Edit Szabó : Fekete lélek Sötét a lélek, nincs benne élet, önmagának él, többet nem remél, akaratában, gondolkodásban első az egó, felnőttként ez jó, fekete lélek, fekete élet, mosoly nem éltet, gondolat mélyben. Edit Szabó : Fehérben élek Virul az élet, indul a szépnek, nyitja a lelkét, csillaga felkél, közös akarat, közös gondolat, tiszta a […]
Edit Szabó : A búcsú percei Pályaudvar peronján búcsúzik az idős pár, ablakban a kecses hölgy, múlt századtól elköszön. Vonata is régi már, kortalanság, nincs határ, kocsi végén kalauz, nézi, hogy a füst elfut. Gőzmozdony a javából, az éveknek sodrából, kockakövön áll az úr, kiskutya marad társul. Kalap nincs az ősz hajon, a markában kalpagol, […]
Szohner Gabriella: Hidak Egész éjszaka csepergett, bánatosan esett, s bár július volt, inkább tűnt őszi, mint nyári esőnek. A levegő nem hűlt le, a meleg pára minden nyitott ablakon bekúszott. Odakinn még szürkeség honolt, amikor felébredtem. Az áporodott, nyirkos levegőben az átizzadt ágynemű szaga megült a hálószobában. Az ablakhoz léptem, hogy egészen kitárjam, minél nagyobb […]
Bolgárfalvi Z Károly: A kis hableány Hans Christian Andersen meséje nyomán versbe foglalva Hans Christian Andersen klasszikus meséjét mindenki ismeri. A kis hableány reménytelen szerelme és önfeláldozása sok-sok gyermek tiszta lelkét érintette már meg. Most a történet versbe foglalva tárul az olvasó elé. Megjelenés éve: 2015 Kiadó: Publio Kiadó ISBN 978-963-424-433-2 A kötet megvásárolható az […]
Edit Szabó : Lélekcsillagok Sötét este földön gyúltak csillagok, minden gyertya oly fényesen ragyogott, Mindenszentek ünnepére készültek, minden síron virágdíszek éledtek. Csodás a táj a temető kertjében, virág nyílik minden sír tetejében, emlékezés koszorúi jelentik, emberséget soha el nem feledik. Könny kicsordul az emberek szeméből, sóhajtások hangzanak a mélységből, lélek és szív együtt él az […]
Az ellenállás napja. Mefisztó az örök ellentmondás. Testünket, lelkünket szelleme átjárja Kisérti éjjelünk,kisérti nappalunk Emeljük hát meg előtte kalapunk? Már egyszer felszállt a magasba Ám az apró ördögfiak káromolva Visszarántották a földi pokolba Mivel elbitorolt fényes kastélyában Várták lopott földi kincsek halomban S sereget verbuvált, magát így kárpótolta Hogy újult erővel szálljon majd csatába Még […]
Elmúltak a napfényes nyári napok, reggelente fátyolos, csendes köd ült a budai hegyek lábánál. Az erdő aranyszőnyeggel borított mesebeli tájnak tűnt. A madárcsicsergést felváltotta a lehulló levelek és az őszi szél susogása. Irén gyakran kilovagolt a hűs délelőttökön. A levelek hullottak, mint a könnyei, a nap sápadt volt, mint az arca, a hideg szél sokszor […]
A világ szétrobban. Péter halkan nyög fel, félve, nehogy a szomszédos szobák vendégei meghallják. Belemarkol a felszolgálónő vállába, becsukja a szemét és kiélvezi a pillanatot, a pumpáló érzést ágyékában. Szívverése lassan lecsillapodik és szép fokozatosan a külvilág ingerei is megérkeznek: a lecsurgó izzadtság a hátán, a nő parfümjének illata, a felhevült testén táncoló hideg légfuvallat, […]
Rózsa Iván: Tao Nincs már kulturális TAO, A pénz elosztásáról dönt majd egy tahó; Ügyeletes elvtárs, ki nem tudja, mi a Tao: A legnagyobb seggnyaló lesz a baró! Budakalász, 2018. október 26.
Rózsa Iván: Expanzió Az ember a legterjeszkedőbb állat; Így még önmaga ellenségévé is válhat. Elpusztítja tán mindenki életterét – bolygóját: Meg lehet állítani önpusztító expanzióját? Budakalász, 2018. október 26.
