Posted by
Posted in

TRIANON az igaztalan…

Hazától elszakították az otthont! Kik még élnek, mesélnek, ennyi és pont. Gyereket anyja karjából kitéptek, Az óta égnek szívünkben a mécsek! Utóbbi évszázadban folyvást ül magyaron az átok, Áldás is van tán’ rajtunk, de folyvást vannak álnokságok. Leszakított nemzet részek, mint anya karjából a gyerek! De mi égetjük az emlék gyertyát a szívekben, emberek! A […]

Posted by
Posted in

Az Árpád honát… (Trianon)

Hegyeken, rónákon keresztül kiáltunk, Az Árpádok honát, hazánkat vigyázzuk! A Kárpát medencéért mindet megteszünk. Ennél kisebbre, mi már ezt nem engedjük! Trianonban biz’ jól feltrancsírozták, Nem kímélték, rendesen elaprózták. Nagyok voltunk mi, de aprócskák lettünk, Mitől nagyok voltunk, elvették tőlünk. Most is küzdünk a létért, bár nem hagynak Békén, támadnak, uralmat mutatnak. Ellenséges erők Trianon […]

Posted by
Posted in

Trianonban a hazát…

Trianonban csonkolt lett a hazánk, A döntéskor, nem szólt senki hozzánk. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! A háborúval nem változott más, Csak jött diktatúra és semmi más. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Kilencvenben, lett volna nagy váltás, De nem lett az, csak pénz totalitás. Magyar vagyok, szeretem a hazámat! Jaj, ha őseim felébrednének, Vissza is […]

Posted by
Posted in

Trianon a rákfene…

(Senrjon) Manapság, sajna divat, Megtagadni a szülőhazát. Világváltozás! * Bennem pedig szeretet, Nem csökkent, nem múlt… ez mit számít? Ember csak romlik. * Világpolitikának A vég-áldozatai lettünk. Sorsban ártatlan! * Vinnyogva üvölt élet! Miért csak mi vagyunk hibásak? Nem törölhető… * Trianonban, szaggattak, Világpolitika letarolt! Ország tördelés. * Trianon lett rákfenénk! Nehogy már eltagadjuk múltat! […]

Posted by
Posted in

Szállj

Szállj a magas égen szép turul madár. Drága szép hazánkon száz évnyi bánat már. Szállj a felhők között. Hallgasd a magasból. Isten országában szomorú harang szól. Szállj a tornyok felett. Nézd a gonosz művét. Nem törli el semmi Európa bűnét. Szállj a messzeségbe. Vidd el a bánatunk. Hozzál igazságot. Tovább nem várhatunk. Szállj az igaz […]

Posted by
Posted in

Kié a föld?

Kié a föld, kié ez a haza? Jó, hogy nem mondják, én menjek haza! Igaz, már ezer éve itt lakunk… De nem értem miért nem haladunk? Budapest, 2005. április 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Otthoni vacsora

Otthoni vacsora – Megettétek, amit csomagoltunk nektek? – Á most nem. Nem volt kedvünk hozzá. De betettük a hűtőbe, talán jó lesz holnapra. Inkább elmentünk vacsizni, ahhoz volt kedvünk. A fenti beszélgetés szülő és gyermeke között zajlott le a nem túl távoli múltban. Mindennapos – mondhatnák, s valószínűleg bárhol előfordul hasonló. A gyerekek ugyanis már […]

Posted by
Posted in

Rút a kilátás

Rút az idő, mint a kilátás… Úgy, pusztába vész a kiáltás? Rossz birtokos van hatalomban… Nem lehet, hogy ez csak álmomban? Amit lehet, mindent ellopnak… Nincs válasz se, mert csak hazudnak! Magyarok ők (?) belső ellenség… Nagyot lépj az ügyben, népfelség! Miskolc, 2009. augusztus 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ébredj!

E hazában hegyek, völgyek… Nem vagyunk mi itten kölykek… A mi elitünk haszontalan, Nyugat majmoló, így hontalan. Ébredj magyar! Nem lesz jó ez így, Ők úgy akarják, mi meg emígy. Ami érték azt felejtik, Ezek, országot veszejtik! Vecsés, 2008. december 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Széttörjük!

Magyarságunk, tán’ semmi mára? A hazánk meg ravatal háza? Tartsunk ki! Ez a haza ára! Hajnalpírral száll el a pára. Barlang a hazánk és mi elbújt Bűnözök, vagyunk, kit ellen bújt? Elénk görgették a pénz sziklát, De széttörjük, megmentjük hazát! Vecsés, 2009. április 1. – Kustra Ferenc