Posted by
Posted in

A tánc varázsa

Anyátlan, ügyetlen, a tempót nem találja, kínosan feszeng a szokott társaságban. Csetlik-botlik. Görcsösen igyekszik, hiába, a zene ütemét mégsem találja. De, láss csodát! Új cipő kerül a lábára, ami hatására ritmust rezdül feje, nyaka, válla. Rögtön taktust talál, pörög mazurkára. Talajt is alig ér, szárnyra kél a lába! Ez a tánc varázsa!  

Posted by
Posted in

Lila-vers

Lila az érzékeken túli világ, ahol test és lélek harmonizál. Lila a művészeti kreativitás: értelem, érzelem és tudás. Lila a szellemi magasabbrendűség, érzékeny emberi bölcsesség. Lila ezoterikus és misztikus, nosztalgiája mágikus. Lila a vallási áhítat, mit a lelki béke átitat. Lila az ametiszt amulett, gazdájában oldja a stresszt. Lila a vörös és kék elegye, akár […]

Posted by
Posted in

Milyen az életem?

Milyen az életem? Nyugalmas, drámáktól mentes, a ma örömével tele. Koromat tekintve az egyszerű dolgok ereje, ami számít. Nem lényegtelen a viszonylagos egészség.

Posted by
Posted in

Az ég tengerén

Az ég tengerén csillag csónakok csendesen ringanak. Örökkévaló, különös világuk időtlen. Tündökölnek. Mindent tudó, bölcs elnézéssel szemlélik a földi teremtmények bukdácsoló lépteit.

Posted by
Posted in

Élénk zöldben

Élénk zöldben, nap sárgában mező szerte pitypang, sárga. Kis pipitér, kék ibolya, pöttyözi a pázsit sora. Madárhang hasít a csendben, napsugár táncol a vízben. A szél ráhasal a tóra, fodrozza, simogatja, becézgeti. Élvezettel belemeríti kezét a habokba. Paskolja lágyan, kedvesen frissíti magát szívesen. Nap sugara sűrű lombban eltévedve botorkál, alig látja irányát.  

Posted by
Posted in

A fürdőre jellemző

A test súlytalan, lebegő, hat rá a felhajtó erő. A forró vízgőz alatt lassul az idő, a mozdulat ernyedő, nem sietős. A tetterő, az akarat ráérős. Az arc pirosra hevül, a kedély jókedvre derül. Lagymatag moccan a kar, a láb. A gőzölgő levegőn a mozdulat csak sejthető. A fürdőre jellemző üvegházhatás kedvező.

Posted by
Posted in

A nyugalom tündököl

Torony-messze magasából vasalt vászon a tó. Téli csendben, part-közelben makett-házak fényben ülnek ragyogón. Fák teteje, tisztás öle a mélyben, felettünk a horizont felhőtlen. A kék élessége üdítő. A magány itt jóleső. A látóhatár igéző. A nyugalom tündököl, a távol köszön.

Posted by
Posted in

A csillagok elhalványultak

A csillagok elhalványultak, eltűntek a pitymallat pírja elől. A táj rózsás fénybe fürdött, s a fák lombja között átszűrődő ragyogás reszkető táncot járt a tó vízén, fázott még. Az álmos nap sugara aranyfüsttel fújta be a faleveleket. Ezen a korai órán a nádas a hallgatás háza.  

Posted by
Posted in

Kánikula

Kánikula Úgy érzem a kánikulában magam, Mintha indák gúzsba kötöttek volna Testem beborítva, mintha megfojtana Kitekintve ablakomon levegő után kapkodva Ez lehet talán az elviselhetetlen kánikula Nem jártam még Afrika homok sivatagaiban Nem éltem át a szenvedést a forróságaiban Nem vágyódtam ennyire az erdők árnyékába Hűs források szomjat enyhítő varázslatára A kánikula mélyen behatolt lelki […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ősi harmónia

Rózsa Iván: Ősi harmónia (Haiku-füzér) Élet-fűszerek: A nő só a levesben, A férfi meg bors. Fehér-fekete, Fény-árny, tűz-víz, lágy-kemény; Üresen teli. Őselemeink Ős-egyensúlya hozta Rend a világban. Nő, férfi; nőstény, Hím: egyik sem létezhet A másik nélkül… Ős-harmónia: Ellentétek kioltják Egységben egymást. Budakalász, 2021. június 21.