Posted by
Posted in

A holtak napja

      A holtak napja   Még fogta a gyeplőt, gondolkodott. Mikor megalkotta a vörös szörnyet, határozott szándékkal tette. Szomorúan nézte a legszebb Planétát. Minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult arra, hogy megelőzze lakóinak végleges, lassú pusztulását. Értetlenül nézte amint módszeresen lerombolnak mindent, kegyetlenül ölik egymást. Szelíd követeket, figyelmeztető jeleket küldött, eredménytelenül. Követeit elzárták, kísérletek sorozatait […]

Posted by
Posted in

A semmi közepén

  A semmi közepén… Közelít az este, csend szorít és magány. Téged várva nézek ki szobám ablakán Üres az utca, már sötét az ég, fura árnyékokat rajzol, a lámpafény. Ismerős vendég a tompa fájdalom, már csak emlék, a mosoly az arcodon. Illatodat őrzi a párna az ágyamon. Bőröm alatt érzem, zúgva lüktet a vérem. Remegek […]

Posted by
Posted in

Másnak lenni

  Másnak lenni…   Embernek maradni hogy lehet sordódni – mert a végzet vezet. Lassú kín, vergődve feljutni oda hol másoknak mutatni kell azt amit el kell fogadni. Mi a jó, mi a szép, más szerint? Ki dönti el, hogy legyint vagy int az akit követsz, kit tisztelsz mert ott a félsz, vajon majd megfelelsz? […]

Posted by
Posted in

Az egér

Egér motoz a kamrában, finom ebédet keres, nem talál mást a sarokban, csak penészes kenyeret. Sajtra fájna pedig foga, sárgára és nagylyukúra. Attól nőne, szaporodna egér család bent a lyukban.

Posted by
Posted in

A kérdések kérdése

– Nos, kedves Tim, várom a kérdést. – Már megbocsásson vezérigazgató úr, de miféle kérdést várna tőlem? – Tim, szólíthatom, Timnek? – Persze, hisz az előbb már megtette. – Látom, ön rendkívül ambiciózus ember és úgy gondolom, hogy jó szakember is. – Köszönöm, hogy elismeri az érdemeimet. – Tim, a vállalat maximálisan bízik magában. Úgy […]

Posted by
Posted in

Lepke

Lepke Rozsdás levél a földre hull, mint ahogy én gyanútlanul hullottam a tüzedbe, boldog naivan és bután repültem fényeid után, akár egy szédült lepke. Bevonzottál bűvölve és vesztemre voltam túl merész, elégtem karjaidban, Kifordítottál engemet, felemésztetted lelkemet, kutattál álmaimban. Aztán meguntál hirtelen és véget ért a végtelen, dobtál egy mozdulattal, azóta állok tétován, várok szívednek […]

Posted by
Posted in

Angyal

    ANGYAL   Évekkel ezelőtt, mikor még nem volt minden diák zsebében mobiltelefon, az akkori időkből van egy kedves történetem. Eszter kilépett az iskola kapuján, a posta felé indult. Hétfő volt, a hétvégét most otthon tölthette. Egyre könnyebb volt elviselni, hogy távol van azoktól, akiket nagyon szeret, alig tizenöt évesen, tanulta az önállóságot.  Megtapogatta […]

Posted by
Posted in

A pillangó

    A pillangó  “Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? […]

Posted by
Posted in

Meglátni

Vitos Irén   Meglátni…   Mosolyod fénye zuhant ma rám, megláttam ragyogni a barna szemfenék legmélyén felcsillanó szikrát, éreztem, amint a kialudt szív kanóca lobban, a kohó berobban, s lelkemet a tiedbe olvasztva valami közös, emberfeletti megfogan, a megrezzent megfoghatatlanság, egy moccanás, véset a szívben a bal pitvar falán, végzet, ráeszmélés, elnyomom, csak a szárnyalást […]

Posted by
Posted in

Tetovált szerelem

Vitos Irén   Tetovált szerelem   Betűk hipnózisán reped a vakság. Letisztult vágy robban, tapintani a varrt kart, a lüktető véna elevenségét, s a szó egyszerűségét: SZERELEM. Üzenetet távír a szív a keringés forró pulzusán, csillagszórók gyúlnak, ereimen futnak, átlényegülök. Egy leszek veled. Akarom! Lassan tépi át bőrömön magát a tinta, s hozzá vermet ás […]