haladsz, feletted éj honol, a csillagok kilátszanak sötét felhők alól, és titkaid már nincsenek, belül nyitott a könyv, kérges kezedre rácsepeg szemedből némi könny. A szűk sikátor messze vitt, kilopta rég hited, belülről semmi sem hevít, becsaptad szívedet, hazudtál önmagadnak is, hogy ez csupán az út, de csak beteg […]

Posted by
Posted in

Függők

Hétköznapi pszichológia… Tetteid alapján olyan vagy, mint kinek állott vízzel van tele A haja alatti rész, így értelem kiszorult, mert más élete… De nincs ez jó, van az ember és emberek közötti különbsége. Az nem elég ám a normál élethez, hogy bőszen nyelegeted kedvenc páleszodat, Életed jobbra fordulása attól nem lesz, ha már elérdesítetted hangodat, […]

Posted by
Posted in

Az idő…

Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod, Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod, * Megy, mit elvesztegettél. Azt vissza soha nem kaphatod. Vissza, soha nem! * És megfizethetetlen, Tartalmasan és jól használni! Időd ingyen van! * Arc is, jó test is plötty lesz. Haladó idő könyörtelen. Öregszik a szép… […]

Posted by
Posted in

Völgytölcsérben

Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért, Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést. A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket, Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének. (3 soros-zárttükrös) A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes, Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes… A lég, nemcsak állva […]

Posted by
Posted in

Totemoszlop

Hétköznapi pszichológia… Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik De, nekünk az élő múltunk! Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik, Míg Lelkünkben tovább él múltunk! Sötét némaság és fénytelen sötétség, deresedik? Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József