A hasábfa lángja ide-oda verdes A hasábfa lángja ide-oda verdes, Ki viszi át tüzén a szerelmet?, És ki hagyja veszni, mint fény az árnyékát, Egy meddővé tett nő elárvult ágyékát Sírva és zokogva, jajongva az éjben, Kínozva lelkét az újjászületésben, Mert kifosztotta magát, szíve is bénult, Ajka szóra nyílna, de késő, megnémult, […]
Múlnak, a percek az órák peregnek, felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe. Megtört szívem sír a lelkem, Angyalkönnye arcomon pereg. Várlak haza nézve mikor érkezel, várom, hogy az ajtón be gyere. Itt állok könnyes szemmel, imádkozva a jó Istenhez. Remegő kézzel gyertyát gyújtva, az emlékekbe kapaszkodva. Egyre erősebb idebenn a fájdalom, úgy érzem, […]
(Bokorrímes) Milliárdnyi csillogó és vakító hókristály folyvást csak hull, Ha az ember számolná, abba, akkor bizton belebolondul… Ez maga egy varázslatos álomkép, az éber kábulatbúl. Kínai versforma, „Vágyódás délre”: ,,Shiliuziling”, szótagszám: 1, 7, 3, 5, Rímképlet = aaxa Szép, Oly’ varázslatos a kép… Hull a hó, Csillog a hópép… * (haiku) A hópelyhekkel, Tangót lejt […]
Karácsony előtt a Karc Rádió Kódex című műsorában Vass István Zoltán vendége voltam, akivel az életutamról, a könyveimről és az utóbbi évtizedek hazai történéseiről beszélgettünk. Akinek kedve van, meghallgathatja az alábbi linken a beszélgetést: https://karcfm.hu/archiv/kodex-2019-12-21-1300-1400/ vagy a Kata Nadasi Youtube csatornán.
Edit Szabó : A legmélyebb érzelem . Tűz szikrája ég egy ember szívében, a holnapban már nagy testvér érzelem, és a tűzviharban lobogva éghet, uralkodhat ő százezrek lelkében. . Egy szikra, majd lánggal ég a tűzerdő, mely mély tüzével az egekig érhet, eltiporhatod, de mindig növekvő, hiába él most szunnyadtan lelkünkben. . Dédapád elfáradt, lassan […]
Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet, tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet. Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad, csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat. Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet, kezeddel ragadd meg az el nem múló képet. Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj, ha kell, fessél magadnak egy […]
A kultúra napja vagyon, messze repülnek a gondolatok. Tollat, papírt kezembe veszem, már az alkotás is meg született. E nap a kultúra napja csodás ünnepe, gyújtsunk gyertyát a nagyjainknak emlékére. Emlékeztük mily csodás a művész világ, csodáljuk szavaljuk az alkotást. Álljunk fel néma csendbe egy percre hajtsuk fejet tiszteletére. Mondjuk imát Kölcsei […]
Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.! Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok. Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]
Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? Ehhez persze, felszerelést kéne venni. Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, Akit megcsapna a bennem levő eszme. No, itt és most ez van, ilyennek születtem, Vegetálva élem, nyomorult életem. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra […]
Van, kinek élet adja… csak tekéznek És élet sűrűjében… csak bengéznek. De már ez sem annyira jó, már rothad, Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. Mennél a télben, tán’ lopott bundában. Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. Élveznéd életet oroszlán barlangjában? Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc
