ezer torokkal trillázik a hajnal, a fákon eleven hajjal éled a nyár, nyújtózik az utca, karjait nyújtja az ég felé, a vizen derengő fények, a hullám még szendereg, és párás illatával beköszönt a péntek… Lédikó 2019.06.07.
A Hungarovox Kiadó gondozásában megjelent Sz. Tóth Gyula Tanári notesz című sorozatának 13. része Fénylesen címmel. “A pedagógus-író minden évben egy, az előző év eseményeit leíró és saját megjegyzéseivel ellátott kötettel örvendezteti meg a magyar nyelv, az oktatás művelőit és a tágabb Európában gondolkodó olvasót. A sorozat újabb kötetében is az élet dolgai, a szűkebb és […]
Homályban, Könny a szememben. Ó! Pünkösdi királyság. Rózsaillat felhőben, Nagy szeretetben. * Májusban, Tavaszi napfény, Közben, nyílnak a rózsák. Pünkösd jeles esemény, Szeretet öntvény. * Oltáron, Hívőkkel szemben, És ontja rájuk fényét! Vázában, növényekben, Nagy szeretetben. Vecsés, 2016. május 25. – Kustra Ferenc – (Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa, x=végtelen)
Arany, s drágakő a földé A gyöngy a tengereké Az emelkedés nem tűr terheket A lélek tüze adja fényedet Ez, ami valóban kincset ér.
Tűzből lobbant vágyak Elsuhanó varázslat Éjjel, álmomban tanítanak Titkára a múlt csodáinak Néha révedve Vidám fényekre Lassan ébredve Emlékszem illatra, hangra, szóra De gyorsan hull álmom kútjába vissza S a felejtés furcsa óbora Hétköznapra visszakábítva Elrabolja kincsemet.
Már nem jönnek hozzám barátok, szeretők A rokonok is gyakran el-elmaradnak Magamra hagyva az idő végtelenbe tör S én utazom újra messze gondolatban Régi percek itt gomolyognak, a múlt újra éled Ráncos arcokon nevetés, ámulat, fényes könnyek Előkerülnek kertek és virágok, a régen volt gyermek Anyám szeme felragyog, ahogy hallgatja a verset
Szőke volt és locska, csacska Benézett a múzsám egy pillanatra Szeles volt és szertelen Aztán elfutott hirtelen Félt, meglátom a maszk mögött Az arcán átfutó időt Tudhatná, bár vannak ködök De álmaink fénye örök
Elfogynak végül a vének Egyszer a nyomukba lépek Bele hullanak a csendbe De miért ilyen sietve Miért fut így az idő
Hajnaltájban Együtt futottunk a nyárban Tegnapelőtt Már nem futok Mert nem tudok De a nyárban Tudom Együtt hajnaltájban Futottunk Tegnapelőtt
Utam csenddé fogy S te itt vagy már velem Áldás van sorsomon Megnyílt a végtelen Álmom széttárul Átszáguld mindenen Egy percig mind enyém A vágy fényt terem Özönnek árnya hull A végső peremen Utam csenddé fogy S te itt maradsz velem
