Rózsa Iván: Sivatagi eső A „nem igaz” ellentéte sem igaz: De mindent meg lehet magyarázni… Ez nekünk persze sovány vigasz: Ne akarjunk sivatagban bőrig ázni! Budakalász, 2018. augusztus 5.
A semmi, szépséges története… Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom […]
karod ha néha átölel borzolja lankadó szárnyam talán az idő sosem jön el hogy békém újra megtaláljam hozzád vezetne minden út bolyongok az éji ködben csodákból mondd nekem mi jut álmot török a néma csendben szerettem volna újra szállni szabadon fenn a magasban szférák zenéjét hallgatni csillagfényes hangulatban óriás egy törpe létben vajon mit hoz […]
Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]
(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]
KÉNE… Kéne egy más álom, mi az éjszakán átvezet; a szó értelmén is vál- toztathat egy ékezet. Még kéne egy kis idő, hogy rendezzem soraim, talán így még tudok ja- vítatni a holnapin. Vajon kivel koccintsak, ha poharam üres lett, kivárni, hogy töltsek be- le, nem lesz már türelmed. Hol találok […]
MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB A minap ajtóm előtt megállt egy veréb, s azt csiripelte: az ugrálásból elég! Utamat leróni lépegetve fogom, hisz ugrálni eddig sem volt semmi okom. A lépésekből lassan masírozás lett, s az ártatlan csiripelésből merész tett. Míg aszfalton dübörgött a körömcsizma, menekülésre feszült a szarka izma. […]
AZ UTOLSÓ ERETNEK Fojtó füstöt köp a máglya, révült táncot lejt a lángja, égett húsnak édes szaga az orrokat megcsavarja. Kéjtől élvez a csőcselék: – Nagyobb tüzet, ez nem elég! Keresztények, muzulmánok égig érjenek a lángok! Máma vajon kit égetnek, s ki mond búcsút az életnek? Parázs izzál talpa alatt, ameddig a […]
Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]
vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]
