A szerelem örök! Pillangók szárnyán repülök Női ajkak mézédes csókja Mely a pillangókat elcsábította, S rájuk vetül a szerelem árnyéka Mikor tánc közben szoknyájuk megbillen Szerelmes sóhajom, mint illatos virágok Mindig jelezték, hogy utánuk vágyok S a szép nem forró csókjára várok. Mikor a pillangó piros rózsára szállt Elkábított, szirmaival magába rárt Fülembe suttogva öröklétet […]
Szerelem Hallgasd a szív dalát A könnyek sikolyát Hallgasd a szív dalát Nézd a lelkek vad táncát Fakó kabáttal körülfon Múlt és jelen Az élő és az élettelen Dúdold a szív dalát A csókok ritmusát Énekeld a szív dalát Ha megérted textusát Ölelj, csókolj, szeress Üvölts, ha fáj! Erdőkertes, 2019. február 13.
Felhőnek születtem, fentről nézek rád, borús napokon figyelem az éveid múlását. Szellőnek születtem, mindig veled vagyok, így bármikor egy kedves simogatást adhatok. Ködnek születtem, néha követlek téged, ilyenkor érzem, csökkentenem kell a sietséged. Napnak születtem, fényt adok neked, ne kelljen saját magad elveszítened. Holdnak születtem, ki sötétben is lát, megfigyeli a kósza álmod áramlását. Földnek […]
Tolla hull a kékmadárnak, elszálltak az évek, őszre fordul már az idő, a vágyak aludni térnek. De mégis! Egyszer, egy szép téli esten – ha felgyúlnak a fények -, eljössz-e hozzám, aki egykor karjaimban ébredt? Már rebben, surran a kékmadár, újra felizzik fakó szárnya, szerelmes szívünk készen áll a lángoló boldogságra. 2019. február
Angyalföld Száll a por a reggeli ködben, s ásít az utcán, ki görbe örömben maradt egész éjszakán át, s lassan indulna aludni már. Az út másik oldalán dobozok zörögnek: tisztítják a várost, viszik a szemetet, és füstösen indul a konténer tovább. A hídról már látni az út forgatagát. Mint rohanó hangyák futnak a kabátok, elnyeli […]
(3 soros-zárttükrös) Pedig szerelemmel a szívemben születtem, Később láttam, cudar egy világba kerültem… Pedig szerelemmel a szívemben születtem. Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt, Te meg csak jöttél a fénnyel, ám a sors keze nem tett kivételt… Ez a rongy életem engemet nagy tévútra vezérelt. (Visszatérő rímek) Bálint napos a létem, méláztam, hogy […]
… nehéz idők mindig jőnek olykor bánatok sem kerülnek de ahogy futnak az évek valahogy – mindig többet érek…
Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]
Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]
Szerkesztőségünk fennállásának 16. évfordulóját ünnepelte 2019. február 2-án, Miskolcon, a Dűlő Étteremben és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényen két antológiát is bemutattunk. Az egyik a 2018-as éves összefoglaló kiadvány, ami Ész-szív összehangoló címmel jelent meg; a másik pedig 2018-as HAIKU-APEVA pályázataink eredményeként megszülető A Hold is velünk dalol című összeállítás. […]
