Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Szeretett” vezéreink

Rózsa Iván: „Szeretett” vezéreink Egyik kutya, másik eb: Mindkettő hatalomra és pénzre megy. Hülyítenek balról, hülyítenek jobbról: Ők tehetnek főként a mai állapotokról. 2018. szeptember 12.

Posted by
Posted in

Helyzetjelentés

Helyzetjelentés Nekem nincs barátom. De én őt hiánylom. Az őrült hajszára -zúg-tenger hulláma- nincs, ki álljt kiáltson. Ámde én Cselekszem! És ez jó mindennek bólog’nak Istenek. Nekem nincs szerelmem. De ő is kell nekem. Puszilnom nincs senkit. Mások is keresik? Szerethet ki engem? Ámde én Cselekszem! És ez jó mindennek, bólog’nak Istenek. Nekem nincs anyukám. […]

Posted by
Posted in

Szüret az Alsó-hegyen

  Az Alsó-hegy tiszta időben jól láthatóan ott hullámzik Csesztregtől délre, a látóhatár peremén. Valójában nem is hegy, hanem tizenöt kilométer távolságban húzódó dombok sora, ahol már régóta szőlőt termesztenek a környékünkön élők. Az onnan származó bornak egykor rangja volt, ezért a gazdák megbecsülték a hegyet. Részeinek nevet adtak: Előhegy, Csiboda, Botosa, Dedes, Gosztola, Luku, […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 3. rész

Irén nehezen vált meg a csodaszép ruhától. Sajnálta, hogy szombatig várnia kell, hogy újra felvehesse. A folyosón lassú dallamok szálltak felé a zongoraszobából. Róza nagymama, a báró édesanyja gyakran játszott a hangszeren délutánonként.  A zongoraszoba tágas volt, közepén egy gyönyörű kandallóval, körbe pedig kényelmes, párnázott bútorok és székek díszítették. Irén kényelembe helyezte magát egy fotelben […]

Posted by
Posted in

Jótanácsok

Jótanácsok   Minden rossz, csúf és buta, hát legalább te legyél jó! Minden jó, szép, kellemes, éppen ezért ne legyél rossz!

Posted by
Posted in

Legyünk, legyünk, legyünk!

Legyünk, legyünk, legyünk! 1. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Hiszen nincsen semmi! És kell őket, ugye, meg- s megteremteni! 2. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Hiszen van a minden. Az okos és a sellő vannak otta, itten. 3. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Mivel jó a minden. A tűz és a sárkány. S jó lesz mindig, mígnem? 4. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! […]

Posted by
Posted in

Életek

Életek Megállt. Abbahagyta a céltalan-céltalan?-járkálást a kerítés mellett. Addig föl-alá járt gondolataiba mélyedve-süppedve. Agyában fogócskáztak a Mi?-k, a Hogyan?-ok és a Miért?-ek. Összekapaszkodtak, nevetgéltek, csakazértsem hagyták magukat megválaszolni! Már belefájdult a feje. De hirtelen megpillantotta a pókhálót. Ott függött a kerítés drótjai közt. Átlagos pókháló volt. Ezüstszínű, törékeny. De mégis szilárd. Legalábbis szilárdan tartotta azt […]

Posted by
Posted in

Fekete kavicsok

Fekete kavicsok fekete kavicsok kényesek a lemenő nap tüzében lecsiszolta őket a végtelen víz a homok és az idők rejtjele tűzhányók maradványa fényes egyveleg gyémánt szerű képzelet csiszolódunk mi is emberi példányok simulunk, szétválunk lapulunk és mélázunk tüskéinket koptatja a mindennapi kegyelem… Lédikó 2018.

Posted by
Posted in

Moslékzabálók

Moslékzabálók A falu végén az erdő szélén Árván áll a kicsi házunk Ha néha vendéget, vagy barátot várunk Tisztára kitakaritjuk, s a kapuban állunk A disznóinkat is az ólba zárjuk Vagy kiengedjük a mezőre Erkölcsösek,mert meleg nincs közötte Az Únió tiltását gyakran megszegjük Régi helyről moslékot nem veszünk Ezért új helyet kellett keresnünk Falunk másik […]

Posted by
Posted in

Te vándor felhő

Rácsodálkozás az őszi természetre… Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a […]