Pisztolyt látva Van a sosem… véres… fegyver. Kézbe veszi minden ember. Persze, hiszen-éppen ez kell. Véle verjed le az almát, rajta éberd a szent álmát. Benne pihend a bölcs elmét. Sosem… véres… fegyver hallgat. De ha verik? Bizony jajgat! Belénk kong-bong. Gépi hangzat. Sosem… véres-lehet hogyan? Úgy, hogy éppen és pont ilyen mindig minden hívó […]
Csodásan 1. Csodalények… Róluk szóljon most az ének! 2. Van-tok hol-ja…? Ottan… itten… Vagytok csoda! 3. Arc? az nincsen. Testük semmi, lelkük minden. 4. Semmi-földek újra, újra szülik őket. 5. Csodalények. Vagytok, úgy van. Én is élek. 6. Vaj’ mit Hisztek? Jól vagy rosszul higgy’tek minket? 7. Vaj’ mit tudtok? Persze, minden szépet-csúfot. 8. Vagytok […]
Teleírató 1. Üres papírok. Földön ülnek ők. Ma már nem írtok? Hőség ád esőt! 2. Üres papírok, gyűjtöm és hozom, amennyit bírok. Nincs sehol korom. 3. Üres papír van: számla, kártya, csekk. (Hisz én megírtam.) Céltalanba csak? 4. Fogom kezembe -rajta, kell, vidd el. Nyomban lesz telve… Nos vajon mikkel 5. Sok irkafirka. Sok gyerekfejből. […]
Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]
De, mi az? Lehet az ember hű, a hazához, Lehet az ember hű, a családhoz, Lehet az ember hű, a baráthoz. A Hűség Kitartást Jelent, személy S feladat mellett. * Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni, Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni. Van Hűség Nyilvános, S amit néhol Titkolni muszáj. […]
Eszperente nyelven, versben és Európai stílusú haikuban… Ejnye-bejnye, teremtette, Ember, nedveket szerette. Fenekedve erjesztette. Nedveknek lenyelete kellemes, Szerette! De reggel rettenetes! Léte ezért, szétszedett, elegyes. Lehelete, egyenest fertelmes. * Lélek defektes, Cselekedet sekélyes. Megfeneklett kedv. * Kelyhet, remegve vette kezébe, Bevette e nedvet nyeldekébe, Lekergette bélésébe, Bele evett levesébe. Észrevette, nedve régen elment, Helytelen cselekedete […]
Tiszteletre méltónak lenni A tiszteletre méltók között, Ez bizony nagyon… szerfölött jó dolog, És szerencse rögvest idemosolyog. Vecsés, 2012. május 25. – Kustra Ferenc
(Európai típusú haikuban) Múlik bánatod, Ha fejed, a barátod Vállára hajtod. * Vállára hajtod Fejed, érti bánatod. Ő támogatód. * Ő támogatód, Lelkes, biztat, erősít. Még hitet is ad! Vecsés, 2013. április 16. – Kustra Ferenc Molnárné ICA: „A jó barát” c. verse ihletésével.
Rossz szavak, kusza szövevényébe ne keveredj, Másokon, így hamisan, felül biz’ ne kerekedj. Csúnya szavaknak liánnal átszőtt mocsarába, Csak mást bántasz és belefulladhatsz mondókába. A felnőtt ember napi kb. kétszázszor is lódít, Mondják az ezt kutatók, eme kínos módit. Rosszindulatból hazudni egyesen vétek, Az ilyen nem kap feloldozást… ő bűnös lélek. Hazugság is az, mi […]
(haikuban) Nincs semmi másom, Csak vendégszeretetem. Meghívtam őket. * Megyek a boltba Veszek lisztet kenyérnek, Adok vendégnek. *** Lakomát csaptunk. Volt egy nagy evős napunk. Pocim, degesz lett. * Vendégek mennek, Mi meg kitakarítunk. Vacsi, maradék… * Jól eltelt a nap, Jól éreztük magunkat. Máskor mi megyünk. Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc
