Latzkó Andor: Az áruló (Andreas Latzko: Der Verräter) Keskeny csíkokban szűrődött be a templomba a napfény, vakítón és forrón, átfolyt az oltár előtti arany kandeláberen, szemtelenül kikergette a szenteket a sötétségből, így úgy néztek ki, mint kisminkelt színészek; gyámoltalanul és megfélemlítve, mintha olcsó színességük miatt szégyenkeztek volna. Amit az oszlopok alatti szalmafekvőhelyek középen és az […]
Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]
Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 5. Róza ezek után, ha nem is túl sűrűn, de rendszeres vendége lett Veronikának, aki sokkal jobban lett, talált is magának valamilyen bejárónői munkát. Kevés pénzt kapott, de arra elég volt, hogy gyógyszereket vegyen. Hamarosan látszottak rajta a gyógyulás jelei, viaszsárga arcán még nem jelent meg pír, de már betegnek sem […]
Tündér-rap / lélekgyógyszer/ Megint reggel van és indul a buli ébresztő, gyógyszer ,meg kávé, meg cigi öltözz, egyél, mozdulj és csináld, szedd össze magad, húzzad az igát! Nincs kedved, nyafogsz, húzod a szádat? mindent kritizálsz, semmit se vállalsz Indul a csoport, csak lököd a dumát, sok itt az okos és sok itt a sumák. Tündér […]
Kergeelme-kór Furcsa főemlős fajta az ember…. nem bír az egyik nem a másik nemmel. Csak akkor boldog, ha fajtársát birtokba veheti, célja után koslat, hajtja ,űzi, gyötri. S ha az behódolva megadja magát neki, hogy koslató hajlamát rajta élhesse ki, Már nem a birtoklás a valódi cél neki, Csak a VADÁSZAT amiben újra örömét leli. […]
Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]
A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]
Rózsa Iván: Csak egy napra! (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján) Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket: A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket; Csak egy napra… Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket; A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket; A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket: Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön […]
Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]
