A múló időben Vigaszt is kéne nyújtani, Nem csak posványban tartani. A múló időnek Törölni kéne már rosszat, Nem pedig nyújtani hosszat. A múló időnek Gyógyírként kéne működni És sikert kéne ömlengni. A múló idővel Már meg kellene újulni, A sikert előre tolni. Budapest, 2000. július 9. – Kustra Ferenc – íródott anaforában
Valaki mondja már meg, hogy mi van? Miért szép kék az ég, de nem nekem? Van másik élet, mi szép és hol van? Az én osztályrészem csak félelem? Budapest, 2000. június 30. – Kustra Ferenc
A semmibe lebegek, semmi vagyok. Jobb, ha feladom, és már nem akarok. Görcsölök, mint futó lába a távon. Nincs eredmény… sem régen, sem immáron. Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc
Mindig piti, senki emberektől Függött sorsom. Nekem bizony ettől Nem sikerült soha szabadulnom Így mindig kísértett a rossz sorsom. Alkoholisták voltak, én meg nem. Így aztán választásom nem volt, sem Jó kitörési lehetőségem, Hogy kamatoztassam tehetségem. Ez van, mert az idő nagy kerekét Visszafordítani, vagy szellemét Megváltoztatni most már nem lehet, Így marad minden… bevégeztetett. […]
Hétköznapi pszichológia… Egy szakasz katona parancsot kap és mennek felderítésre! Megjött a tábornok és még látta őket, elmenni… Kérdezi a századost, miért mennek, ott hallik halál lépte S Onnan, visszajönni? Fiatal életek végei… Tábornok Úr! Ön küldte a parancsot, hogy támadjunk már végre… Vecsés, 2017. június 26. – Kustra Ferenc
Estére orom Bíborból vált ezüstbe.. Lassan sötét lesz. * Látni, sziluett Ormot, ég… élőtérben. Ezüstöződés. * Csend, szinte fényes… Hold megkezdi körútját. Ezüstöt ken szét. * Erdő és mező, Sötét-ezüst színjátszó… Fekete égbolt. * Kis bárányfelhők, Megszüntetik ezüstöt. Úr; vaksötétség. * Hajnalban villan Ezüst nélküli… sárga. Nincs felhősödés. Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc […]
Edit Szabó : A Nap még sütni fog ” A szabadság nem csak írva ékes,”ha a boldogsággal magadban is élhetsz, elvarázsolt vágyak, kései remények, néma álmodás hoz békét hajnalra. Minden napi párod látomásoddal együtt ébred a reggeli fényekkel, támogató karja, lágy ölelése nem feledhető,így páratlan maradsz. Mosolykeringő, hatalmas a cél, táncoslábaidban él még a remény, […]
Versben és haikuban… Megérett a cseresznye, letekint rám, Alulról meg tátog, csücsörít a szám. Öreg a fánk, becsületesen terem, Gyümölcse nekünk oly’, mint egy szerelem. * Japán szereti Cseresznyefa virágot. Ízletes gyümölcs. * Öreg fánk adja a finom cseresznye-lekvárt… Oly’ jó, és úgy esszük, mint Istenek a nektárt. Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc
(Senrjú) Mind igaztalan A sok, mázas hízelgő. Ők nem barátok! * Kik, kiakolbólítottak, be sem vettek… A csapatba, csak ők lehettek. Én meg künn a hidegben nézek befelé. A szívemet is hideg lelé. * Képmutatóak, Kik a hízelgést szülik. Védekezni kell! Vecsés, 2002. május 23. – Kustra Ferenc
A relaxálás, szféra zenéje a csend, Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend. Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés? A csendben lehet így elmélkedés? Forró feketekávé csöpög államon, Hangja csak elandalít, én így álmodom… Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok, Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók… Majd ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra, Dörgés […]
