Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok, Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél. Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok, Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél. Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat. Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat. Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” […]
Kaleidoszkóp a világ, mozdulok és már mást látok, De ha leírom mit látok, rosszat talán nem csinálok. Nem zavartan zavar ez a világ, hogy ne láss! De ha ember akarsz maradni, Te csak áss, áss… Ha csomagolópapírra lehetne írni, Abból papírhajót lehetne hajtogatni, Elúszva, tán’ elvinné az emlékem, messzi… Sétálok a szobámba, padló reccsen és […]
Ó, ha már hancúroznál, Gerda! Játszhatnál hancúrléccel, még ma. Akarhatnád élményt, Puhítanád, keményt! Gyűrődjön lepedő, ágy rongya… Ó, ha már csókolóznánk, Gerda! Ölelnélek… test mandátuma. Lécet, alkatrészként Fognád… adna élményt! Emlékezetes… nap dátuma? Ó, ha már vágyódnál, Te Gerda! Izzadva várnám, lesz szerda? Akkor ismét jöhetsz, Vágyaddal feltölthetsz! Csak nem lesz defektes a verda… Vecsés, […]
Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra. Éjjel álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg most, messze vagy hasóra… Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámomon velem repülsz… Ölelés tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lehetne, hogy csókokat küldsz’… Hogy bírjam csók nélkül, Idóra? Veled ülnék extázis lóra. Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte. Ments már meg lelkem Izidóra! Vecsés, 2019. augusztus […]
Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják, Ha a jövőre gondolok, és nem akarják, Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek. Ijedtükben levél alá bújnak a legyek! Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre? Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre? Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit? Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit? […]
Hétköznapi pszichológia… A vak végzetet, mi biz’ nem látjuk, De ő vakságban is lát minket. Ha, baj van, nem tudjuk, mit csináljunk, És Ezért tarol le élet minket. Megtörtént bajunk kárát, mi látjuk. Vecsés, 2017. június 6. – Kustra Ferenc
A csend csak szitál, mint az őszi eső, Csak van, de nem-igen fergeteges ő… A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok, Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok… (apeva) Dúl Vihar Fenn s bennem, Szememben könny; Tudod… fáj nagyon. (Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a Éppen megtörik […]
Augusztus végétől szeptember közepéig a gólyák csoportokba verődve gyülekeznek, keringenek, szállnak a rétek, legelők, falvak felett, készülődnek a nagy utazásra. Amint az utolsó csoport is kis ponttá zsugorodik az ég alján, megtelik a szemem könnyel. Nagybátyámat juttatják eszembe. Kis baranyai falu utolsó házában lakott, mögötte lucerna táblák, kukorica, búza mezők. Amolyan csodabogár, feltaláló-féle volt, sorra […]
Hétköznapi pszichológia Együtt élnek rokonok és úgymond idegenek… Rokonok a nagyik, szülők, az édestestvérek… A házasok egyik fele, bizony jövevények… Mindenkinek más a homlok-, és az ujjlenyomata… A lelke is más, ez meg „milyen ember” lenyomata… Az agyi képzetek ész, intelligens lenyomata… Nincs, tehát két ember, akik… teljesen azonosat akar, De, amit akar, azt a […]
Kirándult a vihar is, kutyafuttában… (3 soros-zárttürös) Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek, Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek. Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek. (10 szavas) Ősznek fénye fürdette a faleveleket, Nyár nedűje még éltette őket. * A felhősödés hirtelen elkezdődött, Magasban a sok esőfelhő előjött… A felhősödés hirtelen […]
